Hogyan olvasható ki valakinek a személyisége 10 másodperc alatt (pszichológia segítségével)

Az emberek azt hiszik, hogy egy örökkévalóság kell ahhoz, hogy tényleg kiismerj valakit. Mintha át kéne vele élned pár szakítást, megosztanotok egymással a gyerekkori traumáitokat, vagy akár túlélni egy katasztrófába fulladt közös utazást.

Fenéket.

Elég tíz másodperc, sőt, talán még kevesebb is, ha egy hangos, feltűnő típusról van szó, és máris tudni fogsz róla mindent, amit kell.

És itt nem a „viberól” van szó, vagy bármi olyasmiről, amit az emberek akkor mondanak, amikor igazából fogalmuk sincs, miről beszélnek. Ez kőkemény pszichológia. Na jó, nagyrészt az. Egy része meg egyszerűen csak odafigyelés és józan ész kérdése.

1. Ahogy belép egy szobába, az túl sokat elárul

Vannak, akik úgy rontanak be, mintha tapsra várnának. Mások úgy surrannak be, mintha azt remélnék, észre sem veszik őket. Aztán ott vannak azok, akik úgy pásztázzák végig a helyiséget, mint egy Terminátor, és felmérik, kivel érdemes szóba állni.

• Aki figyelmet akar — Nagy, eltúlzott mozdulatok, túl hangos beszéd, esetleg drámai hatásszünet, mielőtt valami eget rengetőt mondana. Vagy extrovertált, vagy valaki, akinek égető szüksége van a visszaigazolásra.
• Aki el akar tűnni — A fal mellett marad, alig hallat magáról, talán szorong, vagy csak egyszerűen nem kedveli az embereket. Ezt még nehéz megmondani.
• A kiegyensúlyozott — Úgy mozog, mintha otthon lenne, nem úgy, mintha bizonyítania kéne valamit. Köszön, felveszi a szemkontaktust, nem görcsöl rá. Ez a legritkább fajta.

2. Mit csinál, amikor senki sem figyeli? Na, az az igazi énje

Mindenki összeszedett és mutatós, amikor a figyelem középpontjában van, de abban a pillanatban, amikor azt hiszi, senki sem figyeli, na akkor láthatod meg az igazi lényegét.

• Elkalandozik a figyelme és a telefonját bámulja, amint épp nem ő beszél?
• Akkor is figyel, amikor épp nem róla van szó?
• Bosszúsnak tűnik, amikor valaki más kerül szóba?

Azok, akik csak akkor élénkülnek fel, ha ők vannak a figyelem középpontjában, két lábon járó intő jelek. A rendben lévő embereknek nincs szükségük állandó megerősítésre, egyszerűen csak jelen vannak, anélkül, hogy ezért kitüntetést várnának.

3. Hogyan kezeli a beszélgetéseket: Adok-kapok alapon, vagy kisajátítja a figyelmet?

Volt már olyan beszélgetésed, ahol a másik egyetlen kérdést sem tett fel? Mondhatnád neki akár azt is, hogy épp most szabadultál ki egy túszejtő fogságából, ő akkor is visszaterelné a szót a saját hétvégi terveire.

Vagy ott vannak azok, akik félbeszakítanak, csak hogy magukról beszélhessenek. Vagy, uram bocsá’, a „mindig mindenben jobbak”. Említesz egy apró sikert, erre ő elmondja, hogy kétszer annyit vitt véghez, sokkal jobban, és valószínűleg még be is volt kötve a szeme.

A jó beszélgetés gördülékeny. Nem arról szól, hogy egyetlen ember sajátítja ki az egészet.

Vannak, akik minden beszélgetést úgy kezelnek, mintha egy egyszemélyes podcast epizódot vennének fel.

4. Az apró ígéretek elárulják, mennyire számíthatsz rá

Felejtsd el a nagy vállalásokat. Figyeld az apróságokat.

• „Majd írok.” Tényleg ír?
• „Átküldöm azt a linket.” Átküldte?
• „Fussunk össze egy kávéra valamikor.” Ez csak udvarias mellébeszélés volt?

Ha még arra sem képes, hogy válaszoljon, amikor megígérte, szerinted hogyan birkózik meg a valódi felelősséggel?

Akik megbízhatóak az apróságokban, na az az igazi próbatétel.

5. Hogyan bánik azokkal, akiktől nem várhat viszonzást

A világ legnagyobb jellempróbája.

• Figyeld meg, hogyan beszél a pincérekkel, pénztárosokkal, takarítókkal, ügyfélszolgálatosokkal.
• Figyeld meg, mi történik, amikor azt hiszi, senki „fontos” ember nem hallja.

Ha valaki kekeckedő, lekezelő vagy egyenesen bunkó azokkal, akiktől semmi hasznot nem remélhet, az egyszerűen nem jó ember. Pont.

Akik akkor is megadják az alapvető tiszteletet, amikor abból semmi társadalmi előnyük nem származik – na, ők az igaziak.

6. Nyugodt marad, vagy egyből védekezik?

Annyira fárasztóak azok az emberek, akik a legapróbb ellenvéleménytől is kiborulnak.

Mondd neki, hogy „Figyelj, ezzel én nem értek egyet”, és máris úgy néz rád, mintha elütötted volna a kutyáját. Adj neki egy enyhe, építő jellegű kritikát, és úgy tesz, mintha személyes támadás érte volna.

És a legjobb, amikor megpróbál elbizonytalanítani (gaslightingolni). „Hűha, ezt most nagyon túlliheged.” Nem, haver, csak azt mondtam, hogy szeretem az ananászos pizzát.

Ha valaki egy egyszerű véleménykülönbséget sem tud kezelni anélkül, hogy teljesen kiborulna, képzeld el, milyen lehet egy valódi krízishelyzetben.

7. Ahogy lezár egy beszélgetést, az elárulja, milyenek a szociális készségei

Az emberek nem gondolnak bele, hogyan zárnak le egy beszélgetést, pedig furcsamód ez is sokat elárul.

• A hirtelen lelépő — Egyik pillanatban még veled beszélget, a másikban köddé válik. Se egy „szia”, se egy „örültem”, csak úgy eltűnik.
• A kínosan ügyetlenkedő — Hirtelen rájön, hogy mennie kell, de még öt percig bénázik, mire végre sikerül kínkeservesen lelépnie.
• A „várj, még egy dolog” típus — Képtelen lezárni, csak húzza és húzza, mint egy rossz filmsorozat-folytatás, amit kár volt leforgatni.
• A profi lezáró — Természetesen fejezi be, jó utolsó benyomást kelt, talán még hozzáteszi, hogy „Jó volt beszélgetni, majd keressük egymást!”

Akiknek jók a szociális érzékeik, azok képesek lezárni a beszélgetést anélkül, hogy kínossá tennék a helyzetet (persze, nem mindig).

Végső gondolatok

Az emberek azt hiszik, el tudják rejteni, kik is valójában. Pedig nagyon, nagyon nem tudják.

Minden jel kiszivárog: ahogy belépnek, ahogy beszélnek, ahogy bánnak azokkal, akiktől nem várnak semmit.

Most, hogy tudod, mire figyelj, lehetetlen lesz nem észrevenni.

Szóval legközelebb, amikor megismersz valaki újat…

Pontosan meg fogja mutatni neked, ki is ő valójában.