A kínai, koreai, japán vagy vietnámi hölgyek átlagosan valóban kisebb méretekkel rendelkeznek, mint a nyugati társaik, aminek hátterében érdekes biológiai okok húzódnak meg.
Igazság szerint ennek több oka is van, amiket most szépen sorra is veszünk. A legfontosabb tényezők a genetika és az étrend, amelyek a környezethez való évezredes alkalmazkodás eredményei. De szerepet játszik benne a kulturális szépségideál által vezérelt kiválasztódás is.
Kezdjük a környezeti hatásokkal. Földünkön az európaiak viszonylag hűvösebb éghajlaton élnek (vagy éltek az evolúció során), ezért a szervezetük hajlamos a zsírt egyenletesen, az egész testen elraktározni a hőmegtartás érdekében. Ezzel szemben más, forróbb éghajlatokon a test máshogy tartalékol, hogy elkerülje a túlmelegedést.
Kelet- és Délkelet-Ázsiában az éghajlat viszonylag kiegyensúlyozott, a nyár pedig kifejezetten meleg. Ez, valamint a rizstermesztésen alapuló civilizáció egy sajátos életmódot eredményezett: az embereknek évezredeken át kemény fizikai munkát kellett végezniük egész évben. Itt nem volt lehetőség a téli „semmittevésre” és a passzív zsírtartalékolásra.
Emiatt a szervezetük genetikailag nem rendezkedett be a jelentős zsírszövet tárolására. Mivel a női mell nagyrészt zsírszövetből áll, értelemszerűen, ha a testben kevesebb a testzsír, a keblek is kisebbek maradnak. Ez a természetes alkalmazkodás eredménye, ami miatt a nemek közötti testalkatbeli különbségek (nemi dimorfizmus) is kevésbé drasztikusak, mint nyugaton.
Az étrend is kulcsszerepet játszik. A hagyományos ázsiai konyha – amely sok rizst és kevesebb zsírt tartalmaz – eltérő hormonszintet eredményezhet a fejlődés során. A gyerekkori és serdülőkori táplálkozás nagyban befolyásolja a test fejlődését. Bár a genetikát nem lehet teljesen felülírni, a fehérjében és zsírokban gazdagabb nyugati étrend általában kedvezőbb feltételeket teremt a dúsabb idomok kialakulásának.
Nem szabad megfeledkeznünk a kulturális evolúcióról, vagyis a „mesterséges kiválasztódásról” sem. Évszázadokon át a vékony, törékeny testalkat és a kisebb mell számított a szépségideálnak ezekben a kultúrákban.
Akik ezzel a testalkattal rendelkeztek, könnyebben találtak párt, így ők örökítették tovább a génjeiket. Ha a nagy méret nem volt párválasztási előny, a természet nem „erőltette” ezt a vonalat. Cserébe viszont az ázsiai nők tartása és gerince gyakran egészségesebb marad, hiszen nem terheli őket akkora súly.
Persze a nyugati hatások és a globalizáció miatt ez ma már változóban van, és a plasztikai sebészet is egyre népszerűbb Ázsiában. Természetesen mindig vannak kivételek – léteznek természetesen dús idomokkal rendelkező ázsiai nők is –, de a genetikai alapok lassan változnak.
Ezzel együtt fontos leszögezni: az ázsiai nők szépsége vitathatatlan, még ha az európai szemnek néha szokatlan is az arányrendszer. A finom, arányos testalkatuk rendkívül harmonikus, és végül is az összhatás és a harmónia sokkal többet számít, mint a puszta méretek.
