A gyakorlatban a hűtlen férjek között számos viselkedési minta létezik.
1. modell: Szexuális, a feleség számára jó végkifejlettel. A nős férfi tisztában van vele, hogy a családban konkrétan a szex hiányzik neki (a feleségének valamiért nincs rá szüksége, vagy jóval ritkábban, mint a férjnek, esetleg nem nyitott a változatosságra). Tervszerűen keres szeretőt, kizárólag szexre. A jelöltet tudatosan választja ki: az interneten, közös társaságban (a feleség barátnői vagy rokonai, barátok feleségei vagy barátnői között), munkahelyi körökben, régi ismerősök, osztálytársak, évfolyamtársak között, szórakozóhelyeken vagy egyszerűen az utcán.
Ebben az esetben sok feleséget megment az, hogy mivel a férj kifejezetten a szexre fókuszálva választ szeretőt, eleve abból indul ki, hogy a nő reputációja nem feltétlenül a legjobb: vagy már lefeküdt valamelyik ismerősével, vagy maga a nő pozicionálja úgy magát, mint aki könnyű kalandot keres. Ha a kapcsolat „csak szex” alapon indul, a szerető híre kétes, külsőleg, házimunkában vagy jellemben elmarad a feleségtől, esetleg gyerekei vannak, az lehetővé teszi a hűtlen férj számára, hogy megőrizze a józanságát. Pontosan tudja, hol az otthona, és tisztában van a bűnösségével. Ebből adódóan általában nem játssza túl a dolgot.
Egyetlen célja van: kiélni a szexualitását a családon kívül, de semmiképpen sem szétrombolni a családot, nem létrehozni egy párhuzamos családot, és kizárni a gyerekvállalást a másik nőtől. Csak két dolog jár a fejében: hogyan ne bukjon le, és mi akadályozza meg a feleségét abban, hogy az ágyban ugyanolyan felszabadultan és aktívan viselkedjen.
Ebben a modellben a szexuálisan aktív férjeknek gyakran egyszerre több szeretőjük is van. Ez lehetővé teszi számukra, hogy pszichoszexuális értelemben egyenlő távolságot tartsanak mindegyiküktől, ami biztosítja a gondolkodás tisztaságát és az érzelmi kötődés hiányát. Bármilyen paradox is, a több párhuzamos szerető (gyakori cserélődéssel) akadályozhatja a család szétesését, míg egyetlen szeretőnél fennáll a veszélye annak, hogy a férj annyira beleszeret, hogy el is válik.
Ha a feleség leleplezi ezt a kapcsolatot, a férfi általában könnyen lemond a szeretőről. Azonban, ha a feleség nem vonja le a megfelelő következtetéseket a történtekből, idővel a férfi új kapcsolatot kezd, ahol már minden másképp alakulhat. Ahogy a 2. modellben.
Az okos feleségnek fontos megértenie: ha a megcsalásról értesülve tisztán látja, hogy a viharos házastársi szex hiányáért éppen ő a felelős, nem szabad azonnal botrányt csapnia a hűtlen férjnek. Hiszen ebben az esetben nincs mit ajánlania neki. Sokkal helyesebb eltitkolni, hogy tud a megcsalásról, és jelentősen javítani a külsején és a szexuális viselkedésén. Ha a férfi hirtelen szenvedélyesnek és vonzónak látja a feleségét, magától is szakíthat a szeretővel. Vagy megteszi ezt a feleség határozott kérésére, akivel már nem lenne kívánatos szakítani. Itt ugyanis működni kezd a logika: „olyan tehén, amelyik már egyáltalán nem tehén, hanem gazella – az nekem is kell”.
2. modell: Szexuális, bizonytalan végkifejlettel. A szexuálisan kielégítetlen nős férfi tisztában van vele, hogy a családban konkrétan a szex hiányzik. Szeretőt keres, kizárólag szexre. De a feleség szerencsétlenségére az a lány, akit eredetileg csak a szexjátékszer korlátozott szerepére választottak, hirtelen jobbnak bizonyul a hitvesnél nemcsak az ágyban, hanem külsőleg és a háztartásban is (tisztán tartja a lakást és finomakat főz). Ráadásul kiváló tanácsadónak bizonyul a férfi munkájában, osztja a céljait, érdeklődését és hobbijait, mindenhová elkíséri az üzleti ebédektől kezdve a horgászatig.
Akivel megosztjuk a vacsorát, azzal megosztjuk az ágyat is.
