Nem is gondolta volna, hogy innentől kezdve éjszakánként a sötétben ül majd a padláson, várva, hogy úrnője hívja. Emlékezetből ütötte le az írógép billentyűit. Nappal nem volt ideje írni, mert úrnője elvárta, hogy mellette legyen, de esténként, amikor vendégek voltak a háznál, a maga ura volt, és minden idejét cikkek és novellák írásának szentelte. Ezek közül néhány meg is jelent az újságban. Na de kezdjük a történet elején.
Egyszer elromlott Dolly Osterreich varrógépe. Megkérte a férjét, Fredet, hogy keressen egy szerelőt, aki meg tudja javítani. A teljes neve Walburga volt, de mindenki csak Dollynak hívta nagy, naiv szemei és kissé teltkarcsú termete miatt.
A férje már régóta rá sem hederített, a nő pedig szeretetre vágyott. A férfinak volt egy ruhagyára Milwaukee-ban, és a saját üzeméből küldött egy munkást, hogy segítsen a feleségének.
Otto Sanhuber magas, kisportolt és sármos tizenhét éves fiú volt. Nem tervezte, hogy egész életében a gyárban robotoljon, újságíró és író szeretett volna lenni. Otto bekopogott, és egy rövid, csipkés pongyolát viselő nő nyitott ajtót. Koktéllal kínálta a fiút, és megmutatta neki a varrógépet, majd amíg a srác szerelt, ő kihívó pózokban illegett és mosolygott. Dolly már régóta unatkozott a házasságában. A férje állandóan dolgozott, ő pedig kikerekedett, és már nem volt vonzó a férfi számára.
A jóképű fiú viszont kapott az alkalmon. Attól kezdve titokban találkozgattak, amíg Osterreich úr nem volt otthon. Egy nap kiderült, hogy a szomszédok észrevették, hogy Dollyhoz egy furcsa látogató jár, ezért a nő felajánlotta szeretőjének, hogy költözzön a padlásra, így mindig mellette lehet, és nem kelt gyanút. A fiú felmondott, és minden napját a bájos Mrs. Dollyval töltötte. Esténként és éjszakánként pedig a padláson rejtőzködött.
Amikor Osterreich úr úgy döntött, hogy az üzlete érdekében jobb, ha Los Angelesbe költöznek, Dolly talált egy megfelelő házat, megfelelő padlással. Azon túl, hogy Otto tökéletes rabszolga volt a hálószobában, szívesen főzött, takarított, mosott, és lényegében átvállalta az összes házimunkát. Otto imádta Dollyt, bármit megtett volna érte; minden értelemben a rabszolgája volt. Ha pedig Dolly férje véletlenül zajt hallott, a nő meggyőzte, hogy csak a régi ház szelleme kísért.
Minden rendben is ment egészen addig, amíg egyszer az Osterreich házaspár össze nem veszett. Kiabáltak egymással, Dolly pedig már sikoltozott. Otto a padláson úgy ítélte meg, hogy szerelme segítségre szorul. Lemászott, és lelőtte úrnője támadóját.
A bűntényt el kellett tussolni. Úgy döntöttek, hogy Otto magához veszi Fred drága óráját, bezárja Dollyt a padlásra, ő maga pedig elrejtőzik pár napra, amíg a nyomozás tart. A gyilkost sosem találták meg, az ügyet pedig gyanúsított híján lezárták.
Walburga Osterreich pedig egy új, remek padlással rendelkező házba költözött. Azt hihetnénk, hogy Otto és ő most már nyíltan együtt élhettek, de az Úrnő inkább mindent a régiben hagyott. Már csak azért is, mert viszonyt kezdett az ügyvéddel, aki a férje meggyilkolásának ügyében védte őt.
Miközben Herman Shapiro az irodájában dolgozott, Dolly újabb hódolót talált magának. Naiv módon megkérte a férfit, hogy dobjon ki egy „régi pisztolyt, amire már semmi szüksége”. Amikor aztán ráunt a hódolóra és kidobta, a férfi elment a rendőrségre, és vallomást tett. A víg özvegyet letartóztatták, a fegyvert pedig megtalálták a tóban, de annyira rozsdás volt, és nem maradt rajta ujjlenyomat, hogy lehetetlen volt bármit is bizonyítani.
Shapiro ügyvéd meglátogatta szerelmét a börtönben, a nő pedig megkérte, hogy vásároljon élelmet, és vigye fel a padlásra a „bátyjának”, Ottónak, aki ott van bezárva. Ez az egész nagyon gyanús volt Shapirónak, ezért kérdőre vonta Ottót, aki elárulta neki az igazságot. Dollyt leszámítva az ügyvéd volt az első ember évek óta, akivel a padlás foglya beszélt; a férfi tulajdonképpen már kezdett megőrülni.
Az ügyvédnek mégis sikerült elsimítania az ügyet. Otto Sanhubernek pedig azt tanácsolta, utazzon el jó messzire, és kezdjen új életet.
Dolly új életet kezdett Shapiro úrral. Hét évig boldogok voltak, de amikor a kapcsolatuk megromlott, Shapiro elővette a régi ügyet. Bosszút akart állni a nőn, aki olyan álnokul megcsalta őt, és rács mögé akarta juttatni. Többek között Ottót is letartóztatták.
Ám mivel Fred Osterreich meggyilkolása óta több mint tíz év telt el, és a bűncselekményt hirtelen felindulásból elkövetett emberölésnek minősítették, Ottót szabadon engedték. Dolly is elkerülte a büntetést, az esküdtek felmentették.
Otto Sanhuber nevet változtatott és megnősült. Visszavonultan élt, és igyekezett kerülni az idegenekkel való érintkezést. Walburga Osterreich talált magának egy fiatal szeretőt, és 1961-ben, nyolcvan éves korában hunyt el.
