A király kitárta menyasszonya hálószobájának ajtaját, és belépett. Mária azonnal talpra ugrott. Arca lángba borult. Még nyolc nap volt hátra az esküvőig!
Zavartságát leplezni igyekezve, Mária mély pukedlit vetett a király előtt. Ő mosolyogva odalépett hozzá, felsegítette, és tekintete az arcán időzött. A lány vonásai kissé nehézkesek voltak, de nagy szája, tágra nyílt, naiv szemei és hullámos, szőkésbarna haja nagyon is kedvessé tették.
A király magához vonta Máriát, megcsókolta, majd hátralépett. Meghajolt a szobában tartózkodó hölgyeknek, azután jegyesét közelebb hívta a kandallóhoz.
Asszonyom, még szebb vagy, mint a portrén. Első látásra megszerettelek, és alig várom a napot, amikor összeházasodunk.
Mária, aki rosszul tudott franciául, bizonytalanul elmormolta, hogy örül a találkozásnak, de Henrik, meg sem várva, hogy befejezze a mondatot, odahívta hozzájuk Nemours hercegnéjét, és megkérte a hölgyet, hogy tolmácsolja Máriának a szavait.
Nagyon siettem hozzád, ezért érkeztem korábban. A bútorok a lakosztályomhoz még nem érkeztek meg, ezért ezt az éjszakát a te ágyadban akarom tölteni.
Mária, miközben a hercegnét hallgatta, erősen elpirult, és halkan kipréselte magából:
Hát szabad ilyet, Felség…
Medici Mária 1575. április 26-án látta meg a napvilágot. Ő volt a hatodik gyermek a toszkánai nagyherceg családjában. Édesanyja kétéves korában meghalt, édesapja pedig hamarosan újra megnősült. A kislányt az udvartól távol nevelték, és álmában sem gondolta volna, hogy a sors neki szánja a francia királynéi koronát.
Mivel Mária testvérei (Eleonóra nővérét kivéve) korán meghaltak, igen kívánatos menyasszonnyá vált. Tekintélyes vagyona a világ minden tájáról vonzotta a kérőket. Azonban nem siettek férjhez adni, megvárták, amíg a láthatáron feltűnik a legelőnyösebb jelölt.
És végül IV. Henrik francia király érdeklődését is felkeltette Medici Mária.
1600. október 5-én képviselő útján megkötötték a házasságot. A királyt Roger de Bellegarde képviselte. A találkozás Henrikkel még váratott magára.
December 3-án Mária megérkezett Lyonba, és ott várta a király érkezését. Esküvőjüket december 17-ére tűzték ki, addig Máriát a lyoni püspök palotájában szállásolták el.
December 9-én este jelentették Máriának, hogy a király megérkezett, és hamarosan megjelenik. Erős izgalom fogta el. A nagyteremben ült és vacsorázott, de elment az étvágya. Felállt az asztaltól, és udvarhölgyei kíséretében a lakosztályába indult. Pontosan oda toppant be Henrik, meglepve jegyesét azzal a vágyával, hogy még a menyegző előtt vele töltse az éjszakát.
Mária bizonytalanul tiltakozott, hogy a pápai legátus házassági áldása még hiányzik, de Henrik vidáman megjegyezte, hogy házasságukat Firenzében már megáldották, tehát az teljes jogerőre emelkedett, és Mária már nem a jegyese, hanem a törvényes felesége. Erre a lány nem tudott mit felelni.
A király vacsorázni vitte Máriát, és néhány pohár bor és könnyű falatozás után visszatértek a hálószobájába.
Reggel Henrik a gyóntatójával beszélgetve boldogan jegyezte meg, hogy feleségében „ritka bájakat” fedezett fel. Mária is elégedett volt. Henrik nem volt olyan idős, mint ahogy Mária tartott tőle, lelkesedését és elevenségét pedig bármelyik ifjú megirigyelhette volna.
1600. december 17-én a Keresztelő Szent János-székesegyházban a díszbe öltözött király Mária mellett állt, és boldogan mosolygott. Remélte, hogy Mária méhében már ott dobog a fia szíve. Kilenc hónappal később megszületett Franciaország jövendőbeli királya – XIII. Lajos.
Az esküvő utáni első napokban Henrik élvezte a feleségével való bensőséges együttlétet, de meglehetősen gyorsan arra a következtetésre jutott, hogy Mária kissé együgyű számára. Emellett a királynak Mária természete sem tetszett. Rá illett a mondás: „Csendes vízben lakoznak az ördögök”. Bár külsőre nyugodtnak és lassúnak tűnt, valójában házsártos természettel bírt, és szeretett jeleneteket rendezni. Ezeket a jeleneteket olasz környezete is szította, amely szintén zavarta a királyt.
1601. január 20-án Henrik közölte feleségével, hogy sürgősen Párizsba kell utaznia, Mária pedig kíséretével csak lassan kövesse. Nem szabad sietniük, mivel a királyné talán már várandós, és óvatosnak kell lennie.
Miután elhagyta feleségét, Henrik nem Párizsba indult, hanem Verneuilbe. Ott várta szenvedélyes kegyencnője, Henriette márkiné. Karjaiban töltött néhány napot, és sikeresen teherbe ejtette. Ez a törvénytelen gyermek pár héttel később született meg, mint a Dauphin.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
