A szári (साड़ी) az ismert indiai nemzeti női viselet. Az a bizonyos híres, akár tíz méter hosszú anyagdarab, amit különleges módon tekersz a tested köré. Méghozzá úgy, hogy az egyik szabad vége (a „pallu”) az utcán a fejedet is betakarja, akár egy sál.
A szári, ami már önmagában is egy külön művészeti ág, a világ egyik legrégebbi ruhadarabjának számít – gyökerei egészen az időszámításunk előtti kétezres évekig nyúlnak vissza.
A szári leírását megtalálhatod az olyan ókori indiai eposzokban is, mint a Rámájana és a Mahábhárata. Maga a „szári” elnevezés az indoeurópai gyökereit tekintve valószínűleg rokonságban áll a mi „sál” szavunkkal is.
Gyakran felmerül benned is a kérdés – különösen, miután megnéztél egy indiai filmet, vagy jártál Indiában –, hogy mit is viselnek ezek a Ziták és Giták a szárijuk alatt? Csak nem valami hagyományos, európai szabású bugyit?
Nyugalom, most mindent szépen kiderítünk!
Szóval, a szári alá általában egy alsó blúzt veszel fel, ez a csoli (más néven ravika). Ez többnyire ujjatlan, de lehet rövid, vagy sokkal ritkábban akár hosszú ujjú is.
A szári alá egy alsószoknyát is felhúznak, amit angolos beütéssel néha petticoat-nak hívnak. Bár ennek a szoknyának megvannak a helyi elnevezései is: ghágra, parkar vagy ul-pávádái.
Ennek az alsószoknyának egyenes szabásúnak és észrevétlennek kell lennie, és nagyjából 5-7 centiméterrel rövidebbnek magánál a szárinál. Néha mintás is lehet – olyankor, ha a szári egyszínű és átlátszó.
Tulajdonképpen egy igazi indiai nő számára maga az alsószoknya funkcionál a legtermészetesebb fehérneműként. Európai értelemben vett hagyományos bugyit ugyanis az itteni hölgyek nem viselnek.
Egyrészt a tikkasztó hőség miatt, hiszen a fehérnemű túl sok izzadságot szívna magába. Másrészt pedig azért, mert Indiában elég kevés a nyilvános vécé – így egy nőnek a lehető leggyorsabban kell elvégeznie a dolgát: egyszerűen csak megemeled a szárit, és már mehetsz is tovább.
Az indiai nők általában csak kivételes alkalmakkor húznak európai, csipkés fehérneműt. Hogy úgy mondjam, azért, hogy örömet szerezzenek vele: maguknak és a párjuknak.
Úgy tartják, hogy a gyarmatosítás előtti időkben az indiai nők simán flangálhattak csak magában a száriban, alsószoknya és csoli nélkül is. Aztán a 18-19. században Indiát elfoglaló angolok – akik akkoriban szigorú protestáns moralisták voltak – vezették be a szigorúbb szabályokat a női öltözködés terén.
- Ma már viszont, ha indiai nőként meglátnak egy szál alsószoknyában, az nagyjából olyan lenne, mintha európaiként fehérneműben kapnának rajta.
Érdekes módon az indiai férfiak viszont kimondottan kedvelik a klasszikus nyugati fazonú pamut alsónadrágokat. Ráadásul olykor egyszerre két darabot is felvesznek belőle – azért, hogy a folyóban való nyilvános fürdőzés után a felsőt gyorsan levehessék, és az alatta lévő, száraz alsónadrágban indulhassanak tovább a dolgukra. Te viszont, indiai nőként nyugodtan fürödhetsz ruhában, ugyanabban a száriban is.
