De ne örülj túl korán: a természet csupán megnyomta a „pillanatállj” gombot. Miközben az emberek előveszik a pufidzsekiket, a rovarok olyan túlélő üzemmódba kapcsolnak, amit bármelyik energiatakarékos módban lévő laptop megirigyelne.
A természet téli üzemmódja
A legtöbb rovar diapauzába, vagyis egyfajta nyugalmi állapotba kerül – ez olyan, mint a téli álom, szinte nullára csökkent anyagcserével. A diapauza bármely fejlődési szakaszban bekövetkezhet: lehet szó petéről, lárváról, bábról vagy kifejlett egyedről.
A diapauzában lévő rovarok energiát spórolnak. Az emberek is ezt csinálják – csak ők a rezsiszámla kézhezvétele után.
Ez egy genetikailag programozott „időmegállítása”: a szervezet nem eszik, nem mozog és nem fejlődik, amíg melegebb nem lesz.
A méheknél a kaptárban minden másképp zajlik – ők egyáltalán nem alszanak. Télen a méhek élő golyót formálnak a testükből. Belül körülbelül +25 °C van, kívül pedig lehet akár −30 is. Lassan mozognak, és rezgéssel melegítik egymást. Így jön létre egy igazi, hatlábú természetes hősugárzó.
A méhek télen csoportba verődnek. Csak náluk szigorú a belépési szabályzat: „belépés csak hat lábbal és mézzel”.
A méhészek elképesztő történeteket mesélnek arról, hogyan fűtik a méhek télen a kaptáraikat. Néha a hó is megolvad a kaptár tetején ettől a hőtől.
A hangyák sem pazarolják az energiát: mélyebbre ásnak a talajban, ahol fagypont körüli a hőmérséklet, és összebújva várják a tavaszt. A szúnyogok és a darazsak viszont inkább az „utódnemzés után halál” stratégiát követik – a hímek ősszel elpusztulnak, a nőstények vagy a peték pedig pincékben, faodúkban és a házak repedéseiben vészelik át a hideget.
Szibériában a háztulajdonosok gyakran találnak a padláson egész „vörös szőnyegeket”, amelyek több ezer katicabogárból állnak; ezek tömegesen húzódnak be a tető alá telelni. Ha megzavarják őket, vörös folyadékot (hemolimfát) bocsátanak ki, mindent összekenve maguk körül. A helyiek ezt „véres esőnek” hívják.
Természetes fagyálló: glicerin és cukor
A rovarok téli túlélésének legfőbb titka a kémia. A hideg beállta előtt a testük szó szerint fagyállógyártó laboratóriummá változik.
A katicabogarak, lepkék és bogarak glicerint, trehalózt és prolint állítanak elő – olyan anyagokat, amelyek csökkentik a testfolyadékok fagyáspontját.
Például az egyik sarkvidéki gyapjaslepke (Gynaephora groenlandica) hernyója simán megfagy a teste 90%-ában, és képes túlélni még a −70 °C-ot is. A Földön ilyen hőmérséklet nem fordul elő, ezért a tudósok laboratóriumban vizsgálták őket. Tavasszal egyszerűen felenged, és folytatja a moha rágcsálását, mintha mi sem történt volna.
Egy sarkvidéki légyfaj, a Chymomyza costata még a folyékony nitrogént is túléli – a tudósok ténylegesen lefagyasztották −196 °C-ra, és felolvadás után a lárvákból újra kifejlett legyek lettek.
Ezen tulajdonság alapján a rovarok két táborra oszlanak:
- „A fagyást elkerülők” – náluk a folyadékok folyékony állapotban maradnak a mínuszokban is.
- „A fagyást tűrők” – ők képesek szabályozni a jégkristályok képződését, a testük biztonságos részeibe irányítva azt.
Ez pont olyan, mintha lenne egy beépített fagyasztóládád okosvezérléssel.
Élet a föld alatt: hogyan alusszák téli álmukat a férgek
A földigiliszták mélyre húzódnak a talajban – 20 centiméterre, egy méterre, sőt néha kettőre is. Ott, ahol a föld nem fagy át, összegömbölyödnek és anabiózisba merülnek – ez az az állapot, amikor az élet mintha ki lenne kapcsolva, de a „bekapcsolva” jelzőfény még világít.
A táplálkozás megszűnik, a bélrendszer kiürül, az anyagcsere szinte nullára lassul. A téli kamrában a hőmérséklet valamivel nulla fok felett van, és a giliszták akár 120 napig is kibírják élelem nélkül.
A tavasz beköszöntével, amikor a talaj felmelegszik és átnedvesedik, a giliszták „felébrednek” és a felszínre jönnek. Ezért van belőlük olyan sok az aszfalton az első esők után – ez nem vándorlás, hanem a tavaszi ébresztő.
Ki bírja a legkeményebb hideget?
A fagyállósági rekorderek a rovarvilág igazi szuperhősei.
- Az antarktiszi árvaszúnyog (Belgica antarctica) az Antarktisz egyetlen rovarfaja, amely túléli a többszöri fagyasztást is.
- A sarkvidéki gyapjaslepke hernyója akár 14 évig is él, évente 10 hónapot fagyott állapotban töltve.
- A tundrai hangyák nemcsak túlélik a −40 °C-ot, de tavasszal be is viszik a nap melegét a hangyaboly belsejébe, a „saját testükkel fűtve az otthonukat”.
- A katicabogarak pedig ezrével gyűlnek össze a fakéreg alatt, közös bogártakarót alkotva.
Ez a módszer jobban működik bármelyik pufidzsekinél: minél nagyobb a társaság, annál melegebb van belül.
Városi rovarok: a radiátoron túlélők
A városokban a rovaroknak könnyebb dolguk van. A „hősziget-hatás” miatt a nagyvárosok melegebbek, mint a környező mezők és erdők. A szúnyogok, legyek és csótányok pincékben, szellőzőkben és házrepedésekben telelnek, ahol a hőmérséklet +10 °C felett marad.
Néha még télen is találkozhatsz aktív léggyel – ő egyszerűen csak „korábban ébredt”, nem várta meg az igazi tavaszt. A csótányok a hűtőszekrény mögötti és a tűzhely alatti kényelmes helyeket kedvelik: +15 °C-nál álomba merülnek, nulla foknál viszont néhány óra alatt elpusztulnak.
Szóval, ha januárban szúnyogot hallasz a fürdőszobában, az nem csoda, hanem a fűtési szezon áldozata.
Mikor térnek vissza a szúnyogok?
A rovarok ébredése +7 °C-nál kezdődik. Elsőként a nappali pávaszemek, a citromlepkék és a poszméhek jelennek meg. A tavaszi fagyok halálosak számukra: a korán ébredő egyedek gyakran elpusztulnak, mielőtt táplálékot találnának. De a természet tartalékol: peték és bábok milliói szunnyadnak még a földben, a levelek és a fakéreg alatt.
És amikor tavasszal újra meghalljuk a fülünk mellett az ismerős zümmögést, érdemes eszünkbe jutni, hogy e mögött a tolakodás mögött több millió évnyi evolúciós leleményesség rejtőzik.
Amikor a „z-z-z” hangot hallod a fülednél, ne feledd: ez nem egy szúnyog, hanem a természet emlékeztetője – újra része vagy a táplálékláncnak.
A tél a rovarok számára nem a vég, csupán egy szünet az újrainduláshoz. Úgyhogy, ha télen azt hiszed, a szúnyogok kihaltak, ne áltasd magad. Csak arra várnak, hogy visszatérjen a meleg.
