Letennék a földre geotextíliát, beteríteném gyomirtóval, sóderral, aztán megint geotextília, lebetonoznám, és a tetejére, hogy tuti legyen, dupla réteg aszfaltot húznék.
Hát hogy lehet ezt elviselni? Amikor egész télen lapátolod a havat, töröd a jeget, tavasszal fellélegzel, pfffff! végre vége, lehet pihenni…
AHA, PERSZE!
Az első tavaszi napsugarakkal a földből elkezd előtörni a fű. Méghozzá nem is akárhogy, hanem o-ho-hó, de még mennyire!!! A pázsit alig tért magához a téli álmából, valahogy foltosan, kopaszodva, hiányosan kelt ki.
Míg két lépésre onnan, a sarok mögött, az ágyások között, a kerítés mentén, minden virágágyásban a gaz csak tör elő és tör elő, méghozzá elképesztő bokrokban. Benézel a sarok mögé, a pázsitra… ott kopasz folt kopasz folt hátán, itt meg dús, tupírozott fürtök.
Mit tegyek ilyenkor?
Vegyszerezzek?
Lehetőségnek lehetőség, de van egy kis bökkenő: egyrészt, mindezek mellett ott vannak a hortenziák, amiket a gyomirtó azonnal a virágok mennyországába küldene. Másrészt, ott van a félig kipusztult pázsitunk, aminek adni kellene még egy esélyt ezen a telken töltött rövidke életében.
Ezért pár évvel ezelőtt azt a stratégiai döntést hoztuk, hogy a gazok ellen külön, egyéni „szankciócsomagot” vezetünk be: az összes szabad földterületet letakarjuk geotextíliával.
El kellett menni egy szakboltba, és venni egy nagyon jó minőségű, nagyon sűrű és nagyon drága fekete, nem szőtt geotextíliát. Pontosan ezt terítettük szét az egész területen, és a tetejére (hogy biztosra menjünk) vastag réteg angarai vörösfenyőkéregből készült mulcsot szórtunk.
Annyira „kóser” lett a végeredmény, hogy még a szomszédok is átjöttek megnézni azt a rakás pénzt, amit a nejem a telek csinosítására költött. Sőt, én magam is ott ültem a teraszon egy nyugágyban (egész 5 percig!), bámultam ezt a kerti csillogást, és elképzeltem, hogy Rockefeller vagyok, és a másfél hektáros pázsitomra mindjárt leszáll a magánhelikopterem. Az álmodozásnak brutálisan véget vetett a feleségem kiáltása:
– Kicsiiiim, kapcsold be az öntözőrendszert!
Szóval a nyugalomról csak egy hiú ábránd maradt. Ettől függetlenül képzeld, az első egy-másfél évben a befektetett energia, anyagok és pénz tényleg meghozta a gyümölcsét. A geotextília istenien működött, egyetlen gazszál sem jelent meg a telken, na jó, talán kivéve…
…úgy van… azokat a helyeket, ahol nem volt geotextília, például a virágoknak gondosan kivágott kis lyukakat, ahol azonnal előbújt a gaz.
Egyszerűen A-ZON-NAL!
Viszont nem vagyunk azok a tétlenkedő fajták, ezért a gaztól kézzel szabadultunk meg, gyökerestül kitépve a földből. Szerencsére nem volt túl sok ilyen lyuk, és kéthetente egyszer végigmenni a hortenziák mentén nem volt nagy fáradság.
De egyébként minden más maga volt a földi paradicsom!
És ekkor, a mi gazmentes, kerti-parki boldogságunk egén feltűnt egy „szakértő szakértő” az „internetről”. A nejem ugyanis megnézett a YouTube-on néhány videót arról, hogy a geotextília nagyon káros a talajnak, alatta minden rothad, elmocsarasodik, nem élnek meg a különféle mikroorganizmusok, sőt, még a giliszták is sztrájkot hirdetnek, és rendezett sorokban elhagyják az ilyen barátságtalan telkeket.
Minden problémánk úgy kezdődött, hogy: ült az asszony, és unatkozott.
Úgy két hétig kerülgették a csajok a virágágyásokat, aztán odajön hozzám a nejem, és azt mondja:
– A geotextília káros, szedjük fel, és helyette csak szórjunk vastagabb réteg mulcsot. A szakértő azt mondta, hogy a fakéreg megbízhatóan megvéd a gaztól.
