- Még ha egy nő hosszú ideig hasznot is húzott a férfival való kapcsolatából, ez nem garantálja a kapcsolat folytatását. Például egy férfi kezdetben kielégíti a nő érzelmi szükségleteit. Idővel azonban kevésbé lesz figyelmes, a munkába temetkezik, és az érzelmi közelség meggyengül közöttük. Ilyen helyzetben a nő dönthet úgy, hogy megszakítja a kapcsolatot a közös múlt ellenére, mert a férfi már nem hoz „hasznot”, azaz nem adja meg neki azt, amiért eredetileg őt választotta.
- Ha egy nő bizonyos előnyökért cserébe beleegyezik a kapcsolatba, az ígéretei érvényüket veszíthetik, amint megkapja ezeket az előnyöket. Klasszikus példa: a nő azt ígéri, hogy később komolyabb szintre léphet a kapcsolatuk, ha a férfi „kiérdemli ezt”. De amint a férfi kielégíti a nő bizonyos igényeit, a nőben új igények keletkeznek, és elveszíti az érdeklődését az adott férfi iránt.
Az állatvilágban gyakran a nőstény, és nem a hím diktálja a „családalapítás” feltételeit. Ha a nőstény nem lát előnyt a hímmel való kapcsolatban, akkor egyszerűen nem jön létre köztük „kapcsolat”.
Biztosan nem újdonság számodra, hogy ugyanez a kapcsolatépítési elv gyakran érvényesül a modern emberi kapcsolatokban is, ahogy azt Robert Briffault – angol sebész, antropológus és író – is megfigyelte.
A nők, mint tudjuk, kizárólagos vétójoggal rendelkeznek a párválasztás során. Ők hagyják jóvá vagy utasítják el a férfiak udvarlását, így ők a döntőbírók. Robert Briffault ezt a nyilvánvaló igazságot azzal egészíti ki, hogy még a legegyszerűbb romantikus kapcsolatok is a nők általi alapos költség-haszon elemzésen alapulnak.
De miért van ilyen erős pszichológiai hatása a férfiakra a „Briffault-törvény”-nek?
Fontos tisztázni:
Nem azt mondjuk, hogy a „Briffault-törvényt” abszolút igazságként kell kezelni, de nem is utasítjuk el, mondván, hogy kitaláció. Ez a koncepció egy érdekes nézőpontot kínál, ami elgondolkodtató és vitára sarkallhat.
Hogyan működik a „Briffault-törvény”?
A vadonban szabad szemmel is látható ennek a törvénynek a működése. A hím madarak színes tollakat bontanak, táncolnak, vagy bonyolult fészkeket építenek, hogy megmutassák vonzerejüket a szaporodáshoz. Egyes állatfajok a nőstények figyelméért harcolnak, erőt és dominanciát demonstrálva. A nőstény pedig értékeli ezeket az erőfeszítéseket, és döntést hoz, hogy érdemes-e a hímmel párba állnia.
Robert Briffault szerint ahhoz, hogy a nőstény fenntartsa a kapcsolatot a hímmel, stabil hasznot kell látnia benne. Ha a várakozásai nem teljesülnek (például a hím elveszíti erejét, megbetegszik, vagy cselekvőképtelenné válik), akkor elhagyja őt, és új partnert keres.
Briffault szerint ez az elv az emberi kapcsolatokra is érvényes.
A törvény két kulcsfontosságú következménye:
1. A kapcsolatok nem garantálják az állandóságot.
2. A nők ígéretei nem mindig tartósak.
Miért rombolja le pszichológiailag a férfiakat a „Briffault-törvény”?
A férfiak számára a komoly kapcsolat gyakran egy megfontolt lépés, ami nem hoz jelentős gazdasági vagy társadalmi előnyöket. Épp ellenkezőleg, gyakran feláldozzák a karrierjüket, a pénzüket és a személyes szabadságukat a nőért.
A férfiak igyekeznek a párjuk kedvében járni, anélkül hogy azonnali viszonzást várnának. Ez az önfeláldozás azonban gyakran elismerés nélkül marad. Erre példa az a gyakori helyzet, amikor a nős férfiak a „kettős mércéről” viccelődnek: „ami az enyém, az a miénk, ami az övé, az az övé”.
A férfi azt gondolhatja, hogy a sok éves támogatása és törődése biztosítja számára a nő hűségét a jövőben. A valóság azonban gyakran más: ha a nő már nem lát hasznot a partnerében, egyszerűen elhagyja.
Ez ilyen egyszerű.
