Én legalábbis többször hallottam ehhez hasonló történeteket városi emberektől a közép-ázsiai utazásom során; valamiért máshol az emberek erről nem beszéltek.
És elkezdett érdekelni, hogy ez tényleg így van-e. Első pillantásra az ötlet eleve kudarcra ítéltnek tűnik: hát, miért ne tudna egy kígyó átmászni egy kötélen, ha az erdőben a földön heverő faágakon is nyugodtan átmászik? De erre van néhány különböző valóságtartalmú magyarázat. Melyiknek hiszel és hogy hiszel-e egyáltalán – az rajtad áll…
Van egy elmélet, miszerint a kötél egy másik kígyóra hasonlít. Ezért a hüllő azt gondolja, hogy egy fajtársa van előtte, akin keresztülmászni valahogy mégsem enne illendő. Hiszen az emberek sem lépnek rá más emberekre, ha azok éppen alszanak vagy csak a földön fekszenek…
De nem sokan hisznek ebben a magyarázatban, mert aligha olyan buták a kígyók, hogy ne tudnák megkülönböztetni a kötelet a hozzájuk hasonlótól, még ha van is némi külső hasonlóság.
Ráadásul ebben az esetben az a feltételezés is megbukik, hogy a kígyók elleni védelemhez elég egy gyapjúfonalat magad köré tenni, mert akkor még a külső hasonlóság is eltűnik. Talán akkor ezek a történetek a gyapjúkötéllel való kígyóvédelemről csak mesék?
Nem egészen így van, mert ha egy jó nagyítóval vagy akár mikroszkóppal megnézed a gyapjúfonalat, láthatod, hogy a szerkezete egy harckocsiakadályra emlékeztet: a tüskék minden irányba állnak. Nekünk, a mi emberi magasságunkból ez persze nem látható, de a kis rovarok számára ez az akadály jelentősnek tűnik.
Tulajdonképpen ezért nem szeretnek átmászni a mérges százlábúak és más apró rovarok a gyapjúköteleken.
De aligha állítana meg egy ilyen akadály egy egész kígyót, amely akár egy vagy akár két méter hosszú is lehet (a hétméteres anakondákról most ne is beszéljünk). Tehát mégis van valami a gyapjúkötélben, ami elriasztja a hüllőket. És ez valami a kötél összetételében rejlik.
Ugyanebből az okból Közép-Ázsia házaiban nem a puszta földön alszanak, hanem gyapjúszőnyegeken, amelyekre vastag takarókat terítenek.
Azok a kötelek, amelyeket gyűrű alakban raknak a kígyók elleni védelemre, juhgyapjúból készülnek. A juhok pedig a kígyók természetes ellenségei. Legelés közben eltapossák a hüllőket.
Ezért a kígyók, ha nem is egy kilométerről, de azért elég nagy távolságról érzik a juhok jelenlétét. Nem is igazán szeretnének érintkezésbe kerülni velük, ezért inkább elkerülik őket és a belőlük készült termékeket is.
Ez a kötéllel kapcsolatos magyarázat azonban már jobban hangzik: ebben az esetben a juhgyapjúból készült kötél nem önmagában állítja meg a kígyót, hanem inkább riasztószerként működik, mint egy szúnyogriasztó lap – a szagával riasztja el a hívatlan vendégeket.
Te kötéllel vagy mikroszálas lepedővel vennéd körbe inkább magad, ha egy éjszakát egy kígyókkal teli területen kellene töltened? Esetleg van jobb ötleted?
