Képzeld el, hogy egy lakatlan szigeten kötsz ki, mint Tom Hanks karaktere a Számkivetettben, vagy az Andok havas csúcsain ragadsz, mint az Életben maradtak (1993) szereplői. Az agyad automatikusan felidézi azokat a filmjeleneteket, ahol a hősök vizet találnak, bekötözik a sebeiket vagy menedéket építenek. De van egy kis bökkenő: sok filmes „jótanács”, ami ott egyértelműnek tűnik, a való életben nemhogy nem ment meg, de akár árthat is.
Összeszedtünk 5 népszerű túlélési tévhitet, amelyek a legjobb esetben is csalódást okoznak, a legrosszabb forgatókönyv szerint viszont az életedet is veszélybe sodorhatják.
Figyeld a madarakat – elvezetnek a vízhez
A filmekben: A hős észrevesz egy madárrajt, és utánuk ered abban a reményben, hogy vízforrást talál. És láss csodát – pár perc múlva ott is egy patak kristálytiszta vízzel! A víz csillog, a szomjúság pedig csillapítva.
A valóságban: Úgy követni a madarakat, mintha ők lennének a GPS, elég vitatható ötlet.
„A madarak egyáltalán nem biztos, hogy víz felé repülnek; lehet, hogy élelmet vagy pihenőhelyet keresnek, vagy egyszerűen vándorolnak. Az is lehet, hogy csak egy zaj vagy egy ragadozó (akár pont te!) ijesztette meg őket. Ha a madarak után eredsz, valószínűbb, hogy eltévedsz, mintsem hogy rátalálj az életmentő vízre” – magyarázta Jonathan Sims amerikai biológus.
Ha már a „tiszta, átlátszó víznél” tartunk: az gyakran hemzseg a baktériumoktól és parazitáktól. Még a kristálytiszta víz is fertőzött lehet baktériumokkal vagy méreganyagokkal. Ezért mindig forrald fel a vizet, még akkor is, ha teljesen biztonságosnak tűnik.
A közhiedelemmel ellentétben azonban nem szükséges túl sokáig forralni. Az Amerikai Környezetvédelmi Hivatal (EPA) adatai szerint a víz már 3 perc forralás után ihatóvá válik. A hosszas forralással csak az értékes erőforrásokat pazarolod.
Egyébként nyers húst és halat sem szabad enni. A filmekben a „túlélők” néha ezt teszik, és semmi bajuk nem lesz tőle. A valóságban azonban a kockázat rendkívül magas, mert veszélyes parazitákkal fertőződhetsz meg. A húst és a halat legalább 70 °C-os hőmérsékleten kell elkészíteni.
A víz látszólagos tisztasága tehát megtévesztő lehet. Ezzel át is térünk a következő tanácsra.
Oltsd a szomjadat hóval
A filmekben: A visszatérő című filmben Leonardo DiCaprio karaktere havat evett, hogy csillapítsa a szomjúságát.
A valóságban: A hó főként levegőből áll – az anyagának akár 95%-át is ez teszi ki. Egy maréknyi tehát biztosan nem segít, cserébe viszont komoly mellékhatásai lehetnek.
Ha havat eszel, azzal lehűtöd a szervezetedet. Ez különösen extrém körülmények között lehet veszélyes. A szakértők azt javasolják, hogy először olvaszd fel a havat, majd forrald fel, hogy a víz biztonságos legyen.
A városoktól távol eső hó sem teljesen biztonságos. Potenciálisan veszélyes baktériumokat és mikroorganizmusokat tartalmazhat, amelyek még az extrém alacsony hőmérsékletet is túlélik. Például a kólibaktérium simán bejuthat a szervezetedbe a hóval együtt. A kockázat persze nem akkora, mint a víz esetében, de még így is magas.
A mai világban a hó gyakran káros anyagokkal is telített. És ne hidd, hogy a távolság, vagy az autópályáktól és gyáraktól való távollét 100%-os védelmet jelent. A hó ugyanis aktívan magába szívja a különféle szennyező anyagokat, miközben áthalad a légkörön.
