Hú, de jó lenne most a Maldív-szigeteken heverészni, hallgatni a hullámok morajlását, érezni a paradicsomi gyönyört… Elásni magunkat a meleg, finom homokba, és tudomást sem venni arról, hogy ez a tengerpart a papagájhalak kitartó munkájának eredménye.
Pontosabban az emésztőrendszerüké. Igen, azok a hófehér partok, amik olyanok, mint egy megtestesült földi paradicsom, nem más, mint halürülék. Hogy hogy lehet ez? Mindjárt elmeséljük.
A papagájhalak kemény fickók, bár a kissé butuska fejük láttán nem ezt mondaná az ember. Ezeknek a tarka halaknak majdnem száz faja van, amik a korallzátonyok vizét szántják, egy szarulemezekből álló „mosollyal” a szájukon.
Innen kapták ezek a halak ezt a szokatlan madárnevet, a szájszerkezetük ugyanis nagyon hasonlít a repülő névrokonok csőrére. De nem véletlenül van ilyen csőre a halnak. A két lemez a felső és az alsó állkapcson a pusztítás fegyvere, kérlelhetetlen és legyőzhetetlen!
A hal szája ugyanazt a funkciót tölti be, mint a madarak csőre: feltör, lekapar, szétzúz és összetör. Persze dió és csont nincs a tengerben, ezért a tengeri papagájok a korallokon, kagylókon és köveken használják a „szerszámaikat”. Vidám ropogással őrlik porrá a kemény héjak és a kalciumvázak tartalmát, majd küldik azokat a gyomrukba.
A finom falatokkal együtt a gyomorba kerülnek a héjtöredékek és maguk a korallok is. Persze egy ilyen masszát, ami ilyen kemény anyagokból áll, nem lehet megemészteni. De a halak úgy döntöttek, hogy nem hagyják kárba veszni az értékes anyagokat. A kemény darabokból csiszolóanyag lett. Ezek olyan cuccok, amik segítik az emésztést. Ez nem új keletű dolog: a krokodilok és néhány madárfaj szándékosan nyel köveket, hogy azok a gyomrukban őröljék a tartalmat, mint a malomkövek.
Tehát a kagylók és a korallok sem tartanak örökké. Az erős gyomorfalak homokká őrlik őket. Pontosabban azzá a fehér, tiszta homokká, amit az emberek annyira jól ismernek és szeretnek. Idővel az összetört kövek is továbbhaladnak az emésztőrendszerben, és nagyon hatékonyan (és látványosan) távoznak a szervezetből.
A papagájhal annyi kőzetet présel át magán, hogy simán nevezhetnénk ipari zátonyőrlőnek. Egy 20-50 centiméter hosszú példány évente több száz kilogramm homokot termel. Egy egészséges populáció pedig a területén lévő homok 85%-áért is felelhet!
Szóval, amikor legközelebb a trópusi szigeteken jársz, és homokot söpörsz ki a lábujjközeidből, ne felejtsd el, honnan származik!
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
