1968-ban John Calhoun amerikai etológus elvégezte a „Világegyetem-25” kísérletet, amelyben ideális körülményeket teremtett az egerek számára: étel, víz, kényelem, biztonság, tisztaság és a fenyegetések teljes hiánya jellemezte a környezetet. A ketrecet 3840 egyed befogadására tervezték, és 4 pár egeret telepítettek bele.
A populáció gyorsan növekedett, és hamarosan társadalmi leépülés kezdett megmutatkozni. A fiatal hímek agresszió áldozataivá váltak, elvesztették érdeklődésüket a védekezés és a szaporodás iránt. A nőstények elkezdték megölni a kölykeiket és remetékké váltak. Megjelent a „szépek” típusa – ezek az egerek nem szaporodtak, nem keveredtek konfliktusokba, csakis a saját bundájukat ápolták. A születések száma csökkent, a halálozás nőtt, és az 1780. napra az utolsó egér is elpusztult.
A kísérlet megmutatta, hogy a bőség és a kihívások hiányának körülményei között egy társadalom elveszíti a túlélési képességét és önmagát pusztítja el. A paradicsomból pokol lett.
