Gondolj csak bele: a Tyrannosaurus Rex még meg sem született, az Antarktisz még el sem érte a Déli-sarkot, ez a hal pedig már akkor rettegésben tartotta a trópusi vizeket szerte a világon!
Ez a szörny túlélte a dinoszauruszok kihalását, a teljes klímaváltozást, sőt, még az embert is. Nekem úgy tűnik, hogy szinte lehetetlen elpusztítani.
A kis terminátorhal mai hazája Észak-Amerika déli részének zavaros vizű medencéi. De 100 millió évvel ezelőtt a páncéloshal a vízi élőlények rémálma volt szerte a világon: a paleontológusok megtalálják a maradványait Európában, Afrikában és Indiában is.
A kora kréta kor özönvíz előtti idői óta ez a szörny szinte semmit sem változott. Minek is változtatni valamin, ha az hibátlanul tökéletes?
Három méter hosszú, izmos test. Félelmetes szája tele éles fogakkal. A tömege 100-150 kg. Egy kifejlett példányt még az aligátorok sem tudnak legyőzni. A hüllőkkel együtt ők tartják rettegésben a Mississippi zavaros vizének lakóit. A páncéloshalat a tápláléklánc csúcsáról még az emberek sem tudják elmozdítani!
Míg más halak pikkelye egy könnyű páncélinghez hasonlít, a páncéloshalé egyenesen tankpáncél! A pikkelyek, mint a tetőn a cserepek, szorosan illeszkednek egymáshoz, egyetlen rés sincs köztük, és egy ganoin nevű réteg borítja őket – ez egy ásványosodott szövet, ami erősebb a vasbetonnál is!
Ezt a hihetetlen szilárdságot a szövet egyedi felépítése teszi lehetővé. 96%-ban apatitkristályokból áll, a köztük lévő réseket pedig fehérjék töltik ki, némi fémmel – vassal, rézzel és alumíniummal. Érdekesség, hogy a fogaink zománca is hasonlóképpen épül fel.
De ne gondold, hogy ez a masszív páncél egy lomha, ügyetlen teremtménnyé változtatta a halat. A páncél amellett, hogy erős, mégis könnyű maradt, így nem akadályozza a mozgást.
Egyetlen erőteljes rándítás, és a páncéloshal máris a hatalmas állkapcsával megragad egy figyelmetlen áldozatot. Nem csak halak kerülhetnek a gyomrába: madarak, teknősök, emlősök – bárki lehet a következő fogás!
Az ilyen típusú pikkelyeket ganoid pikkelyeknek nevezik. Nem csak az aligátorhalaknál találhatók meg, hanem néhány más halfajnál is, mint például a csukáknál, a tokféléknél és a lapátorrú halaknál. De csak a mi hősünknél olyan vastag, hogy egy késszúrás sem képes áthatolni rajta!
A páncélt érő ütésektől szikrák hullanak, mintha csak egy kőbe vagy egy vasdarabba vágnál a késsel. A páncéloscsukák páncélja annyira erős, hogy a helyiek soha nem is próbálták meg szigonnyal vagy más hegyes eszközzel levadászni őket – egyszerűen értelmetlen lett volna.
Viszont ha már fegyverrel nem lehet legyőzni az aligátorhalat, akkor talán érdemes lehet magából belőle fegyvert készíteni! Mielőtt az európaiak megérkeztek a kontinensre, a hegyes ganoid pikkelyeket előszeretettel használták nyílhegyként, dárda- és lándzsahegyként.
Persze praktikum szempontjából nem vették fel a versenyt az acéllal, viszont az elkészítésükhöz nem kellett bányákba ereszkedni és vasat bányászni.
Egyébként a pikkelyek iránti kereslet nem igazán befolyásolta a faj egyedszámát. Naivitás lenne azt gondolni, hogy az emberek könnyen elbánnak egy olyan hallal, amelyet a természet maga sem tudott kiirtani több mint 100 millió év alatt! Úgy tűnik, a biológiai fegyvertárában van valami mindenféle fenyegetés ellen.
Jön a száraz évszak, és kiszárad minden tó és folyó? Semmi gond, a páncéloshal elvonul a folyótorkolatokba, átköltözik az édesvízből a brakkvízbe. Kevés az oxigén a zavaros, meleg mocsárban? Nem akadály! A páncéloshal a légkörből nyer levegőt.
Egy speciális szelepen keresztül a levegő egy vérerekkel átszőtt légzsákba jut. Innen az oxigén szinte ugyanúgy szívódik fel a szervezetébe, mint nálunk a tüdőből! Még az újszülött páncéloshalakat sem bántja senki! A nőstény akár 150 000 ikrát is lerakhat, de egyet sem fognak megenni – a lerakott ikrák ugyanis mérgezőek.
Egyébként be kell ismernünk, hogy a modern emberiség végül megnyerte a csatát ezzel az ősi hallal szemben. A mississippi aligátorhalak történelmi elterjedési területének jelentős része ugyanis lakhatatlanná vált az élőhelyek pusztulása miatt. De a halak elegánsan megoldották a helyzetet: meghódították Kínát! Ma az aligátorhalak a Kínai Népköztársaság hét tartományában élnek, és a hatóságok sem tudják őket onnan elűzni.
Mit mondjak, még a halál is vonakodva viszi el a páncéloshalakat! Az átlagos élettartamuk 50 és 75 év között van, de egyes példányok akár 95 évig is élhetnek! Úgy tűnik, még a Kaszásnak is meggyűlik a baja a vastag páncéljukkal…
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
