1872-ben született az Orosz Birodalomban, Łódź városában (a mai Lengyelország területén). 14 évesen Moszkvába költözött, ahol a Bolsoj Színházban szerzett tapasztalatot sminkmester-asszisztensként. Később a smink leendő géniusza saját üzletet nyitott, ahol parókákat, arcpírt, krémeket és parfümöket lehetett vásárolni.
Néhány évvel később feltalálta a színházi smink felvitelének sajátos módját, hogy a közeli felvételeken szereplő művészek ijesztő maszk helyett természetesnek és valódinak tűnjenek. Az Orosz Császári Operaház vezető sminkeseként annyira lenyűgözte II. Miklós cárt, hogy az uralkodói udvar személyes sminkmestere lett.
1904-ben, a zsidó pogromoktól tartva, gyógykezelés ürügyén a családjával először Európába, majd Amerikába emigrált. Itt a nevét Max Factorra rövidítették. Max Factor vezette be a köztudatba magát a „smink” (makeup) kifejezést – korábban ezt a szót csak a színházi arcfestésre használták.
„A smink nem tekinthető jónak, ha észrevehető” – mondta Max Factor. Az általa megalkotott alapozó forradalmasította az iparágat. Vékony rétegben lehetett felvinni a bőrre és nem száradt meg (ellentétben a színpadi sminkhez használt nehéz festékekkel). A terméket 12 különböző árnyalatban dobták piacra, ami hatalmas áttörésnek számított. Az általa készített smink különlegessége az volt, hogy szabad mozgást engedett az arcnak, amit még az olyan komikusok is nagyra értékeltek, mint Charlie Chaplin és Buster Keaton.
Max Factor valóságos forradalmat jelentett a szépségiparban. Bármelyik tényét is nézzük a munkásságának, szinte mindenben ő volt az első. Ő találta fel a folyékony alapozót, a vízálló szempillaspirált, ő alkotta meg a kitekerhető rúzstokot, és ő csomagolta a kozmetikai termékeket tubusokba.
Annak ellenére, hogy nem volt szakirányú végzettsége, Max Factor a smink gurujává, abszolút trendalkotójává és újítójává vált. 1935-ben kidolgozta a színharmónia-elméletet, mely szerint a sminket minden nő számára egyénileg, a bőre, szeme és haja árnyalatának figyelembevételével kell megalkotni. És ezt nemcsak kitalálta, hanem egyedülálló módon be is mutatta: új, hollywoodi „Max Factor Sminkstúdiójában” négy különböző színű helyiséget hozott létre, a négy „színharmónia”-típusnak megfelelően. A megnyitón minden szalont egy-egy, az adott típushoz illő hollywoodi sztár képviselt.
- A szőkéknek szánt kék szalont Jean Harlow színésznő nyitotta meg.
- A vörös hajúaknak berendezett zöldet a híres táncosnő, Ginger Rogers, Fred Astaire partnere.
- A barnáknak szánt rózsaszín szalont a már a némafilmek korában hírnevet szerzett Claudette Colbert.
A barackszínű a „barnácskáknak” (így nevezte Max Factor a barna hajúakat) készült. Ezt Rochelle Hudson színésznő, a sminkmester kedvenc modellje mutatta be. Érdekesség, hogy véleménye szerint éppen a „barnácskákból” volt a legtöbb.
Ugyanebben a stúdióban állt egy különleges készülék – a „Szépségkalibrátor”. Meglehetősen hátborzongatóan nézett ki, de valójában abban segített, hogy megmérje az arc arányait, és megállapítsa, mennyire tér el egy elméleti ideáltól (az aranymetszés elve alapján). Két fő kritérium volt: a homlok és az orrnyereg magassága legyen azonos, a szemek közötti távolság pedig egyezzen meg egy szem szélességével. Az „ideálistól” való eltérést (ami, ahogy sejtheted, szinte elkerülhetetlen volt) korrekciós smink segítségével javasolták elfedni. És bár a „Szépségkalibrátor” később nem terjedt el, az arc kozmetikumokkal történő korrigálásának és kontúrozásának ezeket az alapelveit a sminkmesterek a mai napig használják.
Viszont Max Factor egy másik találmánya nélkül a mai modern nő aligha tudja elképzelni a neszesszerét – ez a mattító hatású préselt púder, a Pan-Cake. Ez a termék egyaránt alkalmas volt a kamera előtti munkára (emlékeztetlek, ekkorra a filmművészet már színes volt, ami jelentősen megnehezítette a sminkesek munkáját) és a mindennapi használatra is. A bevezetést követő első héten az egyik filmstúdió női alkalmazottai kétezer dollár értékben vásároltak belőle. Később a Pan-Cake-et a lakossági piacra is adaptálták – ez lett a legtöbbet eladott kozmetikai termék, és utánzatok egész hullámát indította el. A Max Factor púderének eladásai azonban mindig messze meghaladták az összes konkurens termékét együttvéve.
Egy tehetséges ember sok mindenben tehetséges: Max Factor nemcsak virtuóz sminkmester és üzletember, hanem zseniális marketinges is volt. A Max Factor volt a világ első márkája, amelyet hollywoodi sztárok reklámoztak. Olyan óriási stúdiók, mint a Paramount, a 20th Century Fox, a Radio Pictures, a Metro Goldwyn Mayer, a Columbia és a Warner Brothers kötöttek szerződést a céggel a termékek népszerűsítésére, jelképes, egydolláros összegért. Cserébe Max Factornak kellett reklámoznia a színésznőket és a filmjeiket. Így a filmgyártók spóroltak a marketingköltségeken, a cég neve pedig egyre inkább összeforrt a legnagyobb hollywoodi hírességekkel.
Az iparág, ahogyan ma ismerjük, Max Factor érdeme. A kozmetikumok, amelyeket ma használunk, szintén Max Factor érdemei. Ő találta fel a legfontosabb dolgokat, a többit már csak továbbfejlesztették utána. Másodszor már nem lehet valaki az első. És ami igazán fontos: nem csupán kitalálta az innovatív termékeket, technikákat és elméleteket, hanem el is tudta juttatni azokat a hétköznapi nőkhöz. És ez volt talán a legfontosabb az egészben.
