A Darwin-díjat, mint tudjuk, (posztumusz) azoknak ítélik oda, akik „javítják az emberiség génállományát azáltal, hogy egy különösen ostoba húzással kiiktatják magukat abból”. És ahogy a gyakorlat mutatja, a bűnözők különösen kreatívak ezen a téren.
Ebben a cikkben öt olyan bűnözőről lesz szó, akiket a kapzsiságuk, az ostobaságuk vagy a túlzott magabiztosságuk olyan abszurd végkifejlethez vezetett, hogy nemcsak a Darwin-díjat, de egy vígjátékért járó Oscart is megérdemelnének.
1. A ritka „Dupla Darwin-díj”, amit belga bankrablók kaptak
Néha az az érzése az embernek, hogy a bűnözők nem veszélyesebbé, hanem egyszerűen csak ostobábbá válnak.
Jó példa erre két belga „profi”, akiket 2009-ben egy ritka, dupla Darwin-díjjal „tüntettek ki”. A jutalmukat pedig teljesen megérdemelték: a természetes kiválasztódáshoz való kiemelkedő hozzájárulásukért.
A két bandita forgatókönyve ambiciózus volt – egy bankautomata kirablása –, a terv pedig (egy filmbe illően) pofonegyszerű: felrobbantják a bankautomatát dinamittal, összeszedik a pénzt, és eliszkolnak egy menő BMW-vel.
Úgy hangzik, mint egy igazi klasszikus, de valami félresiklott. Vagyis, pontosabban: minden.
A bűnözők szemmel láthatóan ellógták a fizikaórákat az iskolában, és úgy gondolták, a „több dinamit, több pénz” elv majd beválik. Több kilogramm dinamitot helyeztek el a bankautomata alá. Végül a „precíz robbantásuk” olyan erősre sikeredett, hogy nemcsak a bankautomatát, de az egész banképületet is megsemmisítette, ami aztán a fejükre omlott.
Az egyik rablót még élve húzták ki a romok alól, és bár beért a kórházba, a megérkezése után néhány órával belehalt súlyos fejsérüléseibe. A másik szerencsétlen flótást csak 12 óra múlva találták meg a romok alatt, ahol utolsó perceit töltötte.
Ahogy mondani szokás, a terv remek volt, de csak az ő fejükben.
2. Az eszement rabló, aki elfelejtette, hogy a boltban mindenkinek fegyvere van
A bűnözői világban ezt úgy hívják: „rossz célpont kiválasztása”. De ennek a washingtoni történetnek a hősénél 1990. február 3-án már a tervezés pillanatában minden nagyon félrement.
Képzeld csak el: egy amerikai fegyverbolt, a H&J Leather & Firearms. A neve önmagáért beszél – ez egy olyan hely, ahol pisztolyokat, puskákat és minden egyebet árulnak, amivel lőni lehet. A mi hősünk azonban úgy dönt, hogy pont ez a bolt a tökéletes célpont egy rabláshoz.
Az első intő jel, amire valamiért nem figyelt fel: a bejáratnál egy rendőrautó parkolt, bekapcsolt villogóval.
A második: a pultnál egy egyenruhás rendőr kávézott.
A harmadik: a bolt tele volt vásárlókkal, és na, kitalálod, kikkel? Hát persze, hogy azokkal, akik azért jöttek, hogy… fegyvert vásároljanak. Vagyis olyan emberekkel, akik nemcsak szeretik a fegyvereket, de bánni is tudnak velük.
A rabló azonban nagy mellénnyel lépett be a fegyverboltba, hangosan bejelentette, hogy ez egy rablás, majd a levegőbe kezdett lövöldözni, vélhetően abban a reményben, hogy az elszántságával mindenkit halálra rémiszt. Sajnos az egyetlen, akit megijesztett, az ő maga volt. Néhány másodpercen belül ugyanis tüzet nyitottak rá: először a rendőr, aztán az eladó, majd néhány vásárló is, akikről kiderült, hogy valójában egy rögtönzött gyorsreagálású különítmény tagjai.
A bűnözőt a helyszínen érte a végzete. Rajta kívül senki sem sérült meg, leszámítva talán a büszkeségét, a józan eszét és persze a génállományát.
Ha Darwin ezt látta volna, biztos, hogy nem hitt volna a szemének. De a tény az tény: fegyverboltot rabolni (ráadásul amerikai rendőrök jelenlétében) körülbelül annyira jó ötlet, mint megpróbálni tankot lopni egy katonaságról. A végeredmény borítékolható: Darwin-díj és egy jegy a másvilágra.
