Ez abból a korszakból származik, amikor az egyenruhának a túlélést kellett segítenie, nem csak a jó megjelenést. A trapézszabásnak több oka is van, és mindegyik nagyon gyakorlatias: a víz, a fedélzet, a kötelek, az életmentés és a gyors átöltözés.
Hogy gyorsan le lehessen venni a vizes nadrágot és a cipőt
Egy hajón a víz mindennapos dolog. Hullámok, eső, vízpermet, munka a hajókorlátnál. A vizes szövet a lábhoz tapad, a cipő pedig átázik és elnehezül. A nadrág bővülő szára két dolgot is megold egyszerre:
- könnyebb lehúzni a nadrágot, még akkor is, ha csuromvizes;
- a cipőt pedig egyszerűbb levenni vagy lerúgni anélkül, hogy elakadna a szűk nadrágszárban. Ez különösen fontos vészhelyzetben: ha valaki a vízbe esik, vagy ha gyorsan át kell öltözni a vizes munkaruhából.
Hogy kényelmesen fel tudd tűrni a nadrágszárat térd fölé
A tengerészeknek folyamatosan vízzel kellett dolgozniuk: fedélzetet mostak, a hajóhídnál, a csónakokban vagy a hajóoldalban tevékenykedtek. A bő szárat egyszerűbb és gyorsabb feltűrni: nem szoros, nem szorítja el a vádlit, és általában jobban is tart. A szűk nadrág ilyen körülmények között kínszenvedés: feltűröd, aztán ötpercenként igazgatnod kell.
Hogy szabadabban mozoghass és dolgozhass a fedélzeten
A hajó tele van lépcsőkkel, hágcsókkal, búvónyílásokkal, szűk folyosókkal, és a munka folyamatos talpalást jelent. A trapéznadrág általában bővebb szabású volt térdben és csípőben is: így könnyebb guggolni, húzódzkodni, térden állva dolgozni vagy gyorsan testhelyzetet váltani. A tengeren az egyenruhának segítenie kell a mozgást, nem pedig akadályoznia.
A „mentőöv” legendája – miért tartja magát ilyen makacsul?
Kering egy népszerű történet, miszerint a trapéznadrágot kifejezetten azért találták ki, hogy ha valaki a vízbe esik, gyorsan levehesse, és rögtönzött mentőeszközként használhassa. A „nadrág mint úszógumi” technikák valóban léteznek a túlélési kiképzésben. De van ennél egy fontosabb szempont is: a bő szabás egyszerűen kényelmesebbé teszi a ruhát bármilyen gyors cselekvéshez – legyen az levétel, átöltözés, megkötés vagy feltűrés. Ezért is maradt fenn a legenda: szépen megmagyarázza azt, ami amúgy is csupán praktikus volt.
Hogyan vált egy praktikus dolog felismerhető jelképpé?
A haditengerészet nagyon konzervatív. Ha az egyenruha egy eleme kényelmesnek bizonyult, és „tengerészesként” rögzült, akkor évtizedekig megmarad – néha már csak a hagyomány tisztelete miatt is. Így vált a trapéznadrág fokozatosan a tengerészimázs részévé a csíkos póló és a tányérsapka mellett: a szimbólum akkor is megmaradt, amikor az eredeti okok egy része már kevésbé volt égető.