Ráadásul ezt a viselkedést ritkán ítéli el a környezete, sőt, a közeli barátnők néha még bátorítják is, mivel minden nő hasonló elvek alapján gondolkodik.
A férfiak a történelem során az emberiség fő áldozataiként szerepeltek.
Ők vállalták a legnehezebb és legveszélyesebb feladatokat, amelyeket kevesen voltak hajlandóak elvégezni, de amelyek létfontosságúak is voltak egyben: nehéz és kockázatos munkakörökben dolgoztak, katonai szolgálatot teljesítettek, sikerre törekedtek, hogy vonzóvá váljanak a nők szemében, és kiérdemeljék a házasság és a család jogát. Mindeközben folyamatosan fejlődniük kell, hogy méltó partnerek maradjanak.
A szerelmes férfi gyakran hajlandó mindent feláldozni egy nőért és a gyermekeiért. Ez a viselkedés a mélyen gyökerező kenyérkereső és védelmező ösztönből fakad. Ez a férfi ösztön azonban gyakran a nők kizsákmányolásának tárgyává válik.
A „Briffault-törvény” szemszögéből nézve sok nő a férfit munkaerőnek tekinti, amelynek kötelessége anyagilag és érzelmileg szolgálni a partnerét.
A nő élvezheti a férfi munkájának gyümölcsét, miközben elveszíti iránta a vonzalmát, rejtett elégedetlenséget vagy akár megvetést érez, ha a férfi hirtelen nem teljesíti az igényeit, vagy egyszerűen megbetegszik, elveszíti a munkáját, stb.
A férfi pedig, aki azt hiszi, hogy a kitartása és a munkája tiszteletet és szeretetet érdemel, gyakran a kegyetlen valósággal szembesül: ezek az erőfeszítések nem garantálnak semmit a jövőbeni kapcsolatokban vagy a házasságban.
Természetesen ez a nézőpont nem vonatkozik minden nőre, és mindig vannak kivételek. Azonban ez a viselkedés egy meglehetősen gyakori tendencia, amellyel sokan személyesen is találkoztak, vagy másoknál figyeltek meg.
Például, amikor egy nő elkezd többet keresni, mint a partnere, vagy úgy érzi, hogy a férfi gyengévé vált, és valamiben alulmarad vele szemben, az gyakran megváltoztatja a hozzáállását. A tudatában elkezd kialakulni a gondolat, hogy ez a férfi „nem elég jó”, nem elég domináns és férfias számára. Ez a következtetés önmagában képes elpusztítani a szerelmet, ami (ha) valaha létezett, vagy erősnek tűnt.
Ez a dinamika megmagyarázza, hogy az anyagi sikereket elért nők miért választanak ritkán alacsonyabb státuszú férfit. Egyszerűen biológiailag képtelenek vonzódni egy náluk kevésbé sikeres férfihoz. Ugyanakkor a gazdag férfiak gyakran létesítenek kapcsolatot olyan nőkkel, akik társadalmilag vagy gazdaságilag jóval alattuk állnak.
A női szerelem, bármilyen pragmatikus vagy feltételes is, nagyrészt a hatalom és a férfi értékteremtő képességének tiszteletén alapul. Ez az alap, amely nélkül az érzések gyakran elhalványulnak. A csökkenő határhaszon közgazdasági elmélet kimondja, hogy minden újabb termékegységgel annak értéke fokozatosan csökken a fogyasztó számára.
A férfiak és nők közötti kapcsolatokban is megfigyelhető valami hasonló: amikor a férfit már nem tekintik értékforrásnak – legyen az anyagi, érzelmi vagy romantikus –, a jelentősége csökken a partnere szemében.
Sok férfi (gyakran több évtized házasság után) szembesül ennek fájdalmas felismerésével, amikor az álmai nőjéért hozott összes áldozat után rájön, hogy az érzései elhalványultak, és a nő úgy döntött, hogy elhagyja. Ez az érzelmi trauma gyakran pusztító, hiszen a férfi őszintén hiheti, hogy a szerelme, az erőfeszítései és a hűsége elég a kapcsolat fenntartásához.
A statisztikák alátámasztják a probléma nagyságát: 100 házasságból több mint 70 válással végződik, és az esetek többségében a nők kezdeményezik a szakítást (ez a hivatalos statisztika).
Amint a férfi „értéktelenné” válik a partnere szemében, a kapcsolat megszűnésének valószínűsége jelentősen megnő. Ez az a bizonyos „Briffault-törvény”, ami pszichológiailag tönkreteszi a férfiak 90%-át.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
