A halál jeges ujja olyan akár egy víz alatti cseppkő, de megfagyaszt mindent, amihez „hozzáér”, maga után hagyva a megfagyott tetemek nyomát. Most részletesebben is bemutatjuk ezt a jelenséget.
A név eredete
Az angol brinicle szó két szóból tevődik össze: brine (sós víz) és icicle (jégcsap) – magyarázza a The Guardian.
Hogyan alakul ki?
Ezek a jégcsapok a jégtakaró aljáról nőnek lefelé, valahogy így:
- A fagyás során a só és a különböző ionok kimosódnak a jégből – pontosítja a Live Science. Így egy nagyon hideg, sós víz keletkezik, ami a magas sókoncentráció miatt nem fagy meg. Ez a víz felgyülemlik a tengeri jég repedéseiben és üregeiben. Amikor a tengeri jég megreped, a sűrű, sós víz kifolyik.
- A magas sótartalmú víz alacsonyabb hőmérsékleten fagy meg (ezért télen néha sózzák az utakat, hogy megakadályozzák a jegesedést).
- Ez a víz nehezebb, mint a normál tengervíz, ezért „lesüllyed”. Ugyanakkor annyira hideg, hogy a hozzáérő normál tengervíz megfagy. A mélybe süllyedve a sűrű, sós víz egyfajta csövet formál – a belső fala olvad, a külső pedig fagy.
Megfigyelések története
A halál jeges ujjának kialakulása meglehetősen bonyolult folyamat. Először az 1960-as években figyelték meg, de csak 2011-ben sikerült videóra venni egy BBC stábnak, akik az Antarktiszon, a Ross-szigetcsoport közelében merültek.
Méret és növekedési sebesség
A halál jeges ujja akár 25 cm átmérőjű is lehet, és naponta több métert is nőhet. Miután eléri a tengerfeneket, szétterül, és úgynevezett fenékjeget hoz létre. Ennek a területe is meglehetősen gyorsan növekszik. Áldozatai lehetnek tengeri csillagok, tengeri sünök és más lassan mozgó tengeri élőlények. A fenékjég „elnyeli” és azonnal megfagyasztja őket.
Veszélyes az emberre?
Andrew Thurber, az Oregon Állami Egyetem (USA) óceánökológiai és biogeokémiai docense szerint a víz alatti jégcsapok nem jelentenek veszélyt a nagyobb fajokra, például a fókákra és a bálnákra, és nem jelentenek különösebb veszélyt az emberekre sem, még akkor sem, ha a közvetlen közelükben merülnek.
„Magam is láttam a halál jeges ujjának érintése után elpusztult állatok sokaságát. De maga a probléma meglehetősen lokális. Ezek a jelenségek kizárólag sekély vízben fordulnak elő, ahol jellemzően csak a legnépesebbb tengeri élőlények élnek. Tehát a tengeri jégcsapoknak kicsi a szerepük a tengeri élőlények populációjának csökkentésében, ha egyáltalán van” – állítja Thurber.
