20+ etikett szabály a múltból, ami csak egy kérdést vet fel: „Miért?”

Egy hölgynek csirkecombot kínálni pedig sértésnek számított. Természetesen az etikett követi a társadalmat és vele együtt fejlődik ősidők óta, és ami számunkra elfogadhatatlannak vagy akár furcsának tűnhet, az régen egyszerűen a mindennapi valóság része volt. A múlt etikett szabályai a témája ennek a bejegyzésnek.

Klasszikus ókor

• Az ókori görögök ideális mintát határoztak meg a tekintetre: annak határozottnak és előre irányulónak kellett lennie. A hellének számára csak az őrült vagy nagyon kétségbeesett emberek forgatták a szemüket, és aki összeszűkítette a tekintetét, azt árulónak tartották.
• Az ókori Görögországban, majd később Rómában is normális volt egy lakomán, hogy a vendégek oldalt fekve ettek, az ételmaradékot pedig a földre dobták. Ezeket az összejöveteleket szimpóziumnak nevezték, és minden tiszteletreméltó polgárnak kötelessége volt részt venni rajtuk, mivel az ilyen események szorosan kapcsolódtak a helyi társadalom akkori politikai egységének eszméjéhez.
• A szimpóziumokon helyénvalónak és egyenesen a jó modor megnyilvánulásának számított, ha valaki jól teljesített az ókori görög kottabosz játékban – ez egyfajta ókori ivós játék volt. Ez mindenekelőtt egy pontossági verseny volt, amelyben a szimpózium résztvevői a díványaikon fekve próbálták meg a borospoharaik maradék tartalmát egy fém edénybe beletalálni. Az italnak nem volt szabad a célponton kívülre ömlenie, és amikor eltalálta azt, jellegzetes hangot kellett adnia.

• A görögökkel ellentétben, akik bort löttyintettek, a rómaiak kockát vetettek. Aki a legjobb eredményt érte el, az lett az ünnepség vezetője, és lényegében ő találta ki a zálogokat és apró kihívásokat a vendégek számára, hogy szórakoztassa őket.

Középkor

• Az egyik verzió szerint a koccintás hagyománya a középkorban kezdődött: úgy vélték, hogy a poharak összekoccanása elűzi a démonokat, amelyekről akkoriban azt gondolták, hogy a szájon keresztül jutnak be az emberek testébe. És ugyanezen okból kezdték el az emberek a szájukat eltakarni ásítás közben is.
• A kalapemelés hagyománya köszöntésként szintén a középkorban kezdődött. A különbség az, hogy abban az időben a páncél sisakrostélyát emelték fel – ezzel a lovag önként veszélynek tette ki magát, így mutatva ki, hogy nincsenek rossz szándékai.
• Perzsiában az azonos társadalmi osztályba tartozó férfiak rövid szájra puszival köszöntötték egymást. Amikor pedig alacsonyabb osztálybelit kellett köszönteniük, akkor arcra adtak puszit.

• Az evőeszközök, ahogy ma ismerjük őket, a 12. században kezdtek megjelenni. A kanalat csak édességek fogyasztására használták. A villákat kezdetben nem nézték jó szemmel, mivel az Ördög eszközének tartották őket.
• A középkori Franciaországban az emberek közvetlenül az abroszba törölték a kezüket, és a levest egyenesen a tálból itták.
• Az étkezés előtti kézmosás hagyománya a középkorban alakult ki. De ebben az esetben a kifejezést szó szerint kell értenünk: az emberek az asztalnál ülve mostak kezet, szolgák által hozott vízben. Azonban, ha étellel összekenték a kezüket, azt közvetlenül a ruhájukba törölték.
• A spanyol királynőt férjén – a királyon – kívül egyetlen férfi sem érinthette meg. Ez a szabály majdnem II. Károly feleségének, Mária Lujzának az életébe került. Egy nap, amikor lóra ült, az állat felágaskodott, amitől az uralkodónő leesett, és az egyik lába beakadt a kengyelbe, így a menekülő állat vonszolni kezdte. A királynőt két nemes mentette meg, akik azonnal elmenekültek, féltve az életüket. Végül egy közös barátjuk járt közben a Koronánál felesége megmentőinek kegyelméért, akik végül megbocsátást nyertek.

