Az egyiptomi Asszuánban található. Hatalmas, az oldalán fekszik, magassága 42 méter, súlya pedig 1200 tonna. Az egyiptomiak ezzel akarták „átdöfni az eget”, de egy ponton valami balul sült el. Nézzük meg, milyen technológiával készült, és hogy ezt az óriást miért nem állították fel végül a többi emlékmű mellé.
Az építését ez a fáraónő kezdeményezte: Hatsepszut. Bal oldalon a szobra látható, jobb oldalon pedig egy rekonstruált arckép, amilyen Egyiptom legfőbb uralkodónőjének lehetett.
Az időszámításunk előtti második évezredben uralkodott.
Hatsepszut alatt az Ókori Egyiptom soha nem látott virágkort és felemelkedést élt meg. Úgy vonult be a történelembe, mint a második „építő fáraó” – nála többet csak II. Ramszesz építtetett Egyiptom történelme során. A világ legóriásibb obeliszkjének megalkotására irányuló nagyszabású tervet is ő kezdeményezte.
A legtöbb nagy obeliszk másfélszer kisebb volt nála.
Az egyetlen lehetséges vetélytársa a Rómában felállított, Ókori Egyiptomból odaszállított lateráni obeliszk:
Ez valamivel magasabb a Befejezetlen obeliszknél – 45 méter –, de eredetileg kisebb volt. A múltban az olaszok megnövelték egy, a csúcsára helyezett kereszttel. Ráadásul, ha az egyiptomiak befejezik a tervet, a felállítás után a befejezetlen obeliszk lett volna a magasabb. Tömegét tekintve pedig a lateráni obeliszk közel háromszorosan elmarad a Befejezetlen obeliszk mögött.
A mai napig rejtély, hogy az egyiptomiak pontosan hogyan szállították az ekkora, hatalmas obeliszkeket. A régészek feltételezik, hogy az obeliszkek szállításához különleges, homokon csúsztatott faszánokat használhattak. A homokot pedig előzetesen benedvesítették.
Ennek az óriásnak az építését soha nem fejezték be, és a mai napig a kőbányában fekszik az oldalán. Az alapja nincs leválasztva a gránitszikláról.
Ez az obeliszk segített a tudósoknak megérteni, hogy az egyiptomiak pontosan hogyan építették ezeket. Először is kerestek egy jó minőségű, kemény gránitszikla-területet. Az obeliszket ebből kézzel vésték ki.
Ahhoz, hogy az emlékművet leválasszák a kőről, az alsó részébe lyukakat vájtak, amelyekbe vízbe áztatott faékeket helyeztek.
A használt szerszámok nyomai megmaradtak az obeliszken, ami lehetővé teszi a régészeknek, hogy tanulmányozzák az ősi technológiákat. Az oldalán láthatók a vésővel végzett megmunkálás nyomai.
Az egyiptomiak egyszerű, de hatékony szerszámokat használtak: doleritből – egy nagyon kemény vulkáni kőzetből – készült vésőket. A munkások módszeresen ütötték a gránitot, hogy mélyedéseket vájjanak, és így alakítsák ki az obeliszk körvonalait.
A helyi kőbányában bányászták a híres rózsaszín gránitot, amelyből az egyiptomiak számos híres építészeti remekművet, obeliszket, szobrot és templomot alkottak.
Ha az obeliszk elkészült volna, minden bizonnyal valamelyik nagyobb templomban állították volna fel. A csúcsát, más obeliszkekhez hasonlóan, arannyal borították volna – ez gyönyörűen festett, ahogy visszaverte a napfényt. Egyébként egykor a piramisok csúcsa is aranyozott volt, és fehér mészkőréteg borította őket. A maguk korában lenyűgözően néztek ki, ami mindenkit megremegtetett a fáraó hatalma előtt. Sajnos később az összes piramist kifosztották.
Idővel egy repedés jelent meg az obeliszken, ezért az egyiptomiaknak fel kellett hagyniuk a munkával. Ez a repedés végzetesnek bizonyult a terv szempontjából, mivel szállítás vagy felállítás közben az obeliszk nagy valószínűséggel kettéhasadt volna. Az ókori mesterek, akik rengeteg munkát fektettek a tervbe, kénytelenek voltak félbehagyni a munkát, és más obeliszkek készítésébe fogni. De ez a lenyűgöző emlékmű a mai napig fennmaradt!