3. Postai problémák
Vannak olyan bűntények, amik annyira nevetségesek, mintha egy fekete komédia forgatókönyvéből léptek volna elő. Az iraki terrorista, Khay Rahnajet története pont ilyen. Az eset 2000-ben történt, és (szó szerint is) hangos robajjal írta be magát a Darwin-díj történelemkönyvébe.
Khay Rahnajet úgy döntött, hogy „postai úton” számol le az ellenségeivel. Az ötlet egyszerű és egyben ördögi volt: bombát küld postán, majd várja a hangos végeredményt.
A robbantások lángelméjének azonban akadt egy aprócska problémája: nem tudta, hogy a borítékra bélyeget is kell ragasztani ahhoz, hogy a veszélyes küldeménye célba érjen.
A dobozt tartalmazó levél így nem jutott el a címzetthez, és a postai szabályzatnak megfelelően, a hiányzó bélyegek miatt visszaküldték a feladónak. Más szóval: egyenesen a saját otthonába. És itt kezdődik a történet legelképesztőbb része.
Khay, minden jel szerint, nem jött rá, hogy a saját maga által összerakott halálos küldeményt tartja a kezében, és megörülve a váratlan csomagnak, puszta kézzel felnyitotta azt, működésbe hozva ezzel a szerkezetet. Hogy mi történt ezután, azt gondolom, el tudod képzelni. A szomszédok egy hatalmas robbanást hallottak, és azonnal hívták a rendőrséget.
Szerencsére senki más nem sérült meg. A posta kifogástalanul működött, és tudtán kívül rengeteg ember életét mentette meg.
Ha létezne Darwin-díj a „Saját maga bírója, hóhérja és postása” kategóriában, Khay egyhangúlag nyerte volna meg. Az ő története a tökéletes emlékeztető arra, hogy a bürokrácia néha öl. Jelen esetben szó szerint.
4. A GTA-ból szökött férfi
2022. március 7., Colorado. A rendőrség egy Gerald nevű férfit üldözött, aki autót lopott, többször nekiment más kocsiknak, és még lámpaoszlopokat is kidöntött.
Amikor a zsaruknak végül sikerült megállítaniuk az autóját, Gerald rájött, hogy a feltételes szabadlábra helyezés szabályainak megszegése miatt visszakerülhet a rács mögé. Ekkor, legalábbis szerinte, zseniális döntést hozott: kiugrott a kocsiból, és futva menekült tovább a rendőrök és a feje fölött köröző helikopter elől. De az igazi ostobaságot csak ezután követte el.
Menekülés közben, hogy lerázza az üldözőit, Gerald vaktában lövöldözni kezdett a 9 mm-es Ruger pisztolyával – hátra sem fordulva, a válla fölött. Talán a „Rambo-effektusban” bízott, de a valóság kiábrándítóbb volt: Geraldnak sem tehetsége, sem szeme nem volt a tarkóján, de még egyensúlyérzéke sem. Ahelyett, hogy megállította volna a rendőröket, megállította… saját magát.
Ahogy futás közben, hátra sem nézve lövöldözött, megbotlott, és véletlenül fejbe lőtte magát.
A rendőrök egyetlen lövést sem adtak le. Mire odaértek a földön fekvő Geraldhoz, a pisztolya ott hevert mellette. Kiderült azonban, hogy Gerald még életben van, így elsősegélyben részesítették és kórházba szállították. Másnap azonban az orvosok megállapították a halál beálltát. Gerald pedig elnyerte a Darwin-díjat.
5. A rabló és az ő „szörnyen jó” revolvere
Long Beach, Kalifornia, 2005. Egy James Elliot nevű férfi úgy gondolta, a fegyveres rablás remek ötlet. Felfegyverkezett egy .38-as kaliberű revolverrel, majd elindult, hogy keressen valakit, akit érdemes kirabolni.
Miután kiszemelt egy (vélhetően) gazdag áldozatot, James megállította és fegyverrel fenyegette meg. A levegőbe szegezte a revolvert, hogy leadjon egy figyelmeztető lövést. Ekkor azonban valami váratlan történt: a fegyver csütörtököt mondott.
A fegyver besült, James pedig, aki láthatóan nem sokat értett a fegyverekhez, nem tudott jobbat kitalálni, mint hogy belenézzen a csőbe, majd újra meghúzza a ravaszt.
Vajon sejtette, hogy ezzel a sorsot kísérti? A válasz: nem. Ezúttal a revolver elsült.
Így ért véget a „bűnözői karrierje” – szomorúan, de egyértelműen megérdemelten.
Ez ma már klasszikus példája annak, hogyan teheti tönkre egy rabló egyetlen pillanat alatt a bűnözői „karrierjét”, és hogyan írhatja be magát örökre a Darwin-díjasok történelmébe.
