Mivel ő volt az egyetlen nő Anatahanon, intrikák és véres leszámolások okozójává vált. A fiatal férfiak, saját és mások életét sem kímélve, harcoltak a „királynőjük” kegyeiért.
Ezt a szerelmről és gyűlöletről szóló történetet számos könyvben és filmben feldolgozták. Josef von Sternberg az „Anatahan-saga” című filmjében Kazukót csábítóként ábrázolta, aki irányította a férfiakat és élvezte a látványt. Más művészek Kazukóban egy tehetetlen áldozatot láttak, aki csupán túlélni akart. Ebben a cikkben bemutatjuk az ismert tényeket, és elmeséljük neked, hogyan kezdődött és mivel végződött ez a hátborzongató történet.
Romantika kettesben
A kis vulkanikus sziget, Anatahan, a Mariana-szigetek része, és a Csendes-óceánon található. Területe mindössze 33,9 négyzetkilométer. A 20. század elején a japánoké volt, akik kókuszültetvényeket hoztak létre rajta. Nem sokkal a második világháború kezdete előtt egy Kikuichiro Higa nevű tisztviselő rokonával, Shoichi Higával és annak feleségével, Kazukóval felügyelte a munkásokat.
Amikor a háború elkezdődött, a munkások Shoichi Higával együtt elhagyták Anatahant. Shoichi Higa a feleségét a rokonára bízta, megígérve, hogy visszatér érte, miután evakuálta a nővérét Saipan szigetéről. De sem egy hónap, sem egy év múlva nem jött vissza. Kazuko és Kikuichiro hosszú ideig az egyetlen ember volt a szigeten. Két éven át kettesben gondozták az ültetvényeket, és a kapcsolatuk fokozatosan romantikussá vált. Úgy döntöttek, hogy össze is házasodnak.
A házaspár szinte a háború végéig eseménytelenül élt. 1944 júniusában azonban valami váratlan történt. Amerikai vadászgépek lebombáztak három japán hajót. A hajók elsüllyedtek, de 32 tengerésznek a kapitánnyal együtt sikerült partot érnie a szigeten. Ott Kikuichiro Higa és felesége, Kazuko fogadta őket.
Ármány és szerelem
Az első hónapokban békében és egyetértésben éltek, nem voltak viszályok és belső harcok. Élelem mindenkinek jutott: gyümölcsök, zöldségek, állatok – mindezt közösen szerezték be a szigeten és igazságosan elosztották. A tengerészek még kókuszbort is főztek maguknak. A háború egyetlen visszhangja, ami eljutott a szigetlakókhoz, egy amerikai B-29-es bombázó lezuhanása volt 1945-ben. A telepesek a repülőgép roncsait és a talált tárgyakat háztartási célokra használták fel: edényeket, ruhákat és menedéket készítettek belőlük.
Az első konfliktusok 1946-ban kezdődtek. A szigetlakók azt hitték, hogy a háború még tart, ezért nem siettek elhagyni Anatahant. Az élet ment a maga kerékvágásában. Egy dolog azonban nem volt rendben – a szárazföldön mindössze egyetlen nő volt. Bár Kazuko nem volt különösebben szép, mégis fiatal nő volt. Ez vált a komoly problémák forrásává.
Egy Gensaburo Yoshino nevű tengerész beleszeretett Kazukóba, és elhatározta, hogy megszabadul a riválisától. Egy éles revolverrel lelőtte a nő férjét, Kikuichiro Higát. Gensaburo azonban nem is sejtette, hogy nem ő az egyetlen, aki a „királynő” szívére pályázik. Rajta kívül Kazukónak volt egy másik szeretője is, egy Morio Chiba nevű tengerész, aki nem akart osztozni a nőn. Morio szerzett egy kést, és megszabadult a versenytársától. Így Kazuko átvette elhunyt férje helyét a sziget helyettes vezetőjeként, és a többi férfi vágyainak tárgyává vált.
Ha az enyém nem lehetsz, másé se legyél
A szerelem, a féltékenység és a hatalom miatti viszályok egyre jobban elharapóztak, pokollá változtatva a közös életet a parányi szigeten. Mindenki birtokolni akarta a „méhkirálynőt” (így nevezték a tengerészek Kazukót), és elfoglalni mellette az ültetvény vezetőjének helyét. A konfliktusok rendezésének és a versengés beszüntetésének reményében Ishida kapitány úgy döntött, hogy Kazukót hozzáadja a legagresszívabb és legkötekedőbb férfihez, Riichiro Yanagibashihoz.
De közvetlenül az esküvő után a szerencsétlen férj rejtélyes körülmények között vízbe fulladt. Ezt követően a nő még négyszer próbált hivatalosan is férjhez menni. Azonban mindegyik férjét eltették láb alól a kéjsóvár riválisok. Ebben a hátborzongató harcban összesen 11 férfi halt meg. Az utolsó hódolón egy brutális verekedés után 13 sebet találtak.
1950 nyarán a férfiak arra a következtetésre jutottak, hogy a „királynő” minden probléma forrása. És ha több baj van vele, mint haszon, akkor meg kell tőle szabadulni. Megtudva, hogy halálos veszély fenyegeti, Kazuko elmenekült. Az egyik verzió szerint Anatahan másik végén jelet adott egy arra haladó amerikai hajónak. Egy másik verzió szerint egy, a szigetre érkező japán férfi titokban csónakkal vitte el, aki állítólag az amerikai kormánynak dolgozott. Akárhogy is történt, Kazuko végre elhagyta Anatahant.
A végkifejlet
Miután visszatért Japánba, Kazuko hírességgé vált. Városról városra utazott, és lenyűgözte az embereket azzal, hogyan volt ő Anatahan királynője. A története azzal végződött, hogy Kazuko visszatért okinawai otthonába, és újra férjhez ment első férjéhez, Shoichi Higához. A „méhkirálynő” népszerűsége halála közeledtével elhalványult. Az 1970-es évek elejére Kazuko feledésbe merült.
Kazuko szökése után a tengerészek még egy évig Anatahanon éltek. Amerika aztán szórólapokat dobott le a szigetre, amelyek arról tájékoztattak, hogy a háború véget ért. De a telepesek nem hittek nekik. Csak a hatóságok felhívásai és a katonák rokonaitól repülőgépekről ledobott levelek vették rá őket a megadásra. 1951. június 30-án a tengerészek fehér zászlókat lengetve a partra vonultak.
Miután a japánok elhagyták a szigetet, annak nyugati részére az Északi-Mariana-szigetekről érkező lakosok egy kisebb csoportja telepedett le. Az 1990-es földrengés után azonban őket is evakuálták. 2003 és 2008 között a szigeten több vulkánkitörés is volt. Jelenleg Anatahan lakatlan.
