Az eredeti változatban a herceget egy nős király helyettesíti. Azt hiszed, hogy megcsókolta az alvó szépséget? Egyáltalán nem… kihasználta a lány tehetetlen helyzetét, és megerőszakolta. Íme a durva igazság, ami messze áll a giccses Disney mesétől.
Hol volt, hol nem volt…
A legtöbb mesemondó valójában csak továbbadja a történeteket. Kevésnek van elég fantáziája ahhoz, hogy kitaláljon valami újat. Így történt ez a Csipkerózsika mesével is. A történet, amit „Nap, Hold és Talia” néven ismerünk, Giambattista Basile olasz költő írta, vagy legalábbis dolgozta át.

A szöveg 1634-ben jelent meg a „Pentameron” című mesegyűjteményben. Ugyanitt találhatóak a Hamupipőke és a Csizmás kandúr legkorábbi ismert változatai is.
Giambattista Basile kortársai számára „az akkori Charles Perrault” volt. Az egyik Grimm testvér például elismeri: „Basile Pentameronja volt a leggazdagabb mesegyűjtemény. A szerző nagy tehetséggel gyűjtötte össze és mesélte el ezeket a történeteket.”
Bár ma már számos változata létezik a „Nap, Hold és Talia” mesének, az eredeti változat egy hatalmas úr lányának szomorú történetét meséli el. Születésekor az úr a királyság legokosabb embereit hívja össze, hogy megjósolják örökösnője jövőjét. A csillagjósok azt jósolják, hogy a hercegnő halálát egy lenmag okozza majd.

Az úr ekkor úgy dönt, hogy eltávolít a királyságból mindent, ami akár távolról is lenre emlékeztet. Amikor azonban Talia fiatal lánnyá serdül, meglát egy öregasszonyt fonni, és úgy dönt, hogy segít neki. Közben azonban egy lenmag beszorul a körme alá, és Talia holtan esik össze. Az apa kétségbeesésében a legszebb ruháiba öltözteti, egy bársonyfotelbe ülteti, majd elhagyja a palotát.
Sok évvel később egy másik király rábukkan az elhagyatott kastélyra, ami az erdő közepén áll. Ez vadászat közben történik, amikor a király sólyma berepül az épületbe. A király sokáig dörömböl az ajtón, de természetesen senki sem válaszol, és nem nyit ajtót. A királynak nem marad más választása, mint felmászni a falra, és bemászni az ablakon.
Eddig úgy tűnik, semmi sem különbözteti meg ezt a történetet Perrault úr változatától. Kivéve, hogy a királyt egy elbűvölő herceg helyettesíti. De itt vesz a mese egy egészen más fordulatot.
Kis flört?
Miután belépett az elhagyatott kastélyba, a király bolyong, üres és poros szobákat talál. Végül rátalál egy gyönyörű fiatal nőre, akit minden erőfeszítés ellenére sem lehet felébreszteni. Most pedig az eredeti forrásból:
„A vágytól megrészegülve a király ágyba viszi. És miután élvezte a szerelem gyümölcsét, otthagyja feküdni. Aztán visszatér a királyságába, és hosszú időre elfelejti ezt a románcot.”
Micsoda? Románc?! Egy magatehetetlen nővel?! De a folytatás még durvább.

Talia teherbe esik anélkül, hogy felébredne. A gyermekei megszületnek, és tündérek gondoskodnak róluk. A mesebeli lények láthatóan az alvó anyát is ellátják, de nem tudják őt megvédeni a gazemberektől.
Szóval, a tündérek odaviszik a csecsemőket Taliához, hogy etesse őket. Az egyik baba azonban összetéveszti a mellét az ujjával, és azt kezdi el szopni. Ettől a lenmag kiesik a körme alól, a szépség pedig felébred. Jó reggelt, hogy úgy mondjam…
Szerelmi háromszög
Egy idő után a király visszaemlékszik a fiatal lányra, és úgy dönt, hogy másodszor is meglátogatja a kastélyt. Nyilván meg akarta ismételni a bűntettet. Amikor megérkezik, Taliát ébren találja, ráadásul két csecsemővel a karjában. Ők „Nap” és „Hold” nevet kapják a „rejtélyes” születésük miatt.
A király azt állítja, hogy őrülten szerelmes Taliába, miközben elmagyarázza, hogyan esett teherbe. A gyalázatos cselekedet nyilvánvaló ténye ellenére a szépség viszonozza az érzéseit. Úgy látszik, hogy a szerelem tényleg vak…
Ekkor felmerül egy másik probléma: a király nős. Sőt, a felesége gyanakodni kezd. A királyúrnak ugyanis az a szokása, hogy álmában beszél. Így Talia és két gyermeke nevét is kimondja, miközben a felesége hallgatózik.

A királyné követeli, hogy a szolga fedje fel előtte az igazságot. Miután rájön, hogy mi történik, elküldi a kastély szakácsát, azzal a paranccsal, hogy rabolja el a gyerekeket, és végezzen velük. És nem elég csak végezni velük, a királyné azt is megparancsolja a szakácsnak, hogy főzze meg a szerencsétleneket, és etesse meg őket a férjével. Kedves mese, nem gondolod?
Taliát magát pedig máglyára akarják vetni. Bár a szépség elmagyarázza, hogy kegyetlen erőszak áldozata lett, miközben eszméletlen volt… De úgy tűnik, semmi sem csillapíthatja a feldühödött királyné haragját.
„Boldog” vég
Talia engedélyt kér, hogy teljesen levetkőzhessen, mielőtt a máglyára kerülne. Vajon miért? Pontosan ebben a pillanatban ront be a király a kastély udvarába, és leleplezi felesége ocsmány tetteit. Végül megmenti Taliát, és elrendeli, hogy a feleségét vessék máglyára, illetve azt a szolgát, aki beavatta őt a tiltott románcba. Égessék el, öljék meg, egyék meg… Úgy tűnik, az egész család őrült volt.

Ugyanez a sors várt természetesen a szakácsra is. Szerencsére azonban bevallja, hogy megkímélte a gyerekeket, és elrejtette őket a királyné haragja elől. Egyetlen józan gondolkodású ember akadt, úgy látszik. A szakácsnak megkegyelmeznek, sőt, kamarásnak nevezik ki. Maga az uralkodó pedig feleségül veszi azt a nőt, akit korábban eszméletlen állapotban megerőszakolt. És boldogan éltek, míg meg nem haltak…
Még egy apróság. A mese egy különösen kétes tanulsággal zárul: „A szerencséseknek mindig jó dolguk lesz. Még álmukban is.” Tetszett a mese?
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK