A legenda szerint egyszer látta, ahogy egy labda egy tócsán átgurulva nedves nyomot hagyott maga után, és ezután döntött úgy, hogy készít valami hasonlót élelmiszeres zsákok és ládák jelölésére.
A feltaláló egy festékes tartályt látott el egy rugós golyóval, és anélkül, hogy tudta volna, elkészítette a golyóstoll első változatát. Igaz, az akkori technológiai korlátok miatt Loud találmánya nem jutott tovább a zsákok jelölésénél.
A modern golyóstoll elődjét azonban csak közel fél évszázaddal később sikerült megalkotnia egy magyar újságírónak, Bíró Lászlónak. Ő volt az első a világon, akinek eszébe jutott, hogy a hegyes tollszem helyett tintával töltött betétet használjon, a végére pedig egy szabadon forgó golyót illesszen.
A tökéletes toll azonban még messze volt. Bíró első prototípusai folytak, rosszul adagolták a tintát, ráadásul csak szigorúan függőlegesen tartva lehetett velük írni. A feltaláló azonban nem adta fel. Tudta, hogy a tökéletes toll titka a betét végén lévő golyóban rejlik. Végül közel hét évvel később, az 1938-as budapesti nemzetközi vásáron bemutatta a közönségnek a golyóstoll teljesen működőképes prototípusát, amivel örökre megváltoztatta az írást. De vajon hogyan készülnek ezek az apró golyók?
Hogyan készülnek a golyóstollak golyói?
Ha alaposan megnézed a tollad hegyét, valószínűleg elgondolkodsz azon, hogyan sikerül a gyártóknak ilyen apró, mégis tökéletesen kerek golyókat készíteniük. Nos, talán meglepődsz, de az eljárás valójában nem sokban különbözik a rágógumi vagy a kukoricapehely gyártásától.
Mindkét esetben az extrudálás módszerét alkalmazzák, melynek során a kívánt forma eléréséhez egy képlékeny masszát nyomnak át formázó nyílásokon. A különbség csupán annyi, hogy a golyók esetében masszaként volfrám-karbid port használnak. Ez az anyag majdnem tízszer keményebb az acélnál, így tökéletes a golyóstollakhoz.
Először a port egy formázógépbe töltik, ahol magas hőmérsékleten összesütik (szinterezik). Ezután a kapott masszát nagy nyomással átküldik egy extruderen. Ez egy olyan prés, amelynek az egyik oldalán mindössze 1 milliméter átmérőjű lyukak vannak.
A végén szinte teljesen kész golyókat kapnak. Írásra azonban ezek még nem alkalmasak. Hogy eltüntessék a hibákat, a golyókat speciális tárcsás szerszámokba helyezik, amelyek felületén körkörös barázdák találhatók.
Itt a centrifugális erő hatására addig csiszolódnak a golyók, amíg tökéletes gömbbé nem válnak. A folyamat felgyorsítása érdekében pedig gyémántpasztát adagolnak a tárcsák közé.
Az utolsó szakaszban a golyók vizuális minőség-ellenőrzésen esnek át. A gyártási tételből szúrópróbaszerűen mintát vesznek, amelyet mikroszkóp alatt alaposan megvizsgálnak, esetleges hibákat keresve. Ha 5000 golyóból akár csak egy is hibásnak bizonyul, az egész szállítmányt leselejtezik.