A szerető nyilvánvaló pozitívumainak komplexitása miatt a férfi elkezdi őt közeli hozzátartozóként, második feleségként kezelni. A személyes kötődés mértéke megnő. Ebből adódóan a nős férfi beleszeret. Ráadásul ezt teljesen tervszerűtlenül teszi, anélkül, hogy ennek tudatában lenne, engedelmeskedve a standard biológiai viselkedési programoknak. Ettől a pillanattól kezdve egyszerűen beszámíthatatlanná válik. A szerelem ugyanis a kémiai függőség egyik formája, hasonló a kábítószerhez. Egy olyan emberrel való érintkezés során, aki közelivé vált, az agyban örömhormon – endorfin – termelődik, ami nélkül az ember már nem tud élni.
A szerelembeesés pillanatától kezdve a nős férfi fejében egyszerre öt ellentmondásos érzés és vágy küzd egymással:
- Bűntudat a feleség és a gyerekek iránt, a család megőrzésének vágya;
- Törekvés arra, hogy minél többet legyen a szeretővel;
- Nem akar családot alapítani a szeretővel, ha annak problémás a híre, igyekszik maximálisan elhúzni a válást a feleségétől, ugyanakkor nem akarja elveszíteni a szeretőt sem (ebből fakad a hazudozás mindkét nőnek);
- Képtelenség dönteni a „szerelmi kettősség” helyzetében, és az a heves vágy, hogy a végső döntést a két nő valamelyike hozza meg: vagy a feleség dobja ki otthonról, vagy a szerető hagyja el egyszer és mindenkorra. Ha egyik nő sem tesz ilyet, a férfi szenvedései fokozódnak, a józanság szintje pedig az átmeneti beszámíthatatlanságig csökken;
- Ha a nők részéről fokozódik a nyomás, a férfiban megjelenik a vágy, hogy átmenetileg mindkét hölgytől elmeneküljön egy semleges területre (a mamához, az irodába, a nyaralóba, lakást vagy szállodát bérelni). Állítólag azért, hogy „rendet tegyen magában, felállítsa a prioritásokat, meghozza a végső döntést stb.”. Valójában ebben az állapotban egyetlen férfi sem képes semmilyen végső döntést hozni. Lényegében valamelyik nő (vagy mindkettő) döntésére vár. És még ha szóban hoz is valamilyen döntést, gyakorlatilag soha nem képes azt végrehajtani. Ezért minden hazugságnak bizonyul. Az ilyen férfit még sokáig fogja sodorni az ár hol az egyik, hol a másik irányba, hol a feleséghez, hol a szeretőhöz. Pszichológusi végzettség nélkül lehetetlen megérteni a viselkedése logikáját.
A győzelem végül annak a nőnek az oldalán lesz, aki pszichológiailag a lehető leghelyesebben viselkedik, és emellett képes kompromittálni a vetélytársát.
3. modell: Szexuális, a feleség számára általában rossz végkifejlettel. A szexuálisan kielégítetlen nős férfi tisztában van vele, hogy a családban konkrétan a szex hiányzik. Szeretőt keres, kizárólag szexre. De a feleség szerencsétlenségére a szerető nemcsak az ágyban bizonyul jobbnak nála, hanem külsőleg és a háztartásban is (tisztán tartja a lakást és finomakat főz), kiváló tanácsadónak bizonyul a férfi munkájában vagy általában az életben, osztja a céljait, érdeklődését és hobbijait. És ami a legfontosabb – a lánynak vagy nagyon tiszteletreméltó a híre (különösen, ha még fiatal), vagy a férfi egyszerűen nem tud a sötét múltjáról.
A szerető pozitívumainak ezen komplexitása alapján a férfi gyorsan beleszeret. Ezután elkezd két családban élni: anélkül, hogy elhagyná a feleségét, rendszeresen a barátnőjénél alszik (üzleti útnak álcázva), vele megy nyaralni, bevezeti őt a társasági körébe. Tisztán látva, hogy szerelmes, és racionálisan úgy ítélve meg, hogy a szerető teljesen optimális választás új feleségnek, a férfi elkezdi előkészíteni a második család anyagi bázisát: pénzt gyűjt, lakást és autót vesz a lánynak.
