
Mivel Galgano Guidottit a katolikus szentek közé sorolták, róla is egy ehhez illő legenda szól. Egy tipikus lovag volt, aki kicsapongó életet élt. A környéken mindenki egy velejéig romlott egoistának tartotta.



Aztán megjelent neki Mihály arkangyal, és alaposan leszidta. Guidotti annyira megijedt, hogy a kardját beleszúrta egy kőbe, és nem fogott többet fegyvert a kezébe. Remete lett, és elkezdett jámbor életet élni.




A kard tényleg a 12. században készült, ezt tudományos vizsgálat is megerősítette.


Hogyan tudott a kard mégis majdnem teljesen belesüllyedni a kőbe? Erre több magyarázat is létezik.
A kardot egy repedésbe szúrták. A mészkő a víz hatására végleg betömte a repedést, és az egész megszilárdult. Vagy a lovag még kalapáccsal direkt be isverte a repedésbe.
Kémiai magyarázat. Az egész akár mesterségesen is készülhetett. Középkori technológiákkal is létre lehetett hozni.

Egy halom homokot kell felhalmozni, beleszúrni a kardot. Majd az egészet leönteni folyékony üveggel. A folyékony üveg a szilikát ragasztóhoz hasonlít. Ezt mészégető kemencében lehetett előállítani, szóda és kvarchomok összeolvasztásával.

A cucc elég gyorsan megkeményedik. Idővel kővé szilárdult.

Kohászati módszer. A kardot nagyon magas hőmérsékleten is bele lehetett ütni a kőbe, így a fém behatolhatott a puhább kőzetbe. Ennek a verziónak a legnagyobb hátránya, hogy nincsenek olyan tények, amik bizonyítanák, hogy a középkorban léteztek ilyen technológiák.

Természetes folyamatok. A kardot vulkanikus kőzetbe vagy bizonyos üledékes kőzetekbe is beleszúrhatták, amik aztán megkeményedtek.

Római beton. A Római Birodalomban sokat használták a betont, aminek pont megvannak azok a tulajdonságai, amik kellenek egy ilyen dolog létrehozásához.
Az európaiak már a rómaiak előtt is ismerték a betont. Például Szerbiában találtak egy ősi kunyhóban betonpadlót, amit i.e. 5600-ban építettek.
Azonban a rómaiak után, a középkorban az európaiak szinte egyáltalán nem használtak betont. A technológiát részben elfelejtették.

Az anyagok tekintetében is voltak nehézségek. A római beton homokból, kavicsból és vulkáni hamuból állt. Ez utóbbit nehéz volt bányászni, és messzire szállítani. De Olaszországban jól ismerték és használták.
Ez a kőbe szúrt kard idővel igazán jelentőségteljessé vált, és sok embert kezdett vonzani. Guidotti halála után a helyiek (akik a karddal egybeolvadt követ isteni csodának tartották) templomot építettek a kő köré.
A kard, ami beleszúródik a kőbe, és keresztté válik. Ez a keresztény élet igazi jelképe – az erőszak szeretetté alakulása.
Az angolok pedig úgy döntöttek, hogy Arthur királynak kölcsönveszik ezt a kész, szép történetet.


