De úgy néztek ki, mint valami menő művészeti installáció! Persze ne hagyd, hogy megtévesszen ez a különleges külső. Egy ilyen helyiségnek alaposan megtervezett belső tere van.
A spanyol fasisztákat szó szerint a modern művészettel kínozták! A rabok akarata ilyen körülmények között nem tartott sokáig, és hamar együttműködésre kényszerültek.
Ezeket egy korábbi zenész és anarchista, Alfonso Laurencic agyalta ki. A terveket Salvador Dalí és Vaszilij Kandinszkij festményei ihlették. A Franco tábornok fogságba esett fasiszta hívei számára szánták őket.
A padlón élükre állított törött téglák voltak. Ezeket cikkcakkos mintázatban helyezték el. Ilyen padlón sem járni, sem ülni nem tudott a rab.
Itt minden halk hang erős visszhangot keltett. Ezt direkt így tervezték meg a helyiség formája, arányai és az anyaghasználat révén. A falakon lévő kusza és kontrasztos geometrikus minták tovább terhelték a képzeletet.
A 20 fokos szögben lejtő betonágy nem hagyta rendesen elaludni a rabot, mivel folyamatosan lecsúszott róla.
Tedd még hozzá az órát, amely nagyon hangosan ketyegett (emlékezz a visszhangra!). És az erős lámpát, amely mindig be volt kapcsolva.
A raboknak levetítették Salvador Dalí és Luis Buñuel „Andalúziai kutya” című szürrealista filmjét is. A filmnek nincs összefüggő cselekménye, az álmok logikája szerint készült, ahol a jelenetek mindenféle rendszer nélkül követik egymást. A történészek úgy vélik, ez is hozzájárult ahhoz, hogy a fasiszták miért vetették meg oly hevesen a modern művészetet.
Napjainkban ezek a cellák mint modern műalkotások népszerűek a gyűjtők körében. Múzeumokban és művészeti galériákban is találkozhatsz velük.
