Egy pohár bor vagy egy korsó sör sokkal mélyebben hat az agyadra, mint gondolnád. Az alkohol nemcsak az önkontrollodat csökkenti vagy a koordinációdat rontja, hanem konkrétan átalakítja az agyi kommunikáció szerkezetét.
Egy új kutatás kimutatta: alkohol hatására az agy a jól összehangolt működésből a töredezettség állapotába vált, amikor is a különböző területek elkezdenek „egymástól függetlenül élni”.
Nem különálló zónák, hanem egy egységes hálózat
A tudósok sokáig csak pontszerűen vizsgálták az alkohol hatását: tudták, hogy elnyomja a prefrontális kéreg aktivitását, ami miatt csökken a viselkedés feletti kontroll, illetve hat a kisagyra, ezért válsz bizonytalanná és romlik a mozgáskoordinációd.
De az agy nem független területek halmaza. Úgy működik, mint egy bonyolult hálózat, ahol nemcsak az egyes „csomópontok” fontosak, hanem az is, hogyan kommunikálnak egymással.
Hogy rendszerszinten értsék meg az alkohol hatását, a Minnesotai és a Floridai Egyetem kutatói a gráfelmélet módszerét alkalmazták.
Az agy mint úthálózat
Ezzel a megközelítéssel úgy képzelheted el az agyat, mint városok és autópályák hálózatát:
- a „városok” az egyes agyterületek,
- az „autópályák” a köztük lévő funkcionális kapcsolatok,
- a „forgalom” pedig az információcsere.
Így mérhetővé válik, milyen hatékonyan hangolják össze a munkát az agy különböző részei, és milyen gyorsan fut át a jel az egész rendszeren.
Hogyan zajlott a kísérlet
A kutatásban 107 egészséges, 21 és 45 év közötti felnőtt vett részt. Mindenki kétszer ment el a laboratóriumba:
- egyik nap alkoholos italt kaptak,
- a másik nap pedig hasonló ízű és illatú placebót.
Ez egy kettős vak kísérlet volt: sem a résztvevők, sem a kutatók nem tudták, hogy az adott alkalommal melyik verziót szolgálják fel.
Fél órával később nyugalmi állapotban MR-vizsgálatot végeztek az önkénteseken, hogy rögzítsék az agyi hálózatok működését.
Gyengül az agy globális kapcsolata
Az eredmények beszédesek voltak: alkohol hatására csökkent az úgynevezett globális hatékonyság, vagyis a távoli agyterületek gyors információcseréjének képessége. Egyszerűbben fogalmazva: az agy kevésbé tudott „egységes egészként” működni.
A legszembetűnőbb változások a látásért felelős nyakszirti lebenyben történtek. Ez magyarázatot adhat a részegség egyik legtipikusabb tünetére: a homályos látásra és az „úszó” képre.
Az agy elkezd klaszterekre töredezni
Ezzel párhuzamosan nőtt a lokális hatékonyság: a szomszédos agyterületek aktívabban kezdtek kommunikálni egymással, zárt csoportokat alkotva. Az egységes rendszer helyett az agy mintha különálló „közösségekre” esne szét, ahol az információ belül kering, de a csoportok között már nehezebben áramlik.
A szerzők ezt töredezettségként (fragmentációként) írják le: a jelek elakadnak a helyi „zsákutcákban”, ahelyett, hogy szabadon áramlanának a neurális „sztrádákon”.
Miért rúgnak be máshogy az emberek?
A legérdekesebb az, hogy ennek az átrendeződésnek a mértéke egyenes arányban állt a részegség szubjektív érzékelésével.
Azoknál a résztvevőknél, akiknél erősebben csökkent a globális hatékonyság és nőtt a klaszteresedés, a részegség érzése is sokkal erőteljesebb volt.
Ez magyarázza, miért hat ugyanakkora adag alkohol különbözőképpen az emberekre: nemcsak a véralkoholszint számít, hanem az is, hogy kinél hogyan rendeződnek át az agyi hálózatok.
A szerzők szerint a további kutatások segítenek majd megérteni, hogy ez a fajta „szétkapcsoltság” pontosan hogyan befolyásolja a komplex feladatok elvégzését – a döntéshozataltól kezdve a kritikus helyzetekben adott reakciókig.
Kiderült tehát, hogy az alkohol nem csupán egy kémiai lazítószer, hanem egy olyan tényező, ami átmenetileg megváltoztatja az agy működési elvét: egységes rendszer helyett elszigetelt szigetek halmazává változtatja azt.
