Biztos észrevetted már, hogy általában azok nem törődnek a saját külső megjelenésükkel, akik önmaguk iránt is elvesztették az érdeklődésüket. És fordítva: akik szeretik magukat, jobban néznek ki, mint azok, akiknek alacsony az önbecsülése.
Néha persze az időhiány ellenünk dolgozik. Szeretjük mi magunkat, csak épp nem jut időnk arra, hogy törődjünk magunkkal. Csak kikapjuk a szekrényből az első dolgot, ami a kezünk ügyébe akad. De ugye egyetértesz azzal, hogy azokra, akiket szeretünk és tisztelünk, mindig szakítunk időt? Szánjunk hát magunkra is néhány percet, és nézzünk be a szekrénybe! Ha pedig olyan holmikat látunk, amelyek az önmagunkkal szembeni tiszteletlenségről árulkodnak, vegyük ki, és azonnal dobjuk a kukába.
Milyen holmikról van szó pontosan?
Elnyűtt holmik
A gardróbrendezést kezdd a fehérneműs fiókkal! Nincs rosszabb az elnyűtt fehérneműnél. Még akkor sem, ha senki sem látja, ha éppen „azok a napok” vannak, vagy ha egykor drága darab volt. Ne felejtsük el azt sem, hogy higiéniai okokból is cserélni kell őket. Ha ránézésre „még elmegy”, de már 6-12 hónapja rendszeresen hordod, eljött a csere ideje. A legfontosabb az, hogy te tudod, mi van a szoknyád vagy a nadrágod alatt. Ez legyen a döntő szempont, ne pedig az, hogy „úgysem vetkőzöm le senki előtt”.
A második helyre a táskákat és a cipőket tenném. Kopott fülek, sérült bőr, kifényesedett velúr, koszos bélés, amit már nem lehet tisztára mosni, levert orrok, repedt talpak – ilyesminek sincs helye a ruhatáradban.
Csak ezután nézzük át kritikus szemmel a ruhákat. Ezeket könnyebb rendbe hozni, ha van valami kis hibájuk, így nem kell mindent azonnal kidobni. A bolyhokat leszedheted géppel, a kisebb lyukakat eltüntetheted hímzéssel vagy rátéttel, a száránál elkopott farmert pedig levághatod rövidnadrágnak… De azoktól, amelyeket már nem lehet megmenteni, jobb megszabadulni. Esetleg átteheted őket a „kerti munkásruha” kategóriába – ezen mindenféle piszkos munkát értek. Egyértelmű, hogy felújításhoz, takarításhoz vagy kertészkedéshez senki sem vesz drága és tökéletes ruhát. Ilyenkor teljesen rendben van az elnyűtt darabok viselése.
Márkahamisítványok
Miért rossz a hamisítvány?
Nézd csak, milyen helyzet áll elő. A nők, akik hamisítványokat hordanak, azt állítják, hogy nekik ez édesmindegy. Mondván: minek vegyenek őrült összegekért Diort, ha vehetnek megfizethető áron „Dior-szerűt” is. De legyünk őszinték: ha neked tényleg mindegy, hogy eredeti-e a márka, akkor miért ragaszkodsz a logóhoz? Vegyél egy sima, névtelen darabot! Ha viszont kifejezetten a Dior feliratra vágysz, akkor mégsem olyan mindegy neked a márka. Mégiscsak a „rongy” hangzatos nevével akarsz benyomást kelteni, csak épp nincs rá pénzed.
És igen, ez tiszteletlenség önmagaddal szemben. Hogy jobban értsük, ültessük át ezt egy másik helyzetre. Tegyük fel, hogy egy nagyvállalatnál, mondjuk a Google-nél szeretnél dolgozni, de nincs meg hozzá a tudásod. Elmennél dolgozni egy fantomcéghez, amelyik például víztisztítókat sóz rá idős nénikre, csak azért, mert azt is Google-nek hívják? Hiszen, papíron a Google-nél dolgoznál. Mi számít, hogy nem annál a Google-nél? Vagy inkább választanál egy másik céget, mondjuk a Microsoft-ot, ami talán kevésbé népszerű, de legalább egy valódi, hivatalos cég?
