Nem rémiszt meg sem a vihar, sem a tenger mélysége, sem a sötétség, amely úgy nyeli el a fényt, mint egy fekete lyuk.
De hirtelen a műszerek megbolondulnak. A hajó nem engedelmeskedik a parancsoknak, mintha valaki – vagy valami – a mélybe húzná. Egy óceáni szörny? Egy víz alatti vízesés, ami erősebb a Niagaránál? Vagy egy titkos zóna, ahol még a tengeralattjárók is köddé válnak?
Vannak az óceánnak olyan pontjai, ahová még a legmodernebb egységek sem merészkednek be. Nem azért, mert nem akarnak, hanem mert onnan nincs visszatérés.
Isten hozott a világóceán legtiltottabb helyein!
A tengeralattjárók a technológiailag legfejlettebb gépek közé tartoznak, de még azok is tehetetlenek itt. A végkifejlet mindig ugyanaz: ezek a pontok fehér foltok maradnak a haditengerészeti térképeken.
A Dánia-szoros – a víz alatti vízesés, amely bármilyen tengeralattjárót elnyel
Izland és Grönland között rejtőzik a természet egyik legveszélyesebb anomáliája: a világ legnagyobb víz alatti vízesése. Magassága 3,5 kilométer, a víz alázúdulásának sebessége pedig 2 km/óra.
Bár a sebessége alacsonynak tűnhet, a Dánia-szoros víz alatti vízesése hatalmas víztömeget mozgat meg – másodpercenként körülbelül 3,2 millió köbmétert, ami jelentősen meghaladja a Niagara-vízesés hozamát.
Ez a vízesés nem a felszínen, hanem mélyen a víz alatt, a Dánia-szoros szívében található. Itt találkozik a jeges sarkvidéki víz a melegebb atlanti áramlatokkal, ami hatalmas erejű lefelé tartó áramlást hoz létre.
Miért halálosan veszélyes ez a hely a tengeralattjárók számára?
A víz alatti vízesés szabad szemmel láthatatlan, de az erejét nem szabad alábecsülni. Még a legmodernebb szubmarinok is inkább nagy ívben elkerülik, mert ha a sodrás egyszer elkapja és lehúzza a hajót, nincs menekvés.
A másik ok politikai jellegű. Az 1950-es években az USA itt telepítette a SOSUS nevű víz alatti megfigyelőrendszert, és bár ma már kevésbé aktív, a szoros stratégiai jelentősége továbbra is óriási.
A Drake-átjáró
Képzeld el, hogy a tengeralattjáród a jeges vizeken halad át. Hirtelen valami elkezdi felfelé lökni. Egyre erősebben, egyre gyorsabban… Egy másodperc múlva már kint is vagy a felszínen, pont egy 15 méteres hullám közepén, ami ízekre szedi a hajótestet. Isten hozott a Drake-átjáróban!
Déli rémálomnak is nevezik. Ez egy szűk átjáró Dél-Amerika és az Antarktisz között, ahol a világ legerősebb áramlata, az Antarktiszi Cirkumpoláris Áramlat halad át. Gigantikus víztömegeket mozgat meg, és ezzel félelmetes hullámokat korbácsol.
Tulajdonképpen ezek a 15 méter magas óriáshullámok jelentik a fő problémát.
Azt hiszed, ha a tengeralattjáró a víz alatt van, nem kell félnie a hullámoktól? Dehogynem!
Az óriáshullámok által keltett erős felfelé irányuló áramlatok képesek a felszínre lökni a tengeralattjárót még akkor is, ha mélyen tartózkodik. Egy ilyen hullám ütése akkora nyomást gyakorol a hajótestre, amit nem minden egység bír ki, a berendezések pedig tönkremennek. Minden külső eszköz – periszkópok, antennák, légperiszkópok –, ami a hajó működéséhez kell, egyszerűen letörik.
Ehhez jönnek még a Drake-átjáró kaotikus áramlatai, amik letérítik a hajót az útról, lehetetlenné téve az irányítást.
Ráadásul a meder domborzata is rendkívül bonyolult. Ezek a víz alatti hegyvonulatok és árkok hozzák létre azokat a kiszámíthatatlan áramlatokat, amelyek halálos csapdába csalhatják a járművet. A tengerészek nem véletlenül hívják ezt a helyet a „navigátorok átkának”.
Horn-fok – a hajósok pokla
Folytatjuk a Drake-átjáró történetét. Ha a pokolnak van egy belső, még durvább bugyra, akkor az itt van.
A Dél-Amerika déli partjainál fekvő Horn-fok környékét joggal tartják a bolygó egyik legzordabb helyének. Itt 200 km/órás szelek tombolnak, a hullámok magassága gyakran meghaladja a 10 métert, az időjárás pedig percek alatt képes megváltozni.
Mi teszi ezt a területet ennyire veszélyessé?
Viharok, amik elől nincs menekvés. Ez a Föld egyik legszelesebb pontja, ahol a hurrikán erejű szél kaotikus óriáshullámokat kelt. Az előző fejezetből pedig már tudjuk: a nagy hullám nagy bajt jelent.
Itt találkozik a Csendes- és az Atlanti-óceán, örvényeket és brutális áramlatokat alkotva. A közelben nincsenek szigetek, öblök vagy természetes gátak, amik csökkenthetnék a hullámok erejét.