Én azonnal nemet mondtam. De a nők… hát ilyenek a nők. Szóval, rávette a lányunkat, és amíg én dolgoztam, felszedték a geotextíliát. Este egyszerűen kész tények elé állítottak:
– Mi mindent megcsináltunk! Már csak a mulcsot kell odaszórni.
Odaszórták.
Jó vastagon.
Még annál is vastagabban!
ÉS KÉPZELD, MI TÖRTÉNT?
Először is, a geotextília alatt nyoma sem volt elmocsarasodásnak. A vízszint normális volt, a föld állapota szintén.
Másodszor, egy csomó gyökeret találtunk cseresznyétől, vadszőlőtől, szedertől és málnától, amiknek a geotextília addig útját állta, hogy a felszínre törjenek.
Harmadszor, giliszták is akadtak szép számmal. Akár kézzel is szedhetted volna őket, hogy elmenj velük horgászni, minimum egy bálnára. Annyira kövérek voltak.
Már akkor sejteni lehetett, hogy ennek nem lesz jó vége: a gyökerek ki fognak törni a fényre, és a fakéreg mulcs nem fogja őket megállítani. De ha már a csajok mindent maguk csináltak, lapátot vettek a kezükbe, és jöhetett a teherautónyi mulcs.
A problémák nem is várattak magukra sokáig. Ahogy a gyökerek megszabadultak a vékony geotextília-rétegtől, „Szabadság!” kiáltással áttörtek a mulcson a hőn áhított napfény felé. A vörösfenyőkéreg, amit zsákonként 5000 forintért vettünk, olyan volt nekik, mint… egy pillekönnyű pihécske. Egy hónap múlva már nem is látszott a gazok és egyéb pitypangok élénkzöld, dús tömege alatt.
Mindent benőtt a gaz!
Még a nejem és a lányom is rájött, hogy valami nem a YouTube-os „szakértő-szadista” tervei szerint alakult. De augusztus volt, így megvártuk, hogy a gazok az ősz beköszöntével maguktól távozzanak a másvilágra. Még abban az évben az összes, már jócskán megrothadt fakérget (hiszen a puszta földön feküdt) fel kellett szedni, átválogatni, újra leteríteni a geotextíliát, és visszarakni rá a kérget.
Így ért volna véget ez a geotextília-eposz, ha nincs egy „de”. Este elmentünk sétálni a környéken, és összefutottunk az utcán a szomszédokkal, akik elég „leharcoltan” néztek ki, és kiderült, hogy… egész nap a geotextíliát szedték fel. Csak náluk díszkaviccsal volt lesúlyozva, ezért összehasonlíthatatlanul több munkájuk volt vele, mint nekünk.
Szóba elegyedtünk:
– Ti miért szedtétek fel a geotextíliát?
– Semmi sem nőtt alatta, a talaj kőkemény lett, még giliszták sincsenek. A virágok elkezdtek kiszáradni.
– Megnézhetem?
Bementünk, és tényleg, valóságos csatatér fogadott. Látszott, hogy keményen dolgoztak: a kavics egy kupacban, a geotextília tekercsben. Közelebb lépek, hát ez valahogy nem stimmel. Nagyon, nagyon sűrű anyag, szinte olyan, mint a kátránypapír. Kiderült, hogy ez tényleg geotextília, csakhogy 500 g/m² sűrűségű, és hővel rögzített (termikusan kötött).
Ez egy speciális geotextília, amit rétegelválasztásra használnak kerti és nem túl nagy terhelésű útépítési munkáknál!
Megvédi ugyan a talajt a növények áttörésétől, de vízelvezető rétegként gyakorlatilag nem működik: a hővel rögzített geotextília szinte egyáltalán nem engedi át a vizet, nagyon kiszárítja a talajt, és kőkeménnyé teszi.
Akkor most kiderült, hogy a szakértő nem hazudott?
Nem hazudott, csak éppen azt nem mondta el, hogy a geotextíliák különbözőek, és nem mindegyik alkalmas minden célra. A talaj gyökerek általi áttörésének megakadályozására a geotextília maximális sűrűsége 300 g/m² lehet, és mindenképpen tűnemezeltnek (tűlyukasztottnak) kell lennie. Így a földed nem kockáztatja, hogy nedvességtől, oxigéntől, valamint a hasznos tápanyagoktól és mikroorganizmusoktól megfosztva maradjon.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
