A távoli északon élő népek azonban annyira hozzászoktak a kemény mínuszokhoz a mindennapokban, hogy már fel sem tűnik nekik. Az olvadást viszont azonnal megérzik, és nem mindig örülnek neki. Az őslakosok szerint az északi vidék sokkal barátságosabb arcát mutatja, amikor a jellegzetes fagy uralkodik.
Egyébként te is észreveheted, hogy kemény fagyban, napsütéses időben sokkal kellemesebbnek érződik a klíma, mint 0 fok környékén, magas páratartalom mellett.
Ez mind a fizika közvetlen következménye: a víz halmazállapot-változásainak, a környezet hővezető képességének és annak, ahogyan az emberi test hőt veszít.
A kemény, tartós fagy önmagában viszonylag kiszámítható. Mínusz 20–30 foknál a levegő abszolút páratartalma rendkívül alacsony. Vízgőz egyszerűen nincs, a fagy azonnal megköti. A ruházat száraz marad, a hó laza és porhanyós, az anyag szálai közötti levegő pedig remek hőszigetelőként működik.
Ilyen körülmények között a hő lassan távozik, a szervezet pedig beindítja a bevált védelmi mechanizmusokat: összehúzza az ereket, csökkenti a hőleadást és energiát takarít meg. Ha az ember száraz, jóllakott és védve van a széltől, a kemény fagy meglepően „korrekt” és kezelhető tud lenni.
Mellesleg az állatok is jobban érzik magukat ilyenkor, mivel fel tudják borzolni a bundájukat, a száraz szőrme pedig sokkal jobban melegít, mint az átázott. A szőrszálak között megreked a meleg levegőréteg, így például egy sarki róka nemcsak jól néz ki, de remekül is érzi magát ebben a „levegős kezeslábasban”.
Egészen máshogy viselkedik a környezet nulla fok környékén. A nulla nem pusztán egy hőmérsékleti érték, hanem a víz halmazállapot-változásának határa. Éppen itt kezd a jég olvadni, a hó latyakká válni, a dér vízcseppekké alakulni, a víz pedig folyamatosan váltakozik a szilárd és a folyékony halmazállapot között.
Minden ilyen átalakulás rejtett olvadáshő elnyelésével jár. A víz esetében ez kilogrammonként körülbelül 334 kilojoule – ez egy hatalmas érték, ami nem a semmiből, hanem a környezetből származik. A levegő, a tárgyak és az emberi test válnak energiaforrássá, fokozatosan átadva saját hőjüket az olvadó jégnek és a vizes hónak.
Az olvadás fő problémája a „víz” megjelenése ott, ahol korábban levegő volt. A levegő kiváló hőszigetelő, a víz viszont körülbelül huszonötször jobban vezeti a hőt. Amint a ruha átnedvesedik, a szigetelő légrétegek eltűnnek, és még a legmelegebb kabát is inkább hűtőbordaként, mintsem védőrétegként kezd funkcionálni. A hőveszteség ugrásszerűen megnő, miközben lehet, hogy nem is érzel olyan nagy hideget. Bár a hőmérséklet látszólag csak nulla fok körül van, a tested sokkal gyorsabban veszít energiát, mint a száraz fagyban.
Ehhez jön még a párolgás is. A nyirkos levegő, a szél és a ruha nedves felülete ideális feltételeket teremt a víz folyamatos párolgásához. Minden gramm elpárolgó nedvesség nagyjából 2,26 kilojoule hőt von el – ez egy lassú, de folyamatos és rendkívül hatékony folyamat. Ez egy rejtett energiaveszteség: nem érzel hirtelen hideget, de fokozatosan hűlsz ki, egészen addig, amíg a szervezeted már nem képes fenntartani a hőegyensúlyt.
Olvadáskor még a jég is megváltozik. Vékony vízréteg vonja be, elveszíti a szilárdságát és veszélyforrássá válik. Csökken a súrlódási együttható, megnő az esések kockázata, a vizeken pedig megjelenik az alattomos, félig átlátszó jég, ami biztonságosnak tűnik, de könnyen beszakad. Fizikai szempontból ez a részleges olvadásnak és a jég kristályszerkezete bomlásának a következménye.
Az olvadásban a legkellemetlenebb dolog a csalókasága. A hideget nem érezzük fenyegetőnek, a szervezet védekező reakciói későn kapcsolnak be, az ember elkényelmesedik, és túlbecsüli a biztonságot. Ennek eredményeként a kihűlés észrevétlenül alakul ki, és gyakran veszélyesebbnek bizonyul, mint az extrém fagy, amire mindenki előre felkészül.
Amikor a ruházat átnedvesedéséről beszélünk, nem feltétlenül arra kell gondolni, hogy bőrig ázol. Ez nagyjából úgy működik, mint amikor a nyaraló falában a szigetelés „megszívja” magát nedvességgel. Minden egyes csepp növeli a hővezetést. Éppen ezért már az enyhén nyirkos szigetelés sem működik megfelelően. A ruházattal ugyanez a helyzet. A lakásban talán nem is érzed, hogy a ruhád átnedvesedett, száraznak tűnik, de kint a hidegben gyorsan lehűl, és tőled is elkezdi elvonni a hőt.
Pontosan ezért az északiak nem a hidegtől mint olyantól félnek, hanem a víztől és a halmazállapot-változásoktól. A fagy egyszerűen hideg és kiszámítható, az olvadás viszont fizikailag agresszív: tönkreteszi a hőszigetelést, energiát lop az olvadás és a párolgás révén, és instabillá teszi a környezetet. Aki már élt át mínusz 40 fokot, az határozottan állítja: a legveszélyesebb helyzet akkor áll elő, amikor körülöttünk minden olvadni kezd.
Történelmi, sőt régészeti adatok is utalnak arra, hogy az emberek gyakrabban fagytak meg a hirtelen időjárás-változások, különösen az olvadások vagy a fagyás-olvadás ciklusok idején, mint az extrém hidegben. Természetesen kemény fagyban is előfordulnak halálesetek, de ilyenkor a tragédia legtöbbször az átgondolatlan felkészülésre vagy egyéb tényezőkre vezethető vissza.
