Annak ellenére van ez így, hogy maga a tenger jelentős mélységgel rendelkezik: a fekete-tengeri medence alja a víz felszínétől számítva 2 kilométer 200 méteres mélységben található.
A Fekete-tenger meleg és mérsékelten sós, ám az élet szempontjából mégis összetett és nehéz közeg, ezért a növény- és állatvilága viszonylag szegényes. Mindez azért van, mert a Fekete-tenger mélységeit egy kén-hidrogénes zagy tölti ki, amelyet a felső vízrétegek tartanak vissza attól, hogy a felszínre törjön.
Bizonyos helyeken a metán és a kén-hidrogén időnként utat tör magának felfelé, és ilyenkor következnek be az úgynevezett halpusztulások: a halak tömegesen úsznak fel a felszínre hassal felfelé. Normális esetben azonban a halak és a delfinek sikeresen elkerülik a veszélyes zónákat, és természetesen egyikük sem merészkedik 100-200 méternél mélyebbre, mivel ott lehetetlen az életben maradás.
Sok minden, ami korábban a fekete-tengeri medence partjain élt és mozgott (amikor a Fekete-tenger még csak egy sekély tó volt), elmosódott a tenger kialakulásának időszakában, amikor a Boszporusz-szoroson keresztül bezúdult a víz ebbe a medencébe. Ezek mind iszapként rakódtak le a fekete-tengeri mélyedés alján.
Vessük el a karadagi kígyóról szóló legendákat: a 200 méteres szint alatt a Fekete-tengerben élettelen sötétség, csend és üresség kezdődik. Majdnem élettelen. Valaki ugyanis mégis képes ott élni. A modern tudomány és technika vívmányai végül felfedezték az életet a Fekete-tenger fenekén.
A kén-hidrogénes zóna zárt réteg azok számára, akik oxigént lélegeznek be, mivel ebben a zónában nincs oxigén. Azonban az oxigénes és a kén-hidrogénes zónák határán olyan baktériumok élnek, amelyek oxidálják a kén-hidrogént, valamint olyan archeobaktériumok, amelyek a metánt oxidálják. A tengerfenéken pedig szaprotróf baktériumok élnek, amelyek részt vesznek a szerves anyagok lebontásában és a kén-hidrogén felszabadításában.
Bár a baktériumok nem értelmes lények, mégis élőlények. Ez az egyik elsődleges életforma a Földön; körülbelül 4 milliárd évvel ezelőtt jelentek meg. A baktériumok képesek mozogni, kommunikálni, és rendelkeznek az ingerlékenység tulajdonságával, vagyis reagálnak a környezet változásaira: el tudnak húzódni attól, ami veszélyt jelent számukra, és törekednek arra, ami kedvező nekik. Meglepő, de a fent felsorolt baktériumok számára a kén-hidrogénes közeg bizonyult kedvezőnek.
