Szeretnéd tudni, honnan származnak ezek a hegek? Egy kilométer mélyre ereszkedtem, hogy megküzdjek a mélység szörnyeivel. Ott már maga a nyomás is megöl, egy rossz felemelkedés a felszínre pedig még gyorsabban végezne veled. Engem ez nem állított meg. Megtaláltam őt. A tízkarú tintahalat. „Végre, egy méltó ellenfél! A mi csatánk legendás lesz!” – gondoltam, és rárontottam. Vágtam és hajigáltam, miközben a karjai tépték a bőrömet. Alig maradt elég oxigénem, hogy felérjek a felszínre. Ezek a hegek a bátorságom és a félelmetes erőm bizonyítékai.
Mindent összevetve ez a hipotetikus beszélő ámbráscet nem hazudott neked, valahogy tényleg így történt. Az emberek hatalmas hegekkel ellátott ámbrásceteket találnak, amiknek az átmérője simán eléri a 20 centit! Ezeket a sebeket a bestia tényleg egy zsákmánnyal való harcban szerezte. De van a történetben pár dolog, ami azért lehűti a hős-narrátor lelkesedését.
Kezdjük egy biztos dologgal: az emlős és a puhatestű epikus csatája garantáltan teljes sötétben zajlik. Amikor fejlábúakra vadásznak, az ámbráscetek akár 2 kilométer mélyre is lemerülnek. Csak néha, éjszaka, a tintahalak feljönnek 500-600 méteres mélységbe.
Hogy eligazodjanak a koromsötétben, a puhatestűeknek nőtt a legnagyobb szeme az összes állat közül – a szemgolyójuk átmérője akár 25 centi is lehet! Ezek a hatalmas szemek a legapróbb fénysugarat is észreveszik.
Az ámbráscetek viszont másképp csinálják: ők az echolokációra hagyatkoznak. Ahelyett, hogy a ritka fényfelvillanásokra várnának, az emlősök 3D-ben látnak mindent maguk körül.
A bálnák bőrén lévő hegeket tényleg az óriási tintahalak hagyják. A puhatestű karjain lévő kis dudorok kb. 8 atmoszféra nyomással tudnak rátapadni a zsákmányra. És mintha ez nem lenne elég, minden egyes tapadókorong széle tele van apró fogacskákkal.
Ha ilyenekből tucatnyit belenyomnak egy ember testébe – az percek alatt elvérzik. Legtöbbször a tintahalak karjaiba olyan zsákmány akad, ami nem nagyobb egy embernél: a mélytengeri halakat és a többi tintahalat, beleértve az óriás tintahalakat is – szinte azonnal széttépik a karjaikkal.
Szóval a bálnák elpusztulhatnak, miközben zsákmányt keresnek? Nem egészen. Egy ámbráscetnek még egy ilyen durva fegyver sem igazán veszélyes. Az ember bőre átlagosan 1-2 milliméter vastag, az ámbrásceté viszont hússzor vastagabb.
És a bőr alatt még van egy akár 50 centi vastag zsírréteg is. Ebben szinte alig van véredény, szóval még a nagyon mély sérülések is alig véreznek.
És a méretbeli különbség is óriási: egy felnőtt bálna átlagos súlya 40 tonna, míg egy nagy óriás tintahal alig nyom 200 kilót. A hegek méretével is van egy érdekes dolog.
Az emberek tényleg találnak ámbrásceteket 20 centi átmérőjű hatalmas hegekkel. Viszont a legnagyobb kifogott tintahal tapadókorongjai kétszer kisebbek voltak. És ennek 17 méteres teste volt! Lehetséges, hogy odalent, a mélyben, majdnem 40 méteres szörnyek rejtőznek?
De erre is van egy nagyon egyszerű megfejtés. Az óriás tintahalakra fiatal ámbráscetek is vadásznak, akik még nőnek. És ahogy ők nőnek, úgy nőnek a sebeik is. Figyelembe véve, hogy még a 15 tonnás „kicsik” is le tudják győzni ezeket a hatalmas puhatestűeket, a rajtuk lévő hegek tényleg megduplázódhatnak, ahogy az egész testük növekszik.
Szóval valószínűleg egyetlen ámbráscet sem halt meg soha a saját zsákmánya miatt. Persze, azért 100%-ig nem lehetünk biztosak. Végül is, egy csatában elpusztult ámbráscet úgysem jön fel a felszínre panaszkodni…
És persze megvan az esély rá, hogy az óceán sötét mélyén sokkal nagyobb tintahalak élnek, mint amilyet valaha is láttunk!
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
