A Szentírásban nem túl sok említést találsz földi útjáról, és szinte semmit arról, mit érzett és gondolt Krisztus golgotai kivégzésekor. Látjuk őt a Keresztnél, majd az Úr sírjánál – de fájdalmának mélységéről csak találgathatunk.
Az evangélisták erről való hallgatását az egyházi Hagyomány és a liturgikus művek pótolják. Különösen Nagypénteken, amikor az Egyház gyászol, Isten Fiának kereszthalálára emlékezve, a templomokban Simeon Logotéta kánonja hangzik el – a Fiát gyászoló Anya monológja.
A keresztről Jézus így szólt szeretett tanítványához, Jánoshoz: „Íme, a te Anyád!”, így bízva az apostolra földi Anyjának gondját.
Jézus Krisztus halála, feltámadása és mennybemenetele után Mária tanítványaival maradt, a tizenkét apostollal, akik közül négy később evangélista lett. Együtt voltak Pünkösdkor, amikor minden korai keresztényre leszállt a Szentlélek, és képessé tette őket arra, hogy Jézus tanítását hirdessék.
Aztán az apostolok felosztották egymás között a szolgálati területeket: így János Máriával együtt elindult, hogy Jézus tanítását Kis-Ázsia egyik nagy kereskedővárosába, Efezusba vigye.
Miért kellett az apostoloknak és Krisztus rokonainak elmenekülniük Jeruzsálemből? Ennek az volt az oka, hogy a kereszténységet a zsidó vallási vezetők egyfajta eretnekségnek tartották.
Ráadásul Josephus Flavius arról ír, hogy éppen ebben az időben súlyos fegyveres felkelések zajlottak. Krisztus követőit meg kellett óvni, hogy az új hit csírája ne pusztuljon el. János és Mária szerencsésen eljutottak Efezusba, ahol a Szeplőtelen Szűz egészen haláláig és mennybevételéig élt.
Szűz Mária fáradhatatlanul imádkozott azért, hogy az Úr minél hamarabb magához vegye őt. Jézus mennybemenetele után még 12 évet élt. Szűz Mária éppen imádkozott, amikor szemei előtt, mint ifjúkorában, megjelent az Arkangyal, és örömhírt közölt: „Három nap múlva az Úr teljesíti kérésedet.”
Gábor arkangyal kezében datolyapálma édeni ágát tartotta. Miután találkozott Krisztus tanítványaival, Szűz Mária az Úr kezébe ajánlotta lelkét, és nyomban angyali ének csendült fel.
Amikor Szűz Mária meghalt, őt, akárcsak Fiát, testestül-lelkestül felvitték a mennybe. Ezt szimbolikusan ábrázolja az ünnepi ikon, ahol Krisztus Mária lelkét tartja, bepólyálva, mint egy ártatlan csecsemőt. Így veszi magához Anyját, hiszen Ő az Élet.
Több elképzelés is létezik arról, hol történhetett Mária mennybevétele.
Az első szerint Efezusban, hiszen Szűz Mária ott élt János apostollal. Mária feltételezett házát régészek fedezték fel egy német apáca, Anna Katharina Emmerich látomásai nyomán.
A második elképzelés szerint Szűz Máriát Jeruzsálemben temették el, a Gecsemáné-kertben. Pontosan ott áll az a sírbolt, ahol három napig feküdt a teste, amíg az Atyaisten, a Fiúisten és a Szentlélek magukhoz nem emelték a mennybe.
