Különösen azért, mert az asztronauták úgy viselkedtek, mint a gyerekek: hatalmasokat estek és nem igazán figyeltek arra, mit csinálnak. Ezeknek a hibáknak valahol ott kellett maradniuk a felvételeken.
Körülbelül 8 évvel ezelőtt az egyik külföldi Hold-szkeptikus, Graham, felnagyított egy képrészletet, amely az Apollo–17 egyik űrhajósának sisakján tükröződött. Ugyanezt tette elemző munkájában egy ausztrál operatőr, D. White, és mások is. Az AS17-141-21608-as felvételről van szó.
Hogy mit találtak ezen a képen, arról kicsit később. Kezdjük azzal, hogy a Holdon elvileg nem lehetnének sziklák. A hőerózió évmilliárdok alatt bármilyen kőzet kristályszerkezetét tönkreteszi. A holdi napok során történő felmelegedés +120 fokra, majd lehűlés -160 fokra ennyi idő alatt bármilyen kőzetet porrá, sőt nanoporrá zúzna.
A helyzet az, hogy a különböző ásványoknak eltérő a hőtágulási együtthatójuk. A több milliónyi felmelegedési és lehűlési ciklus során elveszítik a kapcsolatot egymással, és a kötések felbomlanak. Próbálj meg hajlítgatni egy acél- vagy alumíniumrudat – 10-15 hajlítás után eltörik. Ugyanez a helyzet a kővel is. Ezen az elven munkálják meg a gránit felületét, sőt, még vágják is gázégővel. A gránit nem megolvad, hanem szétmorzsolódik, mivel a benne lévő ásványok hőtágulása eltérő.
A tudósok szerint a Hold körülbelül 4,5 milliárd éve keletkezett. Ilyen körülmények között egyetlen kőzet sem maradhatna meg ilyen hosszú ideig. Ezért a Hold felszínének egy olyan por-sivatagnak kellene lennie, amelyben el lehet süllyedni. Ezek a félelmek fel is merültek a Holdra küldött első automata állomások tervezésekor. Szóval, ha nagy köveket, sőt sziklákat és hegyeket látunk, az azt jelenti, hogy mindez nemrég keletkezett, és semmiképpen sem milliárd évekkel ezelőtt.
Mindenesetre, még ha ezeket a köveket aszteroidák is szakították ki évmilliókkal ezelőtt, akkor is be kellene, hogy borítsa őket a kőzetek mállásából származó por.
Na mindegy, ez egy külön téma, térjünk vissza az AS17-141-21608-as felvételhez. Az első észrevétel a kép minősége. Ilyen élességgel a NASA hivatalos forrásaiban már nem találod meg. Megnézheted például itt: www.lpi.usra.edu
A kép minősége teljesen leromlott. Pedig 70 mm-es filmmel készült egy Hasselblad kamerával, ami nem produkál ilyen szemcsézettséget. Vajon a NASA szakértői el akartak rejteni valamit? 2022 júniusában az amerikai szervereken lecserélték az összes Apollo-küldetés legnagyobb fotóarchívumát.
Az összeesküvés-hívők pedig a korábbi felvételeken kiszúrtak egy alakot az űrhajós sisaküvegének tükröződésében:
A tükröződés nem a másik űrhajóst mutatja, mivel az alakon nincs ott a létfenntartó rendszer hátizsákja. Felmerültek olyan feltételezések, hogy a sisak tükröződésében egy díszletmunkás látható, aki a rendezők hibájából került bele a képbe a tükröződés révén. Így született egy filmes baki.
Előfordul az ilyesmi, ahogy a történelmi filmek forgatásánál is. Mint a repülőgép az égen a „Trója” című filmben – azt a kockát is benézték vágáskor.
Leonyid Konovalov operatőr szerint a képeken látható űrhajósok valójában bábuk. Erről a sok felvételen látható furcsa pózok és lábtartások árulkodnak.
Egy másik tükröződés a szkafander üvegén:
Az az űrhajós, aki a tükröződésben látszik, valamiért dőlve áll a horizonthoz képest, és ugyanilyen dőlésszögben fotózza a társát is. Ferdén állították be a bábut?
Nézzünk meg egy másik fotót az Apollo–17 felvételei közül. Mi van az űrhajós karjára erősítve?
Ez egy jegyzetfüzet, valamilyen írótömb jegyzetekkel, valószínűleg valamiféle használati utasítással. Egy teljesen hétköznapi spirálfüzet, hétköznapi papírlapokkal, acélspirállal összefűzve. Mindenki látott már ilyet.
De próbálj meg lapozni benne azokkal a vastag gumírozott kesztyűkkel. Hogy fogod meg a lapot, és lapozol a megfelelő oldalra? Úgy tűnik, mintha felül lennének fülek, amikbe bele lehetne akadni az ujjaddal a lapozáshoz. De minden fülnek elcsúsztatva kellene lennie egymáshoz képest. Itt viszont ez nem látszik.
Ismered a mondást: „Az ördög a részletekben rejlik”? Ez a kifejezés azt jelenti, hogy minden jelenségben vannak olyan alig észrevehető apróságok, amelyek erősen befolyásolják a lényegét. Ha bármelyik felvételt pixelről pixelre kielemezzük, pontosan megállapítható, hogy hiteles-e, vagy nem ott vették fel, ahogy azt állítják.
Már maga Hollywood is gúnyt űz az Apollo-programból, nemrég leforgatták a „Vigyél a Holdra” (Fly Me to the Moon, 2024) című játékfilmet.
