A pszichológusok világszerte régóta elismerik azt a tényt, hogy a semmibe vétel (ignorálás) a lelki bántalmazás egyik legsúlyosabb formája, és rendkívül kegyetlen módszer az ember érzelmi és mentális állapotának befolyásolására. A semmibe vétel áldozata óriási nyomás alá kerül, és korántsem mindenki képes egyedül kiszabadulni a manipulátor csapdájából.
Ebben az esetben az idő nem gyógyít, bár segít enyhíteni a hatást. Legtöbbször azonban nem lehet boldogulni a figyelem elterelése, illetve pszichoterapeuta vagy pszichológus segítsége nélkül. Szélsőséges esetekben akár pszichiáterhez is kell fordulni. De miért működik mindig a semmibe vétel, és miért olyan nehéz ellenállni neki?!
Miért működik mindig a semmibe vétel: A fontossági egyensúly felborulása
A semmibe vétel hatékonyságának első előfeltétele a fontossági egyensúly felborulása. Semmi probléma nem lesz abból, ha hirtelen nem állsz szóba a szomszédoddal. Számára nincs semmilyen értéked, nincs rád szüksége és nem vagy neki fontos, ezért a hallgatásodat csupán furcsaságnak fogja venni, semmi többnek. Megmaradsz a szemében egy csodabogárnak, aki valamiért hallgat, nem köszön vissza, és nem mutat semmilyen érdeklődést.
Amikor azonban az, aki semmibe vesz, jelentős, értékes és érdekes számodra, a csapda bezárul. Képzeljük el, hogy kapcsolatban éltél egy lánnyal, aki érzelmeket, törődést, figyelmet és intimitást adott neked, és összességében kitöltötte az életed nagy részét.
Az állapotod tőle függött: a komfortérzeted, a közérzeted, a hangulatod és az önbizalmad a partneredhez kötődött, így az ő fontossága és értéke hatalmasra nőtt. Az ő részéről viszont más volt a helyzet, mert neki megvoltak a saját érdeklődési körei, hobbijai és céljai, azt pedig, amit te nyújtottál neki (általában társaságot és szexet), bármikor megkaphatja más férfiaktól is.
Felborult a fontossági egyensúly. A férfira a lánynak sokkal kevésbé van szüksége, mint fordítva. Ha megszakad a kommunikáció, a nő részéről jövő semmibe vétel elemi erejű hatással bír, és képes a férfit szó szerint az őrületbe kergetni.
Számtalan példa van a fontossági egyensúly felborulására. A fiatal lányok gyakran fokozottan érdeklődnek egy fiú iránt, próbálnak közeledni hozzá, minél többet megtudni róla, és minél több időt együtt tölteni vele. Ilyenkor a fiú részéről jövő teljes elzárkózás valóságos kínszenvedéssé válik, a válasz nélkül hagyott SMS-ek vagy telefonhívások pedig képesek súlyos depresszióba taszítani őket.
És ez a módszer mindig működik, mert az ember erős vágyat érez arra, hogy kielégítse a kommunikációra, gyengédségre, törődésre, figyelemre és kölcsönösségre vonatkozó igényeit. Mivel nem történt nyílt elutasítás, a hallgatás bizonytalanságot szül: még van esély megkapni a vágyott dolgokat, de nem világos, hogy ez megtörténik-e vagy sem. A bizonytalanság miatt pedig a függőség csak tovább erősödik.
A szakszerű alkalmazás
Önmagában a kommunikáció megtagadása nem számít semmibe vételnek. Ahhoz, hogy ez a hatás kiváltódjon, megfelelően kell elkezdeni. Ez gyakran tudattalanul történik, a fontossági egyensúly felborulásának következményeként. Ám ha a zsarnok mindent jól csinált, az áldozatnak már nem fog sikerülni veszteségek nélkül kilábalni ebből az állapotból.
Először is, a semmibe vételnek váratlanul kell kezdődnie, éppen akkor, amikor a kezdeményező fontossága és értéke a csúcson van. Amikor az áldozatnak a legnagyobb szüksége van a partnerére, a hirtelen információs vákuumba vonulás a bizonytalanság és az ismeretlenség érzésébe taszítja.
A módszer alkalmazása előtt a zsarnok általában bűntudatot kelt, és félig kimondatlan dolgokat hagy maga után. A kapcsolat megszakítását vádaskodás kíséri, anélkül, hogy konkrét tervek hangoznának el a jövőre nézve. Így az áldozat azt hiszi, hogy még mindent helyre lehet hozni, és elkezd próbálkozni, hogy párbeszédet kezdeményezzen, beszélgessen, és tisztázza a helyzetet.
Ha erre nincs lehetősége – például amikor a zsarnok azt mondja: „nem akarom ezt megbeszélni, nem akarok semmit tisztázni”, majd hallgatásba burkolózik –, az áldozat elkezdi használni az úgynevezett „pingeket”, vagyis a figyelemfelkeltő eszközöket. A kapcsolatfelvételi kísérletek bármilyen formában meglehetősen sokáig folytatódnak. Üzenetküldő alkalmazások, közösségi oldalak, SMS-ek, hívások; sőt, egyesek még arra is képesek, hogy néhány forintot utaljanak bankon keresztül, mert ott is van lehetőség „üzenetet” csatolni az utaláshoz.
Ezt követően az áldozat úgy próbálja felhívni magára a figyelmet, hogy azt mutatja: minden rendben van vele, „nézd csak, mit veszítettél”. Aktívabbá válik a közösségi oldalakon, új képeket tölt fel, és boldog életet színlel. Ez az időszak is eltart egy ideig, és a hetek alatt a semmibe vétel tovább fejti ki hatását, rombolva az áldozat pszichéjét.
Csak ezután kezdődik az a szakasz, amikor a zsarnok totális kontrollt szerez az áldozat felett. Az áldozat ekkorra már bármilyen feltételbe beleegyezik, és kész feladni az elveit is, csak hogy véget vessen ennek a bántalmazásnak.
Miért működik mindig a módszer, és mi a probléma azzal, akit semmibe vesznek?
Bármilyen ügyes is legyen a zsarnok, és bármilyen ravaszul játsszon mások érzelmeivel, egy egészséges önértékelésű ember sosem válik az áldozatává. Az ilyen emberek mindig ugyanúgy reagálnak a mellőzésre: „Ha nem válaszolsz, az azt jelenti, hogy nem érdekellek, akkor meg mi a fenéért fussak utánad?”. Ha nem, hát nem.
Azok viszont, akiknek alacsony az önértékelésük, mindig érzelmi függőségbe keverednek, és előbb-utóbb megtalálják a maguk zsarnokát. Egyszerűen azért, mert a másik ember jelenti számukra a megváltást az unalmas élettől, az önmegvalósítás hiányától és a frusztrációtól. Amikor ez a „megváltás” eltűnik, nem marad más, mint a kétségbeesett próbálkozás, hogy mindenáron visszaszerezzék.
Ez pedig szabad kezet ad a manipulátornak, aki biztosan nem szalasztja el az esélyt, hogy kedvére kegyetlenkedjen. Lezárhatná a kapcsolatot úgy is, hogy az a partnernek a legkevésbé fájjon, de ehhez magas érzelmi intelligenciára és empátiára lenne szükség – amivel a bántalmazók sosem rendelkeztek, és nem is fognak.
