Képzeld el: egy fiatal parasztlány vagy a középkori Európában. Holnap van az esküvőd, boldog életről álmodozol a szerelmeddel. És hirtelen – a helyi báró bejelenti az „első éjszaka jogát”. Rémálom, nem igaz? De vajon valóság volt ez a rémálom?
Az „első éjszaka jogának” legendája (latinul „jus primae noctis”) nagyrészt a későbbi századok kitalálmánya. Állítólag a földesúr megjelenhetett a jobbágya esküvőjén, és azt mondhatta: „Éjszakára a menyasszony az enyém. Te, vőlegény, addig menj dolgodra.” Durván hangzik, nem igaz? De ássunk mélyebbre!
Tények vagy fikció?
A történészek tonnányi poros levéltári anyagot átnéztek – egyetlen hiteles dokumentumot sem találtak, amely igazolná ennek a jognak a létezését.
Ehelyett a következőkre bukkantak:
- Védelmező törvények: Számos középkori törvény védte a menyasszonyok becsületét. Az erőszak büntetőeljárást vonhatott maga után.
- Az Egyház mint erkölcsi őr: A katolikus egyháznak akkoriban nagyobb hatalma volt, mint a világi hatóságoknak. És kategorikusan tiltotta a házasságon kívüli kapcsolatokat. Természetesen (elméletileg) az egyház nem hagyhatta jóvá, hogy egy lányt egy idegen férfi fosszon meg a szüzességétől.
Egyébként ez a jog azért sem érvényesülhetett a gyakorlatban, mert fennállt a veszélye, hogy a vagyon nem a férj fiára, hanem a helyi báró fiára száll (ennek elméletileg megvolt az esélye). A szülői vagyon mindig az elsőszülött fiút illette. Itt pedig előfordulhatott volna, hogy az elsőszülött fiú a helyi bárótól származik.
Akkor honnan ered ez a történet? Mint oly sokszor, most is a pénzről van szó!
Házassági adó: A parasztok adót fizettek a házasságkötés jogáért. Lehetséges, hogy a bárók azzal fenyegetőztek, hogy elveszik a menyasszonyt, ha az adót nem fizették meg a házasságkötés előtt. Pontosan ez az elméleti fenyegetés (a menyasszony elvételével való fenyegetés) lehet az oka az első éjszaka jogáról szóló történetek felbukkanásának.
Egyébként ma is fizetni kell illetéket a házassági anyakönyvezés kérelmezéséért.
Különös rituálék: Néhány helyen a báró rátehette a lábát az ifjú pár ágyára. Nem, nem azért, amire gondolsz! Ez egy szimbolikus gesztus volt: „Megáldalak titeket, éljetek együtt.”
De miért ennyire népszerű ez a legenda?
Lásd be, a gonosz báró és az ártatlan parasztlány története kész forgatókönyv egy szappanoperához.
Amikor az emberek be akarták mutatni, milyen rossz volt az élet a feudalizmusban, azt mondták: „Látjátok, még a parasztok menyasszonyait is elvették!”
A kutatók úgy vélik, hogy a „primae noctis” jogáról szóló történetek 1526-ban, a skót Hector Boece tollából erednek, aki megírta „Skócia történetét”. Ebben a kelta korszaktól kezdve tárgyalja a történelmet, és megemlíti a III. Malcolm Canmore király (XI. század) uralkodása alatt végrehajtott reformokat.
„…eltörölték azt a szörnyű és szégyenletes szokást, amelyet Evenus zsarnok vezetett be, miszerint a hatalommal bíró urak élvezhették területük minden asszonyának szüzességét. Ettől kezdve a vőlegény megválthatta ezt az éjszakát fél márka ezüst lefizetésével az úrnak; ezt az összeget, amit általában „mercheumwomen”-nek neveznek, máig kötelesek fizetni.”
Ezt a soha nem létezett Evenusról szóló legendát készpénznek vették, és senki sem vette a fáradságot, hogy utánajárjon.
Sokan elhiszik, hogy az úgynevezett történelmi filmek vagy regények eseményei igazak lehetnek. Olyan gyakran használták fel ezt a motívumot, hogy az mélyen bevésődött az emlékezetünkbe. Gondolj csak például a „Rettenthetetlen”-re Mel Gibsonnal!
Az „első éjszaka joga” tehát kitaláció. De! Ez nem jelenti azt, hogy a középkorban minden rózsás és csodálatos lett volna. A középkornak is megvoltak a maga problémái – pestis, háborúk, éhínségek… Ami azonban ezt a konkrét jogot illeti, úgy tűnik, őseink egy kicsit kiszínezték a dolgokat.
Az első éjszaka jogának olaszországi legendái
Olaszországban is van néhány hely (falu és vár), amelyek alapítási legendáiban megemlítik ezt az állítólagos jogot. Ilyen például Fumone, Roccascalegna, Dolceacqua, Fiuggi és Avigliano. E helyek egyikére sincs azonban történelmi bizonyíték arra vonatkozóan, hogy ez a jog valaha is érvényben lett volna.
Mindenesetre nem beszélhetünk a „jus prima noctis”-ról mint a középkori jog általános jelenségéről. Amellett, hogy hiányoznak a hivatalos polgári vagy egyházi törvényi hivatkozások, meg kell jegyezni, hogy a középkorban számos parasztfelkelés zajlott, amelyek során a lázadók követeléseit és panaszait írásba foglalták. Ezekben a szövegekben soha nem esik szó az első éjszaka jogáról vagy bármiféle más szexuális visszaélésről.
A források említést tesznek arról, hogy egyes földesurak részéről történtek szexuális zaklatások és erőszakos cselekmények az esküvő után, de ezeket visszaélésként és bűncselekményként írják le, nem pedig bevett jogként: ez két teljesen különböző dolog.
