Hallgattam őt, és arra gondoltam: mennyire megváltoztak az idők! Mindaz, ami számunkra normálisnak tűnt, ezeknek a lányoknak csak bohózat. Ahogy pedig ők élnek, az számunkra teljesen szürreális.
Bevételek és tulajdon
Ezzel a ponttal kezdem, mivel a saját ingatlan az én generációm igazi fétise.
A lány első fővárosi munkanapjától kezdve az anyósom mindenkinek azzal rágta a fülét, hogy a lánya 1 milliót fog keresni. Prémiumokkal együtt még többet is.
Gyakorlatilag az első munkával töltött év alatt visszatermeli a fizetős oktatásába fektetett összes pénzt.
És könnyedén vehet magának lakást. A rokonok kicsit kellemetlenül érezték magukat emiatt. Egy fiatal csitri lekörözte őket. De hát Istenem. Ezek szerint talpraesett.
De… a lánynak esze ágában sem volt egy egyszobás lakásban nyomorogni, vagy megosztani azt más, hozzá hasonló „gyüttmentekkel”. Bérelt magának egy lakást egy új építésű házban, lenyűgöző kilátással (hiszen megérdemlem, nem? itt és most kell élni, nem igaz? ha milliókat akarsz, élj úgy, mintha már meglenne).
Minden pénze elment a bérleti díjra. Saját lakást végül nem is vett, még akkor sem, amikor a bevételei a háromszorosára nőttek. Bérelt lakásban élni nem szégyen. A lényeg a minőségi felújítás és a jó elhelyezkedés.
Férfiak
Értem én persze, hogy felgyorsult az élet. De azért nem annyira, hogy háromhavonta összeköltözzön az ember egy új pasival, aztán egy hét múlva, egy hatalmas veszekedés után elköltözzön tőle. Aztán meg otthon zokogjon a magánytól.
Férfi van sok, de megfelelő nincs. A lány folyamatosan keresi az igazit. Nem, manapság így élni nem szégyen.
Gyerekek
Napjaink fiatal női az esetek 90%-ában nem akarnak gyereket. A gyerek fokozott felelősséggel jár. És akadályt jelent a könnyű és gondtalan élet felé vezető úton.
Anyám idejében szégyen volt, ha valakinek 25 éves koráig nem született gyereke. Az én korosztályom még igyekezett 30 előtt szülni. Legalább az elsőt. Most már ez sincs.
Női közösség
Nagy női társaságokban összegyűlni, férfiak nélkül – ez ma már nem szégyen. Nem, ez nem lánybúcsú, nem tematikus buli. Ez az élet új normája.
Emlékszem, 17 éves korom után csak az egyetemi órákon láttam a barátnőimet, és ők is engem. Minden fennmaradó időt a lovagjainkkal töltöttünk. Hogy csak úgy ücsörögjünk és sorozatokat beszéljünk ki? Ezt elképzelni sem tudtuk volna.
Esti Prosecco
Egy nő és a rendszeres ivászat? A képzeletemben ez szomorú képet fest.
„De hát mi mást lehetne csinálni esténként?” – kérdezik a lányok.
Az utazás mint az élet fontos része
Szégyen, ha nem utazol sehová. Szégyen, ha nincs érvényes útleveled.
Szégyen vonattal menni, amikor vannak repülők is. Az új idők nőjének portréja: gazdag, munkával nem terhelt nő, aki szabadon járja a világot.
Szépség
Nem jársz kezelésekre? Szégyen! Viszont nem szégyen, ha nem olvasol könyveket, nem értesz a zenéhez és a filmművészethez (a nagy festők képeiről már nem is beszélve), ha nem tudsz főzni vagy megjavítani dolgokat (minek? egyszerűbb újat venni).
Egyszerűbb, ki vitatná. De ezek a készségek formálják az embert.
Ezek a lányok nem gondolkodnak el azon, hogy miért nem tudnak kijönni velük a férfiak? Nem azért talán, mert az ürességen kívül semmit nem tudnak nyújtani a másiknak? Sem közös érdeklődést, sem otthoni meleget, sem utódokat.
Egyébként mostanra a férfiak is pont ilyenek. Nekik sem kell az otthon melege és a gyerek. A régi világ, amelyben szégyen volt hosszú távú célok nélküli, korlátolt, kétbalkezes embernek lenni, összeomlott.
Az új világ pedig nem is világ valójában. Csak kaotikus Brown-mozgás.