Érdekes tény: a kókuszvíz szomjoltásra – ahogy azt a filmekben előszeretettel mutatják – szintén haszontalan, sőt, akár káros is lehet. A kókuszvíznek ugyanis vizelethajtó hatása van. Ha sokat iszol belőle, az kiszáradáshoz, sőt hasmenéshez vezethet. Ezért jobb, ha ételként (értékes szénhidrátforrásként!) tekintesz rá, nem pedig italként.
Az útifű jobb, mint a bolti fertőtlenítő
A filmekben: A hős felkapja az első útjába kerülő útifüvet, a sebére teszi, és az, mintha varázslat történt volna, azonnal begyógyul.
A Robin Hood: A tolvajok fejedelme című filmben a szereplők közvetlenül az erdőből származó növényekkel kezelik a sebeiket. Az útifű az egyik legkedveltebb megoldás.
A valóságban: Az útifű valóban rendelkezik fertőtlenítő hatással, de előkészítés nélkül használni veszélyes (cserébe viszont jól mutat a filmvásznon!).
Az út mentén szedett levelek méreganyagokkal lehetnek szennyezettek, és kórokozók is lehetnek rajtuk. A helytelen használat így nem gyógyuláshoz, hanem épp ellenkezőleg, elfertőződéshez vezethet.
Hogyan használd helyesen az útifüvet? Először mosd meg, zúzd össze, hogy levet eresszen, és csak ezután tedd a sebre. És ne felejtsd el rögzíteni a borogatást!
Tüzet rakni gyerekjáték!
A filmhősök játszi könnyedséggel csiholnak tüzet, egyszerűen összedörzsölve két fadarabot. Pár másodperc, és már lobog is a tábortűz.
Ez egy pszichológiai csapda. Könnyű elhinni, hogy tényleg ennyire egyszerű, pedig nem az.
Sokkal reálisabb képet fest Jack London „A tűz” című novellája. Ebben a főhős a hóban hiába próbál tüzet rakni, hogy felmelegedjen. Pedig egy tapasztalt túlélőről van szó, aki nem egyszer került már extrém helyzetbe. A történet szomorú véget ér: a hős megfagy, mivel nem sikerült tüzet csiholnia.
Modern eszközök nélkül tüzet gyújtani olyan feladat, amihez nemcsak szakértelem, hanem ideális körülmények is kellenek. A nedves fa, a rossz súrlódási szög vagy a szél szinte lehetetlenné teszi a dolgot. Még a tapasztalt túlélő-oktatók is elismerik, hogy a súrlódással történő tűzgyújtás órákig tarthat, és a végkimerülésig fáraszthatja az embert.
Mi a helyes eljárás? Igyekezz öngyújtót vagy vízálló gyufát vinni magaddal a túrákra. Ha nincs nálad ilyesmi, keress száraz gyújtóst: nyírfakérget, száraz mohát vagy növényi pihét. A dörzsöléses tűzgyújtás olyan készség, amit évekig kell gyakorolni.
Én is szeretem a túlélőfilmeket. A személyes toplistámon a második helyen állnak a hipotetikus katasztrófákról szóló ismeretterjesztő filmek után.
Fontos észben tartani, hogy a film művészet, nem pedig túlélési kézikönyv. Ahogy Bear Grylls utazó és túlélőszakértő mondja: „A természet nem ellenség, de tiszteletet követel”.
Gyakran van bennük igazság, hiszen a kalandfilmek sokszor valós eseményeken alapulnak. Ugyanakkor az izgalmas történet kedvéért a hősök sokszor életveszélyes dolgokat művelnek. Ezeket a „tanácsokat” a való életben alkalmazni veszélyes az egészségedre. A ma kielemezett túlélési tévhiteket jobb meghagyni a filmvászonra. Ott ugyanis kétségtelenül remekül mutatnak!
