Ebben a pillanatban megszűnik a filozófia, a logika és az „én mindegyikük után beugranék” gondolata. Csak te maradsz, meg a fejed, ami tele van a kultúrád, a neveltetésed és az erkölcsi gátlásaid súlyával.
Ez a kérdés úgy hangzik, mint egy kegyetlen vicc egy pszichoterapeutákból álló chatcsoportból. De valójában ez az egyik legpontosabb teszt a mentalitásod meghatározására.
A pszichológusok azért teszik fel, hogy megértsék: ki vagy te legbelül. Európai vagy? Keleti filozófus? Romantikus? Járjunk utána, miről is mesél ez a teszt. És egyúttal tudjuk meg, miért az anyjukat mentik meg Kínában, a feleségüket Brazíliában, míg Magyarországon és Amerikában leggyakrabban… nos, találd ki te magad.
Fejtörő helyes válasz nélkül
Szóval, a helyzet hipotetikus. De egzisztenciális. Reméljük, hogy az életben soha nem lesz részed semmi hasonlóban.
Amikor elmeséltem a feleségemnek, hogy miről írok cikket, megkérdezte:
- – És te kit választanál?
- – Természetesen a lányomat.
- – Miért természetesen, hiszen nincs is lányunk?
- – Hát, a helyzet hipotetikus, a teszt maga is egy modellezés.
- – Azért elég bántó, hogy nem engem mentenél meg…
Amikor aztán én is megkérdeztem tőle, hogy kit mentene meg, ha „az apa, a férj és a fiú” fuldokolna, azt válaszolta, hogy engem biztosan nem mentene meg.
- – Te már felnőtt vagy, majd csak kiúszol valahogy.
A pszichológusok ezeket a helyzeteket erkölcsi dilemmáknak nevezik. A céljuk nem a te emberséged tesztelése, hanem a mélyebb kulturális beállítottságok feltárása: hogyan tekintesz a családra, kit tartasz a legfontosabbnak, mi jelenti számodra a kötelességet és mit a szeretetet.
A teszt lényege, hogy kit teszel az első helyre. Ez pedig – mint kiderült – összefügg azzal, hogy milyen a belső működésed. Sőt, mi több: azzal, hogyan működik az a társadalom, amelyben felnőttél.
Nézzük meg, hogyan válaszolnak erre a kérdésre a világ különböző kultúráinak képviselői.
Európa és Amerika: megmentjük a jövőt
A nyugati országokban – az USA-ban, Németországban, Franciaországban – az ilyen tesztek résztvevőinek többsége habozás nélkül a lányát választja. A logika egyszerű: ő a gyerek, övé a jövő.
Ez az individualista kultúrák tipikus megközelítése:
- Az egyén fontosabb a hierarchiánál.
- A jövő fontosabb a múltnál.
- A szülők a gyermekeiket az ő saját életükért nevelik, nem pedig kötelességből.
Egy amerikai talán őszintén meg sem érti, hogyan is lehetne az anyát választani, hiszen ő már leélte az életét. Ez nem kegyetlenség – ez a normává emelt racionalitás.
A bankárok így viccelődnek: „Az USA-ban a lányukat mentik meg. Mert a feleségükre és az anyjukra már előre kötöttek életbiztosítást.”
Kína és az iszlám világ: ne feledd, ki adott neked életet
Most pedig repüljünk át Kínába, Pakisztánba vagy Egyiptomba. Ott a hasonló felmérések során leggyakrabban az anyát választják.
Miért? Mert a kollektivista kultúrákban, különösen a konfucianizmus vagy az iszlám hatása alatt álló országokban, minden másképp működik:
- A szülők az élet forrásai, és a tiszteletük szent kötelesség.
- A családi hierarchia szigorú: az idősebbek mindig feljebb állnak.
- A lánygyermek persze fontos, de az anya alapvetően az első helyen áll a családi hierarchiában.
Az idősek tisztelete ezekben a kultúrákban nem csupán egy szabály. Ez tartja össze a társadalmat. És ha nem mented meg az anyádat, elveszíted a becsületedet.
A pszichológusok vicce szerint: „Kínában az anyjukat mentik. Mert ha a feleségedet mented meg, az anyád utána vízbe fojt.”
Latin-Amerika: azt választom, akit szeretek
A latin kultúrájú országokban (Spanyolország, Brazília, Argentína) a tesztek során legtöbbször a feleséget mentik meg. Miért? Mert ezekben az országokban a következőket értékelik:
- A partnerség és a szenvedély a család alapja.
- A házastársak közötti kapcsolat az élet fundamentuma. Ettől függenek teljesen a gyerekek, a jelenlegiek és a jövőbeliek is.
A döntés gyakran szívből, nem pedig észből fakad. Ott simán mondhatják: „Gyereket még lehet szülni, de feleséget nem.”
És hogyan válaszolnak a magyarok?
És most el is érkeztünk a legérdekesebb részhez. Mit választanak az magyarok?
A magyarok tipikus európaiként viselkednek, és leggyakrabban a lányukat választják. De vannak bizonyos árnyalatok.
Magyarország egy kulturális mix ilyen szepontból:
- Fontosak számunkra a gyerekek, de a lelkiismeretünk gyakran megszólal: „De mi lesz a mamával?..”. Az európaiak alapból fel sem tesznek ilyen kérdést.
- Nem szeretjük a merev szabályokat, viszont szeretünk „helyzetfüggően” mérlegelni. Logikus, hiszen egész életünkben lavíroznunk kellett a különböző kultúrák között.
Annak ellenére, hogy a magyarok egyértelműen az európai kultúrához és mentalitáshoz tartoznak, nálunk nem létezik egyetemes erkölcsi szabályrendszer. Nálunk az a fajta elv működik: „Lelkiismeret, és nem utasítások alapján ítélkezünk”.
Miért fontos számunkra ez a teszt?
A természet és az evolúció szempontjából persze a lánynak kellene az első helyen állnia. Végül is az európaiak teljesen természetes módon választanak.
A teszt viszont sokkal többet tár fel, mint amilyennek első pillantásra tűnik.
Először is megmutatja, hogyan programozza a kultúra a viselkedést még egy extrém helyzetben is. Másodszor, szemléletesen demonstrálja, mennyire különbözőek lehetnek az értékrendszerek. A nyugati kultúrában a legfontosabb az előírás. A magyarban pedig az, hogy ki tudja azt szebben figyelmen kívül hagyni.
Valamint segít megérteni, miért fordulhat elő, hogy nem értjük meg egymást, még akkor sem, ha egy nyelvet beszélünk. Hiszen egy amerikai ember őszintén nem fogja fel, miért áldozná fel bárki a gyerekét az anyjáért. Egy kínai pedig azt nem tudja őszintén megérteni, hogyan lehet az anya helyett a gyereket választani. Mindenki úgy cselekszik, ahogy „kell” – csakhogy az ahogy „kell” mindenkinek mást jelent.
A nők a férfiakéhoz hasonlóan választanak az „anya-férj-lány” helyzetben. Kicsivel nagyobb hangsúlyt fektetve az anyára, mint a férfiak. Ja, és a férjet gyakorlatilag nulla esetben választják, még Latin-Amerikában is.
