Ezt a várost egyik oldalról a festői hegyek veszik körül, másik oldalról pedig a végtelen óceán. De a város igazi érdekessége nem ez. A fő attrakciója ennek a városnak az, hogy minden lakója egy fedél alatt él.
Képzeld el, hogy a ház, amiben laksz, egy komplett város, ahol minden megtalálható, ami a kényelmes élethez kell: posta, szupermarket, mosoda, kórház, iskola, edzőterem, templom, sőt még közjegyző is. Üdvözlünk Whittierben, az aprócska alaszkai városkában, ahol mindenki egymás szomszédja!
Délről festői hegyek, északról a Prince William Sound öleli körül Whittiert, így bátran állíthatjuk, hogy bolygónk egyik legszebb helye. De a város fő látványossága maga az épület, amelyben az összes lakója él – körülbelül 220 ember.
Ezt a házat Begich Towersnek hívják – egy 14 emeletes épület, amely három egyforma részből áll. Szemből nézve úgy néz ki, mint egy tipikus lakóház, de hátulról nézve látszik, hogy valójában három különálló modulról van szó, amelyek 20 cm-re állnak egymástól. Ez az elrendezés lehetővé teszi, hogy a három rész független legyen egymástól, és csökkenti az összeomlás kockázatát földrengés esetén.
Infrastruktúra
A 196 lakás mellett a tornyokban szinte minden megtalálható, ami a kikapcsolódáshoz és a lakosok alapvető szükségleteinek kielégítéséhez szükséges. Belül számos elágazó folyosó és lift található, amelyek lehetővé teszik a lakók számára, hogy az épületkomplexum minden részébe eljussanak anélkül, hogy ki kellene menniük az utcára.
A ház-város infrastruktúrájában két non-stop üzlet, edzőterem, mosoda, rendőrség és még közjegyzői iroda is található. Ezért amikor a folyosókon sétálsz, könnyen lehet, hogy elmegy melletted a polgármester a szennyeskosarával, vagy a rendőrkapitány pizsamában. Az ilyen helyzeteken már senki sem lepődik meg Whittierben.
A tornyokban a gyerekeknek is van bőven szórakozási lehetőség. A házban van saját játszótér és fedett medence. Az iskolába jutáshoz pedig a diákoknak elég lemenniük lifttel az alagsorba, és néhány tucat métert gyalogolniuk egy alagúton keresztül.
A hívők számára a házban két különböző felekezethez tartozó templom található. Minden vasárnap reggel 9:00-kor az alagsorból szamoai nyelvű himnuszok éneklése hallatszik az Új Világ templomból, a hetedik emeleten pedig egy másik, keresztény közösségi templom található.
Miért költöztek a lakók ugyanabba a házba?
A második világháború alatt az amerikai hadsereg a leendő város helyén építette fel a Sullivan katonai bázist Anchorage, Alaszka legnagyobb városának védelmére, amely 93 km-re északnyugatra található. A fagymentes mélyvízi kikötőnek és a felhős, hegyvidéki terepnek köszönhetően ez a hely fontos stratégiai ponttá vált a katonák számára.
Magát a három egybefüggő toronyházat 1956-ban, a Szovjetunióval folytatott hidegháború idején építették a hadsereg megerősítése céljából. A 60-as évek közepéig a leendő ház-város a katonák számára teljesen átlagos laktanyaként szolgált.
1964 tavaszán a várost az Egyesült Államok történetének legerősebb földrengése és az azt követő szökőár rázta meg, amely 13 helyi lakos halálát okozta. A legtöbb egy-két emeletes épület teljesen megsemmisült, a katonák pedig sietve elhagyták a várost. A városlakóknak nem maradt más választásuk, mint beköltözni a Begich Towersbe, hogy megosszák egymással az egyetlen megmaradt fedelet a fejük felett.
Miért nem épít senki új házat a mai napig? Egyszerű. Whittierben gyakorlatilag nem maradt szabad földterület. A megmaradt területeket ugyanis már teljesen felosztották a szövetségi kormány és a helyi vasúttársaság között.
Hogyan juthatsz el Whittierbe?
Az egyetlen út, amely Whittiert szárazföldön összeköti a külvilággal, a négy kilométer hosszú Anton Anderson emlékalagút, amely egyenesen a Maynard-hegyen keresztül vezet.
Az alagúton csak autóval vagy vonattal lehet átjutni, amely naponta egyszer indul Anchorage-ból. Mivel az alagútban csak egy sáv van, 15 percenként változik a haladási irány, a gyalogosok és a kerékpárosok számára pedig teljesen tilos a belépés.
Ha elutazol Whittierből, akkor az alagút 23:15-ös zárása előtt vissza kell térned. Ellenkező esetben az autódban kell aludnod a reggel 5:30-as nyitásig, vagy vissza kell menned Anchorage-ba.
A városba vezető második út az óceánon keresztül vezet. Évente körülbelül 800 ezer turista érkezik Whittierbe óceánjáró hajókon, hogy saját szemével láthassa ezt az egyedülálló helyet.
A szárazföldi és tengeri közlekedés mellett a városban van egy hidroplán-kikötő és egy kis repülőtér is. Ez utóbbi azonban csak meleg időben működik, és csak kis egymotoros repülőgépeket fogad.
Apropó, időjárás. Nem túl barátságos errefelé. Whittier az Egyesült Államok legcsapadékosabb városa. Az óceán felől folyamatosan erős szelek fújnak, amelyeket gyakran heves esőzések kísérnek. Évente több mint 5,5 méter csapadék hullik. Télen Whittier szó szerint gyakran hócsapdába esik. A nagy közös ház ilyenkor kapóra jön: a városlakóknak ugyanis ki sem kell lépniük a házból, hogy a legfontosabb dolgokat elérjék.
Az élet Whittierben nem túl eseménydús, de a helyieknek ez teljesen megfelel. A nyugodt élet, a szoros közösség, a bűnözés szinte teljes hiánya, valamint a hegyekre és az óceánra nyíló csodálatos kilátás teszi ezt a várost valóban egyedülálló hellyé a Földön.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