Ha a gyerekei már nagyok, gyorsan elhagyja a családot. Ha a gyerekek kicsik, húzza az időt, amíg fel nem nőnek, vagy amíg nem gyűlik össze akkora összeg, ami elég ahhoz, hogy tisztességesen távozzon a családból, minden nőt anyagilag boldoggá téve. Ha a gyerekek nagyon kicsik, vagy az anyagiakkal komoly gondok vannak, ez a bizonytalan státuszú élet igazi kínlódássá válik a férfi számára. A felesége számára is.
A hűtlen férj ebben az esetben teljes összhangban viselkedik azokkal a természeti biológiai beállítódásokkal, miszerint a férfi fogyóeszköz a gyermeknemzéshez és az utódok biztosításához. A kettős életet élve gyorsan kiég lelkileg és fizikailag, gyakorlatilag saját magát teszi tönkre.
A szerelembeesés pillanatától kezdve a férfi fejében egyszerre három érzés és vágy küzd egymással:
- Bűntudat a feleség és a gyerekek iránt, vágy a családból való távozásra úgy, hogy a lehető legtöbb lakást és pénzt hagyja a feleségre és a gyerekekre;
- Vágy, hogy minél gyakrabban legyen a imádott szeretővel;
- Vágy, hogy elhúzza a válás pillanatát az „anyagi biztonsági párna” megteremtéséig.
Ezután vannak alvariációk.
Ha a férfi problémás – alkoholista, drogfüggő, játékfüggő, munkakerülő stb., és a felesége felfedezi a „félrelépését”, azonnal elhagyhatja a családot. Különösen akkor, ha a szeretőnek van lakása, és teherbe esett tőle.
Ha a férfi tisztességes, és élete nagy részében méltóságteljesen viselkedett, az agyában konfliktus kezdődik a biológiai programok (menj a nőstényhez) és a szociális programok (légy férfi – gondoskodj a családodról és légy hálás a feleségednek) között. Ha a feleség felfedezi a „félrelépést”, egy ilyen férfi vagy azonnal kinyilvánítja szándékát, hogy a családban marad, vagy elhagyja a családot, de aztán visszatér.
Azonban sajnos, függetlenül a választott viselkedési taktikától, az ilyen férfiak mégsem bírják elviselni az elvi döntés meghozatalával járó stresszt. Vagy elkezdenek ingázni a feleség és a szerető között, vagy szóban kijelentik a feleségnek, hogy meg akarják menteni a családot, de valójában becsapják őt és önmagukat is, folytatva a titkos találkozókat a szeretővel.
E két nő láthatatlan küzdelmének kimenetele számos körülménytől függ.
A feleségek győzhetnek és győzniük is kell az ilyen helyzetekben. De a gyakorlatban gyakran nagyon kaotikusan, rendszertelenül cselekszenek. Szerelemről kiabálnak a férjnek akkor, amikor pszichológiailag helyesebb lenne beadni a válókeresetet (hogy végül visszaszerezzék őt). Vagy kidobják a férjet a cuccaival együtt akkor, amikor éppen meg kellene bocsátani és ki kellene békülni. A feleségek fő ellensége ebben az esetben a labilitásuk, a gyávaságuk, a hajlandóság hiánya arra, hogy általában és önmagukon is dolgozzanak, valamint a férjtől való anyagi függőség. Azok a feleségek, akik ezeket a problémákat helyesen oldják meg, visszaszerzik a férjet a családba még akkor is, ha „félrelépésből” gyerek születik. Azok a feleségek, akik makacsul úgy vélik, hogy a férj mindennel és mindig tartozik nekik, ők maguk pedig senkinek semmivel, és a családért folytatott küzdelem intrikáját a vagyon és a pénz kérdésére redukálják, logikusan veszítenek és egyedül maradnak.
4. modell: Munkahelyi-szabadidős, bizonytalan végkifejlettel. A férj lehet teljesen elégedett szexuálisan a családban, a feleség lehet okos és szép, jó anya és háziasszony. De ha a férfi sikeres, a feleség pedig elkövette azt a végzetes és tipikus női hibát, hogy nem tudott beépülni a férj munkahelyi vagy szabadidős érdeklődési körébe, nem kezdett el együtt dolgozni a férjével, és nem osztotta meg a hobbijait rendszeres személyes részvétellel – egyszerűbben szólva űrt, lyukat, rést hagyott a sikeres férfi mellett –, ne legyen kétséged: várható a baj! A dolog lényege, hogy az életben működik egy egyszerű törvényszerűség:
A sikeres férfi nagyságrendekkel vonzóbb a nők számára, mint a sikeres nő a környező férfiak számára.