Viktoriánus kori Anglia

• A viktoriánus korban a test mutogatása szigorúan tilos volt. Ezért az emberek speciális, még a 17. században kifejlesztett fürdőkocsik segítségével úsztak. Teljesen felöltözve szállt be az egyén ebbe a kocsiba a parton, átöltözött benne, majd a jármű a tengerbe hajtott. Amikor elérte a kívánt pontot, a part felé fordították, elzárva a kilátást a strandról, hogy a fürdőzőt ne láthassák mások a partról, miközben élvezte a tengeri fürdőt.
• Hajadon nők nem mehettek ki kíséret nélkül. És ha útjuk során véletlenül összefutottak egy barátnővel vagy ismerőssel az utcán, akkor sem állhattak meg vele néhány szót váltani. Ilyen esetekben még az ismerősre nézni is tilos volt.
• Ha egy nő egy ismerős úriemberrel találkozott az utcán és beszélgetni akart vele, fel kellett ajánlania neki a kezét. Ezt követően a férfinak egy időre félre kellett tennie az ügyeit, és elkísérnie a hölgyet.
• A nőnek a házasságáig egyáltalán semmit sem volt szabad tudnia arról, hogyan fogannak a gyermekek. Ennek eredményeképpen néhány nő ijedten menekült el a férjétől a nászéjszaka után.

• A viktoriánus etikett megtiltotta a nőknek, hogy akár a férjük előtt is teljesen levetkőzzenek. A nászéjszakán a feleségnek egy különleges hálóinget kellett viselnie, amely teste nagy részét takarta.
• Terhesség alatt a nő nem jelenhetett meg nyilvánosan.
• A nők lábának mindig takarva kellett lennie. Függetlenül attól, hogy milyen szép vagy formás volt – a ruhák alatt rejtve maradt. A lábak témája akkora tabu volt abban az időben, hogy egy hölgynek csirkecombot kínálni súlyos sértésnek számított.
• Különböző nemű szerzők könyveit csak akkor lehetett ugyanazon a polcon tárolni, ha a szerzők házasok voltak.

Cári Oroszország

• Oroszországban I. Péter cár volt az első uralkodó, aki különös figyelmet fordított az etikettre. Egy rendelettel egy külön könyvben rögzítette a kor főbb viselkedési szabályait. Ebben például az állt, hogy a férfiaknak tilos volt hegyes orrú csizmában részt venniük esküvőn, mert az kárt tehetett a nők ruhájában.
• A 18. századi Oroszországban teljesen normális volt nyilvános helyen vizelni. Míg a férfiaknak csak egy sarkot kellett találniuk és hátat fordítani az utcának, addig a nők kihasználták hosszú ruháikat, hogy nyilvánosan „könnyítsenek magukon” anélkül, hogy bárki észrevette volna. Például II. Katalin cárnő úgy fogadott követeket, hogy egy személyes vizeletgyűjtő edényt használt, amely teljesen észrevétlen maradt az ülése és ruhája szoknyája alatt. Hasonlóképpen, a nemes hölgyek is gyakran használtak egy hasonló eszközt a bálokon – a bourdaloue-t, egyfajta hordozható női éjjeliedényt. Ez az eszköz végül nélkülözhetetlenné vált minden nő számára abban az időben, hiszen Szentpéterváron, az Orosz Birodalom fővárosában a 19. század végéig nem voltak nyilvános illemhelyek.

• Egy 1886-os orosz etikett kézikönyv nem ajánlotta a gyertyák elfújását mások előtt.
• Abban az is le volt írva, hogy „piros és zöld, vagy rózsaszín és sárga színeket egyszerre viselni annyit jelent, mint megszegni a jó ízlés minden szabályát”.
• Rendkívül illetlennek tartották, ha egy nő kesztyű nélkül jelent meg az utcán, ugyanakkor tilos volt nyilvánosan felvennie azt. Ugyanez vonatkozott arra is, ha meg akarta igazítani mondjuk a kalapja szalagjait – a külsővel kapcsolatos minden gondoskodásnak privátnak kellett lennie és otthonra kellett maradnia.
• A fiatal nőknek azt ajánlották, hogy hajnali 1 óra körül feküdjenek le aludni, és elalvás előtt olvassanak egy francia regényt, mert amikor elalszanak, nem szabad semmi szomorúra, kellemetlenre vagy nehézre gondolniuk – különösen gyilkosságokra, szegénységre, patkányokra, pókokra, kísértetekre, szörnyű betegségekre vagy tűzvészekre.
• Obszcén álmokat látni egy fiatal hölgy számára az illetlenség csúcsának számított. Ha ez mégis megtörtént, azonnal fel kellett ébrednie.

Szerinted az etikett szabályok még mindig fontosak a modern társadalomban? Írd meg hozzászólásban!