Az ősi tengerészek réme, egzotikus finomság és az újszerű mérnöki megoldások előképe – ez a hajóféreg!
Valójában ez az állatka egyáltalán nem féreg, hanem egy tengeri kétteknőjű puhatestű a Teredo nemzetségből. Ennek a kis fickónak a teknőbillentyűi fogazott fúróvá módosultak, amellyel járatokat fúr a fába. Köpenye meszet választ ki, ami belülről megerősíti az alagutakat.
Néhány faj teste több mint egy méter hosszúra is megnőhet, hátul pedig szifók helyezkednek el, amelyek kilógnak az alagútból – a puhatestű ugyanis a fűrészporon kívül fitoplanktonnal is táplálkozik.
Úgy tűnik, ez a hibrid táplálkozási mód egy nyerő stratégia. Arról, hogy a hajóféreg hogyan emészti meg a fát, és különösen, hogyan bontja le a lignint, a tudósok mind a mai napig vitatkoznak. Ehhez ugyanis a puhatestűeknek nincsenek saját enzimjeik.
A hajóférgek aszinkron hermafroditák: kedvük szerint váltogatják a nemüket. Egy év alatt egy egyed akár 5 millió petét is képes lerakni. A lárva, miután megfelelő fadarabot talált, megnő, és egész életére – 1-3 évre – benne marad.
A hajóférgek évszázadokon át vígan éltek a meleg, sós vizekben, rágcsálták a mangrovefákat és a folyók által tengerbe hordott faanyagot, és senkinek sem okoztak gondot.
De aztán eljött a vitorlás hajók és a nagy földrajzi felfedezések kora. A puhatestűek rákaptak a vándorlás ízére, elkezdtek utazgatni, és szétterjedtek az egész világon, miközben a hajók vízalatti részeiből (és nem csak azokból) lakmároztak. A férgek nem kímélték magának Kolumbusznak a hajóit sem, felfalták Hollandia két tartományának fa gátjait, valamint a krími és San Franciscó-i mólókat.
Különféle, gyakran nagyon drága módszerekkel küzdöttek a hajóférgek ellen: a hajókat festették, mérgekkel itatták át, kátrányozták, bőrrel és fémmel vonták be, behajóztak velük a folyótorkolatokba (a férgek ugyanis nem bírják az édesvizet), vagy a parton kiszárították őket (de a puhatestűek képesek elzárkózni a meszes járataikban, és akár másfél hónapig is „önellátó üzemmódra” kapcsolni).
A kreozot használata jó eredményt hozott, de hamarosan a fából készült hajók korszaka is véget ért. A hajóférgek pedig mind a mai napig kárt tesznek a fából készült mólókban és csónakokban.
A globális felmelegedés kedvez a puhatestűeknek (a kezükre… vagy inkább a lábukra játszik?) – még az egykor hideg vizekben is terjednek. A Spitzbergákon találtak egy deszkát a Teredo nemzetség élő képviselőivel, úgyhogy korai még győzelmet hirdetni ebben a csatában.
Megfigyelve a hajóférget, pontosabban a fúrásának és a járat megerősítésének elvét, Marc Brunel angol mérnök feltalálta a fúrópajzsot, és 1825-ben sikeresen alkalmazta azt az első Temze alatti alagút megépítésénél. Ma ezzel a technológiával épül a legtöbb metróalagút. Úgyhogy amíg mi itt ülünk és várjuk, hogy a mi környékünkre is végre elérjen a metró, addig a föld alatt egy, a hajóféreghez hasonló acélmasina dolgozik!
A Fülöp-szigeteken és Brazíliában a hajóférgeket megeszik – nyersen vagy sörtésztában kisütve. Sokkal gyorsabban nőnek, mint az osztriga, ízben nem maradnak el tőle, tápértékben pedig felülmúlják azt. Te bedobnál egy ilyen szúférget egy pohár fehérborhoz?
