Minden hihetetlenül ínycsiklandónak tűnik. Vannak itt croissant-piramisok, a szivárvány minden színében pompázó saláták, és desszertpult krémes rózsákkal díszített sütikkel. Az ember nem győz hova nézni, és legszívesebben mindent egyszerre megkóstolna.
Húsz év utazgatás alatt azonban rájöttem egy dologra: nem mindent érdemes a tányérodra szedni, ami jól mutat a svédasztalon. Igen, még akkor sem, ha a szállodának sok csillaga van. A pazar büfé nem mindig jelent biztonságos büfét.
Rizs
Gondolnád, hogy mi lehetne biztonságosabb a főtt rizsnél? Pedig itt van a csapda. A rizs olyan baktériumspórákat tartalmaz, amelyek remekül túlélik a főzést. Amikor a rizs elkészült és hűlni kezd a melegentartóban (ami a vacsora vége felé gyakran megesik), ezek a spórák felébrednek és működésbe lépnek.
A legkellemetlenebb az, hogy ha a rizst később újramelegítik, az már nem segít ezen. Ráadásul nagyon gyakran az új adag rizst egyszerűen rámerik a régire, sőt, a maradékot felhasználják más ételek készítéséhez. Ezért én csak a vacsora legelején szedek rizst, amikor láthatóan épp most készült el. Látod, hogy a rizs már nem túl forró? Inkább válassz valami mást.
Tükörtojás, omlett és különösen a buggyantott tojás
A tojás a svédasztalon egy külön történet. A probléma az, hogy gyakran nagy adagokban, előre készítik el őket. A rántotta vagy az omlett akár egy-másfél órát is állhat, miközben folyamatosan hűl. Ha pedig a tojás eleve nem sült át rendesen, az egyenes út a problémákhoz.
Ebből a szempontból a frissen sült tojás, vagy az az omlett, amit előtted készítenek el, sokkal jobb választás. Ha erre nincs lehetőség, akkor inkább válassz főtt tojást.
Majonézes és tejfölös saláták
Orosz hússaláta, ráksaláta, majonézes krumplisaláta – ezeket mind igyekszem elkerülni. A helyzet ugyanis az, hogy a majonézes salátákat szigorúan hidegen kell tárolni. A svédasztalon viszont gyakran szobahőmérsékleten állnak.
Ráadásul kívülről a saláta teljesen normálisnak tűnhet, miközben belül már zajlanak a folyamatok. Ez különösen kockázatos a forró éghajlatú országokban, ahol az étteremben is közel 30 fok van. Én általában a friss, öntet nélküli zöldségeket választom, vagy azokat a salátákat, amelyek láthatóan jégen, hűtött tárolóban állnak.
Tejszínes szószok és mártások
Sajtszósz a tésztához, gombamártás a húshoz, besamel – ezeket mind nagy ívben elkerülöm, ha látom, hogy a szósz már jó ideje a melegentartóban áll. A probléma ugyanaz: a tej, tejszín vagy alaplé alapú szószok hűlés közben kiváló táptalajt biztosítanak a baktériumok szaporodásához.
A legrosszabb az, amikor a szószokat „feltöltik” – vagyis friss adagot öntenek a régi tetejére. Ilyenkor követhetetlen, hogy az alsó réteg mennyi időt töltött már a melegben. Én csak akkor szedek mártást, ha az láthatóan forr vagy nagyon forró. Ha bizonytalan vagyok, inkább szósz nélkül eszem.
Krémes desszertek
A krém tejet, tojást és cukrot jelent. Melegben ez nagyon gyorsan romlik.
A desszerteket gyakran szépen kipakolják, hűtés nélkül. Ott állnak néhány órát szobahőmérsékleten, és a krém máris elkezd „dolgozni”. Kívülről minden rendben lévőnek tűnik, de valójában az egész tiszta szerencsejáték.
Én vagy a friss, krém nélküli péksüteményeket választom (croissant, zsemle), vagy olyasmit, amit biztosan hűtve tároltak – például az egyadagos, csomagolt joghurtokat.
Sajtos tészta
Gondolnád, hogy mi sem egyszerűbb a tésztánál? De a sajtszószos tészta a svédasztalon gyakran kásává változik, miközben órákig aszalódik a melegentartóban. A sajtszósz hűlés közben besűrűsödik, a tészta szétfő, mindez együtt pedig kiváló táptalajjá válik a baktériumok számára.
Ha a tészta egy összetapadt masszának tűnik, a szósz pedig láthatóan nem forr, én inkább továbbállok.
Bacon és virsli
Itt nem is annyira a romlásról van szó, mint inkább az elkészítés módjáról. A bacont és a virslit a svédasztalra gyakran előre, nagy tételben sütik ki. Aztán ott hevernek a melegentartóban, miközben lassan kihűlnek és kiszáradnak.
A gond az, hogy a húsféléket vagy nagyon forrón (65 fok felett) kell tartani, vagy hűteni kell. A gyakorlatban azonban gyakran egy köztes állapotban vannak – langyosak, de nem forróak. Pontosan ez a legveszélyesebb zóna.
Akkor mit egyél? Hiszen csak nem akarsz éhezni!
Érkezz korán. A legbiztonságosabb időszak a büfé nyitása utáni első óra. Ilyenkor minden friss, épp most készült el, és még nem volt ideje állni a nem megfelelő hőmérsékleten.
A gőz és a jég szabálya. Ha egy ételnek forrónak kell lennie, akkor az láthatóan gőzölögjön. Ha hidegnek, akkor álljon jégen vagy hűtött tárolóban.
Az egyedi csomagolás a barátod. A kis üveges lekvár, a fóliás vaj, a poharas joghurt – ezek mindig biztonságosabbak, mint a közös tálból szedhető ételek. Nem túl romantikus, de legalább nyugodt lehetsz.
Az egész gyümölcs jobb, mint a szeletelt. Alma, banán, narancs a héjában – ezek tökéletesek. A felvágott görögdinnye viszont, ami már három órája ott áll fedetlenül, eléggé kétséges választás.
Friss, töltelék nélküli pékáru. Kenyér, pirítós, croissant, zsemle – ezeket nehéz elrontani, ha frissek. A húsos vagy túrós batyukat viszont, ha már kihűltek, én elkerülném. Végső esetben választhatsz gyümölcsös töltelékű péksüteményt.
Keménytojás. Ha nagyon tojást ennél, ez a legbiztonságosabb megoldás. Ezeket nem kell forrón tartani, és nehezebb elrontani őket, mint egy omlettet.
Persze mindaz, amit fent elmondtam, nem jelenti azt, hogy kenyérhéjon és vízen kell élned. Egyszerűen csak vannak bizonyos ételek, amelyeket érdemes alaposabban szemügyre venni egy svédasztalos szállodában.