A sikeres nő mindenkit idegesít, a sikeres férfi – még ha nem is túl gazdag – vonzza a környezetében lévő összes lány, a hajadonok és még a férjezettek figyelmét is. Ezért, ha a szervezetében vagy irodájában, az üzletében vagy azon a helyen, ahol a szabadidejét tölti (például edzőterem vagy sípálya), hirtelen felbukkan egy lány, aki saját elhatározásából, vagy szolgálati kötelességből, vagy egyszerűen hasonló szabadidős tevékenységet végezve személyes kapcsolatba kerül az adott férfival, beszélgetni kezd vele, a férfi és a nő automatikusan elkezdi szexuálisan kívánni egymást.
Ez a jelenség a biológiai viselkedési programok tipikus megnyilvánulása, amely minden állatra jellemző. Mert az evolúció és a szaporodási ösztön logikája szerint az aktív reproduktív korban lévő, egymással személyes kapcsolatban álló hímnek és nősténynek egyszerűen kötelessége párosodni. Különben később talán nem lesz rá lehetőség. És ha nem használják ki, megszakadhat a nemzetség és kihalhatnak. Ebben az értelemben a faj érdekei mindig fontosabbak egy adott egyed érdekeinél. Ezért arra van kárhoztatva, hogy szerelmes legyen és párosodjon, akár tetszik neki, akár nem.
Ebből adódóan minden sikeres, ellenkező nemű személy, aki belép a személyes térbe, melletted ül, veled eszik, veled beszélget, közös céljai és érdekei vannak veled (még ha csak rövid ideig is), feltétlenül megkíván téged, és maga is viszonzott szexuális érdeklődést vált ki. Pontosan ezen az alapon jönnek létre a munkahelyi és nyaralási románcok; románcok azzal az emberrel, aki egyszerűen mellettünk ül vagy útitárs; azzal, akinek lehetősége van fizikailag érintkezni veled (a titkárnőtől és asszisztenstől kezdve a nővérig és fitnesz-oktatóig).
Az úgynevezett „véletlen ismeretségek” pontosan ebből a kategóriából valók.
A véletlen ismeretségeknek törvényszerű folytatásuk van.
Szóval, ha egy sikeres férfi felesége nem űzi vele azokat a szabadidős tevékenységeket, amelyek érdeklik a férjet, akkor a férj megcsalására van ítélve. Függetlenül a külsejétől, szexualitásától és intelligenciájától.
Ebben a helyzetben, miután intim kapcsolatot létesített egy szeretővel, aki valahogyan kapcsolódik hozzá a munkán vagy a sport (stb.) szabadidőn keresztül, a nős férfi kezdetben csak örül: szerzett egy kiegészítő szexforrást. Ráadásul a szerető általában buzgón segít a munkában, nagyon hasznosnak bizonyul. Egy ilyen férfi kezdetben arra gondol, hogy ez a kapcsolat átmeneti, és ő mindent kézben tud tartani. Magabiztos, és bátran halad a szakadék felé.
Ha a felesége rövid időn belül tudomást szerez ennek a „félrelépésnek” a kezdetéről – vagyis amíg a férjével való kapcsolata még nem hűlt ki –, akkor kemény intézkedésekkel és válással fenyegetőzve visszaszerezheti magának a férjet. Ha azonban a férfi kapcsolata több mint egy évig tart, a történet szomorú árnyalatot kap a feleség szempontjából. Ennyi idő alatt ugyanis a férjnek lesz ideje beleszeretni a szeretőbe, a feleséggel (és még a gyerekekkel is) való kapcsolata pedig törvényszerűen kezd kihűlni. Ebben az esetben a férfi fokozatosan elkezdi átalakítani a gondolkodását és viselkedését a fent leírt 3. forgatókönyv szerint. Szerelme fokozódik, beszámíthatósága csökken, elkezd furcsán viselkedni, és a sokkolt feleség már egyáltalán nem ismer rá arra a férfira, akivel hosszú éveket élt le. A továbbiakban a történet a fent leírt 3. modell szerint alakul.
A hűtlen férjek pszichológiája meglehetősen egyszerű, lehet és kell is vele dolgozni. Tekintettel arra, hogy a hűtlen házastársaknak szinte soha nincs világos, hosszú távú viselkedési stratégiájuk, a nők könnyen kijátszhatják és megszelídíthetik őket. Hogy kinek sikerül ez jobban – a feleségnek, a szeretőnek vagy valamilyen új jelöltnek –, az csak rajtuk múlik.
