- Nem látja értelmét a beszélgetésnek.
- Nem akarja, hogy manipulálják, maradásra bírják.
- Nem hiszi, hogy a kapcsolat jó irányba változhat.
- Lehet, hogy már megpróbálta megváltoztatni a helyzetet, de semmi eredménye nem volt…
Régen ezt a trükköt inkább az erősebbik nem alkalmazta. Mi változott? A nők panaszai szinte egy kaptafára készültek: nem hallgat meg, nem ért meg, nem érdeklődik irántam, nem néz rám úgy, mint régen, csillogó szemekkel. Lusta, kezdeményezésképtelen, úgy érzem magam a családban, mint egy férfi, pedig ennek nem így kellene lennie.

Miért megy el a nő szó nélkül, magyarázat nélkül?
Persze békében is el lehet válni, de ami Európában működik, az nálunk szinte lehetetlen. Az egy dolog, hogy az egyik albérletből átköltözöl a másikba, és elfelejted a korábbi partnered, de Magyarországon? Hová menjen a nő a saját lakásából, amiért 15 évig fizette a jelzáloghitelt?

És a férjet sem tudja kitenni. Nem erre neveltek minket. Ettől függetlenül persze itthon is léteznek láthatatlan válások. Van, aki megpróbálja elintézni, hogy a férje vállaljon valahol munkát, vagy dolgozzon minél messzebb. „Ott többet fizetnek, vehetsz magadnak majd egy új autót, mint XY-ék, stb.”
Igen, jól hallottad, a nő új játékot ígér a férfinak, csak hogy az minél többet és minél messzebb legyen tőle. Ez egy másikfajta burkolt válás.
Egy nő két lakást örökölt a nagymamájától. Ő és a férje sokáig álmodoztak egy nagy házról. Fantáziáltak – hány szoba lesz, milyen ablakkeretek, dolgozószoba, pince… Mialatt álmodoztak, a férj időközben unalmassá vált. És ő is – a férj számára.

A nő végül egyszerűen elköltöztette a férjét ezekbe a lakásokba. Vagyis majdnem. Igazából felújította a lakásokat rövid távú kiadásra, a bevételből pedig bérelt a férjének egy garzont két megállóval arrébb. Ünnepnapokon és szabadnapokon találkoznak. Mindenki elégedett és boldog.
Létezik egy novellája is egy hasonló párról. A nő egy menő építőipari cég tulajdonosa. A férje puhány. De nem válnak el. A nő egy vidéki házban él, a férfi pedig egy városi lakásban. Mindenki számára ők férj és feleség. De gondolatban már 10 éve elváltak.
És nem is az a lényeg, hogy váláskor meg kell osztani a vagyont. Hanem az, hogy nem akarja az ember a férjével való vitákra pazarolni az idejét. Persze lehet mondani, hogy ő maga választotta ezt az embert sok-sok évvel ezelőtt. De ez nem jelenti azt, hogy minden reggel ugyanabban a konyhában kell találkozniuk.

Egyszer megkérték az olasz színészt, Roberto Benigni-t, hogy árulja el a hosszú kapcsolat titkát. Hogyan tudott az ő generációja 50 évig együtt élni a házasságban? Azt mondta, hogy ő a színészetnek élt, a felesége, Nicoletta pedig a saját munkájának. Mindenki a saját dolgával van elfoglalva, egyszerűen nincs idő veszekedni.
,,Az élet művészete nem abból áll, hogy megtaláld a megfelelő embert, akivel kényelmesen élhetsz egy szűkös kétszobás lakásban. Hanem abban, hogy megszeresd azt, akire a szíved mutat, és vegyél vagy három lakást, hogy ne idegesítsétek egymást.”
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK