Ez a rejtélyes lyuk a Yucatán-félsziget egyik öblében bújik meg, Belize határánál. 2023-ban a tudósok ultrahangos vizsgálatok alapján hivatalosan is kijelentették, hogy ez a világ második legnagyobb kék lyuka. Nem sokkal később azonban a szakértők azt mondták, nem teljesen biztosak ebben a megállapításban.
Ez a lyuk annyira mély, hogy még a vízben keltett hangok sem verődnek vissza a fenekéről. A Taam Ja’ elnyeli a magas frekvenciájú akusztikus hullámok visszhangját, még mielőtt azok elérnék a 274 méteres mélységet.
Ennek egyik oka a piknoklinok jelenléte lehet – ezek különböző sűrűségű vízrétegek közötti éles határok, amelyek szétszórják az akusztikus jeleket.
Hogy kiderítsék, milyen mély is ez a sötét lyuk, a mexikói Frontera Egyetem állami kutatóközpontjának (ECOSUR) tudósai még 2023 decemberében lehorgonyoztak egy hajót a „szem” közepén, és leeresztettek egy kábelt. Amikor mind az 500 méter kábel letekeredett, a mérőeszköz még mindig nem érte el a tengerfeneket!
Az eszköz végül 420 méteres mélységig jutott a tengerszint alatt, mivel a Taam Ja’ Kék Lyuk mészkő- és gipszfalai nem függőlegesen, hanem enyhe szögben lejtenek.
Az ECOSUR kutatói akkor bizakodva közölték: „a feneket még nem értük el”. Legközelebb víz alatti robotokkal próbálják még mélyebbre juttatni a műszert, és újra megkísérlik „elérni a feneket”.
Egy érdekes és rejtélyes tény: amikor a műszer elérte a 400 méteres mélységet, a valós időben kapott adatok váratlanul megegyeztek a Karib-tenger vizének jellemzőivel. Ez arra utalhat, hogy a lyuk talán egy alagúton keresztül összeköttetésben áll a tengerrel.
A Yucatán-félsziget híres a „svájci sajt” szerű geológiájáról: itt körülbelül 10 000 édesvízzel teli cenote (beszakadt barlang) található, valamint földalatti barlangok és víz alatti folyók hatalmas labirintusa. Némelyikük értékes régészeti és biológiai titkokat rejt, amelyek az ember kitartó kíváncsisága nélkül talán sosem derülnének ki.
Karsztos víznyelők csoportja veszi körül a Chicxulub-krátert. Bár a tudósok még nem tudják pontosan, hogyan keletkeztek, azt gyanítják, hogy a dinoszauruszok és sok más élőlény pusztulását okozó becsapódás hatással lehetett a régió mai különös geológiájára.
Egykor egy kihalt élőlény teremtette meg az alapját egy teljesen új biológiai élettérnek. A sötét, oxigénszegény környezet ellenére a cenotékban virágzó ökoszisztéma alakult ki. Ugyanez elmondható a szomszédos Taam Ja’-ról is.
A biológusok folyamatosan kutatják a kék lyukakat világszerte, hogy jobban megértsék az ott élő közösségeket, és néha teljesen új életformákra bukkannak.
„A [Taam Ja’-i Kék Lyuk] mélysége egyedülálló élőhelyet (biotópot) rejthet, amelynek biológiai sokféleségét a fizikai-kémiai és geomorfológiai (felszínalaktani) folyamatokkal összefüggésben kell tanulmányoznunk” – mondják az ECOSUR kutatói.
A csapat tehát készen áll a következő merülésre. Mi pedig türelmetlenül várjuk a híreket „a fenékről” – már ha egyáltalán létezik…
