HIRDETÉS BEZÁRÁS

Drága és körülményes: hogyan tisztálkodtak a hölgyek a Viktoriánus korban

A meleg víz még csak a leggazdagabbaknak adatott meg akkoriban.

    Hanna Callwick felkelt, majd sietve megtörölgette az arcát a jeges vízzel a konyhában. Hanna 1863-ban szobalányként dolgozott egy gazdag házban, és minden nap hajnali ötkor kelt. Mielőtt rendbe szedte volna magát, fel kellett tennie a teáskannát, kicserélnie az abroszt az ebédlőben, és be is kellett gyújtania a kandallóba.

    HIRDETÉS

    A személyes higiéniára gyakorlatilag nem maradt ideje. Hanna vagy munka közben mosakodott meg, vagy amikor befejezte a reggeli teendőit. A viktoriánus hölgyek mosakodása alaposabb volt, mint korábban bármikor – ez már szappannal és meleg vízzel történt.

    Viktoriánus tisztálkodás 005
    Kancsó és tál: a reggeli mosakodás elengedhetetlen kellékei.

    A reggeli ébredés nem mindig volt kellemes. A szolgálók számára – szinte mindig – hideg hálószobában történt. Esténként vízzel teli kannákat vittek a szobáikba, amiknek a tetején reggelre gyakran egy vékony jégréteg is képződött. Nem meglepő, hogy sok szobalány és szakácsnő egyszerűen nem tudott megmosakodni az ébredés utáni első órákban. Ezért ezt a higiéniai procedúrát későbbre halasztották. Fontosabb volt befűteni a szobákat, előkészíteni a meleg vizet és friss törölközőket kitenni az uraknak.

    De még az arisztokrata hölgyek hálószobáiban is kellemetlenül hideg volt reggelente. Ezért a mosakodás leggyakrabban testrészenként történt – először a kezek, majd a nyak és az arc. Az egyszerűbb házakban szappan nélkül is boldogultak. Ráadásul a tizenkilencedik századi angol szappan nagyon rosszul oldódott hideg vízben. De ahol a jólét megengedte, szívesen használtak drága, levendulás szappant. Ennek az illata egyébként sokáig megmaradt, és nagyon büszkék voltak rá. Ez a jómód, és a pénz illata volt akkoriban.

    viktorianus-mosakodas

    Más volt a helyzet az átlag angolok szappanjával. Ez durva, nem túl kellemes szagú volt. 1850-ben William Thackeray a „mosdatlan tömeg” kifejezést használta az egyik regényében. Ezt azokra az emberekre értette, akikből különös illat árad – izzadság és ennek a hétköznapi szappannak a keveréke. De ez sem volt olcsó. Egy normál, alig több mint 100 grammos darab annyiba került Viktória királynő Angliájában, mint két font marhahús. Nem nehéz kitalálni, hogy mi mellett döntöttek az emberek, ha enni kellett adni a gyerekeknek.

    A reggeli mosakodáshoz lavórra, a használt víznek vödörre és egy kancsó tiszta vízre volt szükség. A viktoriánus hölgy mosakodása a szobalány segítségével történt, és az ehhez a tevékenységhez szükséges összes tárgy festett porcelánból készült. Egy nagycsaládos anya, különösen akkor, ha szegénynek számított, ezt nem engedhette meg magának. Neki csak rézkancsó és tiszta rongyok álltak a rendelkezésére, amiket vízbe kellett mártania, és ezekkel kellett az arcát megtörölnie. Ugyanígy mosakodott akkoriban szinte mindenki – ezt javasolták a népszerű magazinok.

    HIRDETÉS
    HIRDETÉS
    HIRDETÉS
    Viktoriánus tisztálkodás 004

    A tizenkilencedik század közepén divatba jött nemcsak a kézmosás, hanem a karbolsavas kezelés is. A háziasszonyok patikákban vásárolták: kis zacskókban árulták ezeket a kristályokat, amiket aztán vízzel kevertek el és a konyhában használtak. A fertőtlenítőszer által kibocsátott jellegzetes illat Viktória királynő idejében szintén a tisztaság és az ápoltság szimbólumává vált.

