Törzs nélkül, farok nélkül, mintha csak idegenek alkották volna. Ez volt a Northrop YB-49 – a „repülő szárny”. Egy gép, amelytől a katonáknak végigfutott a hátán a hideg. És nem csak a lelkesedéstől.
Ma, amikor a B-2-es és a jövőbeli B-21 Raider lopakodó bombázók hangtalanul átsuhannak a konfliktusövezetek felett, nehéz elhinni, hogy már majdnem 80 évvel ezelőtt egy ember kitalálta ezt a formát – Jack Northrop. Az ő „repülő szárnya” technikai csodává vált, de egyben a politikai játszmák, a félelem és… az emberi korlátoltság áldozata is lett.
Miért „repülő szárny”? Egy elv, ami megelőzte a tudományt
Az ötlet a maga egyszerűségében szinte zseniális volt: megszabadulni minden felesleges dologtól. A farok, a törzs, a függőleges vezérsíkok – mindez növelte a légellenállást, és láthatóvá tette a gépet a radarok számára. Egy „szárnynál” viszont az egész test egyetlen hatalmas szárny. Az eredmény: nagyobb sebesség, gazdaságosabb üzemanyag-felhasználás, kisebb radarészlelhetőség.
De a múlt század 40-es éveiben ez sci-finek hangzott. Senki sem tudta, mit kezdjen vele.
Az északi változás szele: hogyan készült az YB-49
Jack Northrop nem egyszerűen repülőket épített – megpróbálta megváltoztatni magát a repülés filozófiáját. Az 1940-es években a cége, a Northrop, javasolta az USA Légierejének az YB-35 projektet dugattyús motorokkal. Később ez átalakult a sugárhajtású YB-49-essé.
Ez volt a világ első, „repülő szárny” elrendezésű sugárhajtású stratégiai bombázója. Képes volt 800 km/h sebességre, 15 kilométernél magasabbra emelkedett, óriási hatótávolsága volt és… szinte láthatatlan maradt a radarok számára.
Miért „temették el” a projektet? Túl szép, hogy igaz legyen
Az YB-49-nek egyetlen hátránya volt: hihetetlenül nehéz volt irányítani. Stabilizáló rendszerek akkor még nem léteztek. A pilóták panaszkodtak, hogy irányítani olyan, mintha „egy motorkerékpárt vezetnél, amin kormány helyett eke van”.
De a dolog nem csak az irányításon múlt. A hidegháború csúcsán a Pentagon a „hagyományosabb” B-36-ot választotta. Azt pletykálták, hogy Northrop projektje nem egyszerűen „nem bírta a versenyt” – hanem nagy beszállítók megrendelésére tették félre, akiknek a „láthatatlan” gép fenyegetést jelentett a profitjukra.
Érdekes tények, amelyek átrajzolják a képet
1. Az egyik YB-49 felrobbant a levegőben – és az egész gyanúsnak tűnt.
1948-ban az egyik kísérleti példány lezuhant, a teljes 5 fős legénység meghalt. A hivatalos ok: az irányítás elvesztése. De a dokumentumokat titkosították, a terveket pedig megsemmisítették. Ez elméletek hullámát indította el: a projektet szándékosan „vették le a tábláról”.
2. A Northrop YB-49 lehetett volna az első robotpilótával felszerelt repülőgép.
A mérnökök megpróbáltak beépíteni egy stabilizációs rendszert robotpilóta-elemekkel – a modern fly-by-wire rendszerek elődjét. Ez évtizedekkel megelőzte a korát.
3. Jack Northrop sírva hagyta ott a Pentagont.
A pletykák szerint az 1980-as években a már súlyos beteg Northropnak megmutatták a B-2 Spiritet – az álmának megtestesülését. Azt mondta: „Most már tudom, hogy semmi sem volt hiába” – és nem sokkal később meghalt. Az ötlete megérte a jövőt, de nélküle.
4. A „repülő szárny” aerodinamikája máig felülmúlhatatlan.
Pontosan e séma alapján készülnek ma a pilóta nélküli repülők, a stratégiai drónok és még a jövő utasszállítói is.
5. A Szovjetunió is dolgozott „szárnyakon”.
Az SZB-1 projekt Pjotr Grusin vezetése alatt – egy szovjet kísérlet a koncepció lemásolására. Pletykák szerint kémadatok alapján. De a Szovjetunióban is lezárták a projektet – ugyanazok miatt a nehézségek miatt.
Feltámadás: egy ötlet, ami megelőzte a korát
Évtizedek teltek el. A számítógépek okosabbak lettek, a technológiák pontosabbak. És íme, 1989-ben felszáll a B-2 Spirit – ugyanaz mint az YB-49, csak szteroidokkal. Ugyanaz a forma. Ugyanaz a filozófia. De most robotpilótával, lopakodó bevonattal és hajszálpontos rendszerekkel.
Jack Northrop ekkor már nem volt az élők sorában. Nem élte meg a pillanatot, amikor az ő „gyermeke” visszatért az égre a történelem legdrágább és leghalálosabb repülőgépének képében.
Miért fontos ez? Kötelességünk emlékezni
Az YB-49 története egy remek példa a zsenikről, akik szembe mennek a rendszerrel. Arról, hogy az újtól való félelem hogyan tud nagyszerű ötleteket megsemmisíteni.
Ma csodáljuk a tudományos vívmányok tökéletességét, de egyetlen ember álma nélkül mindez egyszerűen nem létezne.
Minden haditechnikai csoda mögött ott áll valakinek az ötlete, amit először őrültségnek neveztek. Érdemes tehát észben tartani: ilyen álmodozók nélkül nincs jövő.