Még a felszíni hajók is csak üggyel-bajjal jutnak át ezen a szakaszon. A tengeralattjárók ráadásul még egy problémával szembesülnek: az erős áramlatok miatti hirtelen nyomásváltozással. A legkisebb hiba is elég ahhoz, hogy a hajó túl mélyre süllyedjen, vagy épp a vihar kellős közepén vágódjon a felszínre.
Norvég fjordok – természetes csapda a tengeralattjáróknak
Első pillantásra a norvég fjordok tökéletes búvóhelynek tűnnek: mélyek, szűkek és elrejtőzhetünk benne a radarok elől. Van azonban egy gond: ezek a helyek olyan természetes csapdákat rejtenek, amilyeneket sehol máshol a világon.
Mitől veszélyesek a fjordok?
- Az édes- és sósvíz keveredése. Ez teljesen összezavarja a hidrolokátorokat, így a szonárok használata szinte lehetetlenné válik.
- Szokatlan akusztika. A fjordok bonyolult szerkezete miatt a hanghullámok össze-vissza verődnek vissza, ami ellehetetleníti a navigációt.
- Civil forgalom. A norvég vizeket élénken használja a kereskedelmi flotta, ami a víz alatti tevékenységet veszélyessé és könnyen észrevehetővé teszi.
Még a legmodernebb tengeralattjárók is inkább elkerülik ezeket a vizeket, hacsak nincs rá nyomós okuk.
Nemo-pont – a bolygó legmagányosabb helye
A Csendes-óceán déli részén, több ezer mérföldnyi körzetben egyetlen darabka szárazföld sincs. Pontosan itt található a Nemo-pont – az óceáni hozzáférhetetlenség pólusa. Olyan messze van minden lakott területtől, hogy a legközelebbi emberek a Nemzetközi Űrállomás asztronautái, akik 400 kilométeres magasságban repülnek el felette.
Miért kerülik el a tengeralattjárók?
- Zéró stratégiai fontosság. Egyszerűen nincs ott semmi érdekes egyik ország számára sem. Nincs mit járőrözni, és nincs ki után kémkedni.
- Túl messze van az utánpótlás. Bármilyen baleset halálos ítélettel ér fel. Egy ezen a területen elakadt tengeralattjárónak a legcsekélyebb esélye sincs a mentésre.
- Űrhajó-temető. A világ országai ide irányítják a kiszuperált műholdakat és űrállomásokat. Több tíz tonnányi űrszemét zuhant már az itteni tengerfenékre, hatalmas technológiai temetővé változtatva a környéket.
Hol nem tudnak még hajózni a tengeralattjárók?
Természetesen a lista nem ér véget ezekkel a helyekkel; ezek csupán a legjellemzőbb és legismertebb földrajzi pontok. Vannak azonban általános elvek is, amiket a tengeralattjárók követnek, amikor elkerülik a veszélyes vagy politikai okokból tiltott zónákat.
Elérhetetlen mélységek
A tengeralattjáróknak fizikai korlátai vannak. A legtöbbjük egyszerűen nem képes biztonságosan extrém mélységekbe merülni.
A mélységet korlátozó legfontosabb tényező a hajótest szilárdsága. Minél mélyebbre mész, annál nagyobb a nyomás: minden 10 méter merülésnél egy atmoszférával nő. A hajótestnek deformáció és pusztulás nélkül kell kibírnia ezt a gigantikus nyomást.
Az átlagos merülési adatok meglehetősen szerények. A legtöbb modern katonai tengeralattjáró csak 250–400 méterig merül. A különlegesen fejlettek 600 méterig.
A szovjet „Komszomolec” nukleáris tengeralattjáró 1027 méteres rekordmerülése a titán hajótestnek köszönhetően vált lehetségessé.
De ez is csak egyetlen kilométer.
Most pedig képzeld el: a világóceán átlagos mélysége 3711 méter. Itt az „átlagos” a kulcsszó. Pontosan ezért szokták mondani, hogy az emberiség gyakorlatilag még nem hódította meg a világóceánt, csak a felszínén kapirgál.
A hajótesten kívül számos mechanizmus sem bírja az extrém mélységet, ezért maradnak az olyan helyek, mint a Mariana-árok, elérhetetlenek a tengeralattjárók számára.
Politikai tiltások
A világóceán bizonyos részein hajózási tilalmi zónákat jelölnek ki. Ezeket az államok és nemzetközi szervezetek hozzák létre különböző okokból:
- Hajózási biztonság: Néhány körzetben olyan sűrű a tengeri forgalom, hogy az ütközés kockázata rendkívül magas.
- Állami érdekek védelme: Katonai létesítmények és stratégiailag fontos helyszínek.
- Környezetvédelem: A különösen sebezhető ökoszisztémákban tilos mindenféle hajózás a tengeri környezet pusztulásának elkerülése érdekében. Ezek a zónák egyértelműen jelölve vannak a hajózási térképeken.
Ezek a tiltott zónák nem csupán veszélyes pontok a térképen. Emlékeztetnek minket arra, hogy az óceán hatalmasabb, erősebb és ősibb nálunk. Azt hisszük, mi uraljuk a technológiát, de ezeken a helyeken a természet diktálja a szabályokat. Vajon mit rejt még az óceán? Lehet, hogy a víztömeg alatt nemcsak tiltott zónák vannak, hanem olyasmi is, amire gondolni sem merünk.
