Sokan babonának tartják, mások viszont kőkemény élettapasztalatnak: ha elosztogatod a termést, neked nem terem majd semmi. Talán úgy hangzik, mint nagymamáink intelme, de aki egyszer bőkezűen szétosztogatott mindent a kertből, az gyakran tapasztalta, hogy a következő évben a növények „valamiért” nem hoztak termést.
Mi lehet az oka? Véletlen? Misztikum? Vagy van ebben valami belső logika?
1. A körforgás energiája: amit adsz, azt kapod vissza
A kertészkedés nemcsak fizikai munka, hanem egy erős energetikai folyamat is. Minden, amit termesztesz, magába szívja az erődet, a gondoskodásodat, a gondolataidat és az érzéseidet. Ez egy élő cserefolyamat közted és a föld között. Amikor csak úgy könnyelműen odaadod a munkád gyümölcsét olyannak, aki nem értékeli, akkor mintha megszakítanád ezt a kört. A föld „látja”, hogy nem tisztelik az ajándékait, és meglehet, hogy legközelebb egyszerűen nem akar majd adni.
Ez nem varázslat, hanem a hozzáállás és a természettel való kapcsolat kérdése. A föld szereti a tiszteletet. Amikor odadobod a termést azoknak, akik azt csak az ismeretségetek „ingyenes extrájának” tekintik, te magad értékeled le azt, amit kaptál. A föld pedig ugyanezzel válaszol.
2. Az egyensúly felborulása: elvenni elveszik, de nem adnak vissza semmit
Amikor szétosztogatod a termést, nemcsak a zöldségeket veszíted el, hanem azt az energiát is, amit belefektettél. Ha a fogadó fél semmit nem ad viszonzásul (még egy köszönömöt sem), az egyensúly felborul. A föld megérzi ezt. A természet pedig nem tűri az aránytalanságot. Ha csak adsz, és semmit nem kapsz cserébe, kimerülés következik be. Kimerül a talaj, az ember és az egész folyamat.
3. A többség tapasztalata nem véletlen
Hányszor hallhattad már a tapasztalt kertészektől: „Amint elkezdtem fűnek-fának osztogatni, nálam minden elkezdett hervadni és rohadni”, vagy „Odaadtam a szomszédnak egy láda paradicsomot, a következő évben pedig a paradicsomvész elvitte az egész termésemet”, esetleg „Egész nyáron mindenkit én etettem, aztán télre magamnak egy üveggel sem maradt”. Tucatnyi ilyen történet van. Ezek nem félelmek és nem is öregasszonyos mesék. Ez a keserű igazság, amit ritkán mondanak ki nyíltan, mert félnek, hogy irigynek tűnnek.
Pedig ez nem irigység, hanem józan ész, illetve a saját munkád és a föld iránti tisztelet.
Miért jobb kidobni, mint elajándékozni?
A kertészek nemcsak munkát, hanem a lelküket is belefektetik az ágyásokba. Öntözés, gyomlálás, kártevőirtás, trágyázás – mindez időt, fizikai erőt és türelmet igényel. És aztán végre beérik a termés! A paradicsomok lédúsak, az uborka roppanós, mint a reklámokban, a cukkini pedig őrült tempóban nő. Mindenkinek, aki valaha kertészkedett, eljött már a pillanat, amikor feltette a kérdést: hova tegyem ezt a rengeteg zöldséget?
Az első gondolat ilyenkor az, hogy szétosztod a barátok, szomszédok, rokonok között. De mi történik ilyenkor a valóságban?
Hálátlanság
Sokan tapasztalták már, hogy azok az emberek, akik ingyen kaptak zöldséget, még egy „köszönömöt” sem mondanak. Sőt, még kritizálnak is: „kicsit keserű ez az uborka”, „a cukkinit leszedhetted volna hamarabb is”, vagy „a szomszéd Marikánál édesebb a paradicsom”. Te tavasz óta pátyolgatod a paradicsomokat, güriztél a palántákkal, cserébe pedig csak elégedetlenséget kapsz. Hiányzik ez neked?
A munka leértékelése
Az ingyen termék sokakban azt az érzést kelti: „ha ingyen adták, biztos nem kár érte”. És nem arról van szó, hogy irigy lennél. Egyszerűen a munkádnak, az energiádnak, az egészségednek és az idődnek ára van. De amikor csak úgy ingyen odaadod a zöldségeket, ez a munka láthatatlanná és értéktelenné válik a másik fél szemében. Kevesen gondolnak bele, mennyit térdepeltél az ágyásban, hogy felneveld azt a sárgarépát.
„Kerti szponzornak” néznek
Elég egyszer adni valamit, és észre sem veszed, de máris rendszeresen járnak a nyakadra: „Jaj, nincs még egy-két felesleges cukkinid?”, „Esetleg hoznál egy üveg uborkát?” Próbálj csak meg nemet mondani – rögtön megkapod, hogy „irigy” vagy, „rossz ember”, sőt, akár a kapcsolatotok is rámehet.
Mentális és érzelmi kiégés
A kertészkedés nemcsak fizikai munka, hanem pszichológiai teher is. Amikor odaadod a termésed egy részét, szeretnél valamilyen visszajelzést kapni, lehetőleg pozitívat. Ha viszont hála helyett csak szemrehányást kapsz, az tönkreteszi az idegeidet, és elmegy a kedved attól, hogy a kedvenc hobbidnak hódolj.
Ha kidobod, megőrzöd az irányítást
Durván hangzik, de a kidobás egy tudatos döntés. Nem vállalsz kötelezettséget, nem vársz reakciót, nem kockáztatod a kritikát. Végül is ez a te termésed, jogod van rendelkezni felette. Jobb a felesleget a komposztra dobni, megetetni a tyúkokkal, vagy kitenni az erdőbe a sünöknek és nyulaknak, mintsem belebonyolódni egy kellemetlen érzelmi játszmába olyan emberekkel, akik nem értékelik a munkádat.
Mit kezdj a felesleggel az elosztogatás helyett?
- Befőzés – tárazz be üvegekből, receptekből és kreativitásból.
- Cserebere más kertészekkel – itt megvan a kölcsönösség és a tisztelet.
- Eladás a piacon vagy a szomszédoknak jelképes áron – a hivatalos csere hangsúlyozza a termék értékét.
- Komposztálás – táplálék a talajnak, ami segít majd még jobb termést hozni.
- Adományozás megbízható szervezeteknek – ha már adsz, add oda, ahol tényleg szükség van rá, és ahol tudják, mi az a hála.
Mindenkinek joga van eldönteni, mi legyen a munkája gyümölcsével. Az adakozás nem kötelesség, különösen akkor nem, ha csak negatív érzéseket szül. Ne félj kidobni a termést, ha úgy érzed, ezzel megőrzöd a lelki békédet. Néha egy kidobott cukkini az egyetlen módja annak, hogy megőrizd az önbecsülésedet és a munkád iránti tiszteletet.