    A fürdést csak a nagyon gazdag emberek engedhették meg maguknak. De ezt a mosakodási módszert mindig csak esténként végezték, és általában csak maximum heti egyszer – ez ugyanis komoly erőfeszítéseke igényelt. Úgy gondolták, hogy a fürdés inkább a gyerekek vagy a férfiak számára való. Ők megengedhették maguknak, hogy meleg, hosszú köntösben sétálgassanak a házban. A háziasszonynak viszont egészen másképp kellett kinéznie: fűző, krinolin, csipkés gallérok… Elképzelhetetlen volt az anyát és a feleséget köntösben látni. Egy magát tisztelő viktoriánus hölgy egyszerűen nem engedhette meg magának ezt a viselkedést.

    Viktoriánus tisztálkodás 003
    A szép és előkelő megjelenést többre értékelték, mint magát a szépséget.

    Az „Elfújta a szél” című regényben az események az Atlanti-óceán másik partján játszódnak, de ez ugyanaz a viktoriánus korszak. És Margaret Mitchell ugyanezeket a szokásokat említette meg Ellen O’Haránál:

    „Scarlett soha nem látta, hogy az anyja elvesztette volna az önuralmát, vagy hogy a külseje – napszaktól függetlenül – ne lett volna kifogástalan állapotban… Ha Ellyn bálba, vendégségbe, vagy Jonesboróba készült a bírósági ülésre, a készülődése általában legalább két órát vett igénybe, és két szobalány segített benne neki.”

    HIRDETÉS
    HIRDETÉS
    HIRDETÉS
    Viktoriánus tisztálkodás 002
    Barbara O’Neill, mint a hibátlan Ellyn.

    Egy teljesen különálló – és meglehetősen nehéz – procedúra volt a hajmosás. A rövid frizurák a tizenkilencedik században még nem jöttek divatba, és gyakorlatilag Viktória királynő minden kortársa meglehetősen hosszú hajjal rendelkezett. Úgy tartották, hogy naponta kétszer kell alaposan kifésülni. Ezt többek között… a tisztaságért tették. Mivel a hajmosás körülményes és költséges volt, sokan inkább a lehető legritkábban csinálták.

    Voltak, akik csak havonta egyszer melegítettek vizet a hajmosáshoz. Hogy az angol nők jobban odafigyeljenek magukra ebben a kérdésben, a magazinok elkezdtek higiéniai tanácsokat közölni a témában:

    „Az a széles körben elterjedt tévhit, hogy a hajmosás náthát vagy migrént okoz – győzködte a hölgyeket egy angol női magazin 1853-ban –, teljesen alaptalan. A víz a leghatékonyabb módja a fejbőr és a haj tisztításának.”

    A hajmosás népszerű eszköze a rozmaringgal dúsított víz volt. Szappant viszont ritkán használtak erre a célra, mivel a nők gyakran panaszkodtak bőrirritációra. Akik vidéken éltek, esővizet gyűjtöttek, amit a leglágyabbnak és a legkellemesebbnek tartottak a hajmosáshoz. Egy viktoriánus hölgy általában körülbelül hetente egyszer mosta meg a haját.

    Viktoriánus tisztálkodás 001
    A viktoriánus korban divatos frizurák elkészítéséhez hosszú hajra volt szükség.

    A kezüket (és különösen a körmeiket) viszont igyekeztek naponta citromos vízbe mártani – úgy gondolták, hogy így a bőrük fehérebbnek fog tűnni. Természetesen ezt csak a gazdag hölgyek engedhették meg maguknak.

    De a többség igyekezett tisztán és ápoltan kinézni. A külső megjelenés óriási szerepet játszott – mind a munkába állásnál, mind pedig a boltba járásnál. Bárki, aki faluról városba költözött, tudta: ha jó házban akar elhelyezkedni, először rendbe kell szednie magát. Tiszta körmök, tiszta ing és elegáns öltöny nélkül a „tisztességes világba” vezető út elérhetetlen volt. A hanyagság az öltözködésben a rossz jellem és a megbízhatatlanság jele volt.

    Megjegyzés: a cikkben említett Hanna Callwick egy teljesen valós személy volt, aki feljegyzéseket hagyott hátra a tizenkilencedik század közepén egy arisztokrata családnál végzett munkájáról.

    A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK

Mi a reakciód?

Tipp: a felhasználók képet is csatolhatnak a hozzászólásaikhoz!
  • Szia, guest

IRATKOZZ FEL A HÍRLEVELÜNKRE,

hogy elküldhessük neked a legjobb cikkeinket

*heti egy e-mailt fogunk küldeni

Még több Liked.hu

Továbbiak betöltése Betöltés...Nincs több bejegyzés.