Pontosan ugyanez a helyzet a ruhákkal is. Prada bakancsot szeretnél, de nincs rá pénzed? Vegyél egy hasonlót egy átlagos boltban! Prada felirat és olcsó másolás nélkül.
Kényelmetlen cipő
A kényelmetlen cipőktől szintén az elsők közt kell megszabadulni. Ez egyébként nem feltétlenül a magassarkúról vagy a tűsarkúról szól. Van egy ismerősöm, aki mindig magassarkúban jár, mert neki egyszerűen az a kényelmes. Tűsarkúban még futni is tud, a lapos talpú cipőben viszont megfájdul a lába. Kész paradoxon. Szóval nem konkrét modellekről beszélek, nem arról, hogy „azonnal dobjátok ki a körömcipőket”, hanem az egyéni kényelemről.
És ne hidd el azt sem, hogy minden cipőt be kell törni az elején. Persze, egy új fazonban a szokatlanság miatt hamarabb elfáradhat a lábad, de egy új cipőnek semmilyen esetben SEM szabad véresre törnie a lábadat. Ha ez történik, az azt jelenti, hogy a cipő nem jó a lábadra és rossz minőségű, nem pedig azt, hogy neked kellene összeszorított foggal tűrnöd és betörnöd.
Egyébként régebben én is tévhitben éltem a cipők betörésével kapcsolatban. Aztán kipróbáltam, hogy egy számmal nagyobbat veszek. És rájöttem, miben tévedtem annyi éven át: a méretben! A lábfej ugyanis változik napközben. Nyugalmi állapotban teljesen más, mint hosszú séta közben. Nem azt a cipőt kell megvenni, ami próbánál éppen csak egy kicsit nagy. Olyat válassz, amiben a lábad szabadon van, a lábujjaid pedig kényelmesen elterülnek, nem pedig összezsúfolódnak. Ez teljesen más érzés.
Ami nem tetszik
Ahhoz, hogy ezen az elven válogasd át a ruháidat, nagyon őszintének kell lenned magadhoz, ami nem mindenkinek sikerül. De biztos, hogy mindenkinek lapulnak olyan holmik a szekrényében, amelyek:
- nekem nem tetszenek, de tetszenek anyukámnak, a férjemnek vagy a barátnőmnek, aki ajánlotta;
- nekem nem tetszenek, de kényelmesek;
- nekem nem tetszenek, de a stylistok azt mondják, hogy divatos, drága, és mindenkinek kötelező darab;
- nekem nem tetszenek, de megfelelnek a dress code-nak, és nem tudtam jobbat kitalálni az előírt kereteken belül.
Ráadásul a selejtezésnek ezen a pontján szükség van némi pénztartalékra is. Ez a kategória ugyanis általában cseréket és kompromisszumokat követel, amiket csak pénzzel lehet megoldani: például venni egy olyan ruhát, ami a férjednek is tetszik rajtad és neked is, vagy egy új irodai szettet, ami megfelel az előírásoknak, de előnyösebben áll rajtad… Ezért ezeket a darabokat érdemes utoljára kivenni a gardróbból, nem kel elsietni, de egyszer mindenképpen sort kell keríteni rá.
Ne feledd, hogy mások ízlése nem befolyásolhatja a véleményedet. Hidd el, nincsenek egységes szabályok arra vonatkozóan, hogy kinek hogyan kell öltözködnie. Te pedig kellő figyelemmel, őszinteséggel és önszeretettel képes vagy egyedül is megbirkózni a feladattal, hogy kiválaszd a számodra ideális darabokat. Nem azokat, amelyek divatosak és „mindenkinek kellenek”, hanem azokat, amelyek téged tükröznek, amiket szeretsz, és amelyek az önmagad iránti tiszteletedről árulkodnak.
