HIRDETÉS
Dőlj hátra, és engedd, hogy az orvosok, recepciósok vagy csak szimplán a betegek meséljenek kicsit a maguk legabszurdabb történeteiről.
1
Gyerekkoromban mesterséges lélegeztetéssel élesztettem újra a kutyámat. Olyan inspiráló volt ez a pillanat, hogy eldöntöttem: orvos leszek és emberéleteket fogok menteni. Ez így is lett, és azóta is mindig az utolsó utáni pillanatig küzdök a betegeimért, mert tisztában vagyok vele, hogy nekem ez a sorsom, engem azért teremtettek, hogy életeket mentsek. Néhány nappal ezelőtt, a 40. születésnapomon édesanyám elárulta, hogy a kutya valójában csak aludt.2
A barátnőmet vittem a kórházhoz, de nálam maradt a pénztárcája. Gondoltam, bedobom gyorsan neki az udvaron keresztül, de kerítéssel volt körülvéve és sehogy sem találtam a bejáratot. Úgy negyed óra után megláttam néhány udvaron cigarettázó orvost, ezért odaordítottam nekik: „hogy jutok be hozzátok?!”. Erre kuncogtak egyet, majd az egyikük így szólt: „ahhoz előbb kell egy súlyos betegség!”.HIRDETÉSHIRDETÉSHIRDETÉS3
Ma személyesen is megtapasztaltam, hogy az orvosoknak elég beteg a humoruk. A bőrgyógyászomhoz mentem, mert előjött valami furcsa kinövés a karomon, és el kellett távolítani, de nem is ez a lényeg. Ültünk és beszélgettünk, miközben dolgozott a kezemen, amikor valahogy szóba jött a szakmaválasztás, úgyhogy megkérdeztem tőle, hogy miért lett dermatológus, hiszen ez egy szörnyű szakma. Erre azt válaszolta: „imádtam buborékokat pukkantgatni gyerekkoromban, és úgy döntöttem, hogy felnőtt korban is ezt akarom csinálni a betegeim bőrén nőtt kinövésekkel.”4
A minap lézeres látásjavításon vettem részt. A műtét után egy sötét szobában ültem és pihentem, amikor odajött hozzám az orvosom és így szólt: „Amikor elkezd majd visszatérni a látása, élesebben fog látni, mint eddig bármikor. Próbáljon nem megijedni az emberektől maga körül, ők csak a maga családtagjai.”5
A pszichiáter barátomnak van egy betege, Kolya - aki egy 10 éves kisfiú. A fiú autista és születése óta nem szólt egy szót sem, pedig mindent megtettek érte az orvosok. Az egyik alkalommal, amikor a fiú apja is jelen volt, egy színesbőrű orvos érkezett Németországból, aki bár nem beszélte túl jól a nyelvet, kézbe vette a kis Kolyát, és így szólt: „Milyen jó fiú…”. Közben egyre magasabbra emelte, miközben ismételte: „Jó fiú…”. Egyszer csak a kisfiú elordította magát, hogy „Tegyél le azonnal! Nem szeretlek!” Kolya ekkor beszélt életében először, édesapja pedig majdnem leesett a székről.6
Ultrahangra mentem, amikor pár percnyi vizsgálat után így szólt az orvosom: „Nem találom a bal veséjét. Nem adta el véletlenül?!”HIRDETÉSHIRDETÉS7
Radiológus vagyok és épp az egyik betegem röntgen felvételét tartottam a kezemben, miközben a beteg türelmetlenül várta, hogy ismertessem vele a diagnózist. Ekkor hirtelen eszembe jutott, hogy nem adtam oda a kért felvételeket a kollégámnak, így gondolkodás nélkül felkaptam a telefont, majd így szóltam:„Halló, sebészet?! Küldjék le nekem kérem Dr. *Valakit*, de most azonnal. Nagyon sürgős!”
Amikor letettem a telefont, megfordultam és megpillantottam a betegem kiduzzadó szemeit és halálfélelemmel teli arcát, akkor tudatosult csak bennem, hogy jó szarul jött ki ez az egész a beteg szemszögéből.
