Tudod, ahogy az lenni szokott: mindenki hallotta már a nevét, de kevesen tudnak róla bármi konkrétat mondani. Aztán megtudtam, hogy ez az első ország a világon, ahol állami szinten legalizálták a marihuánát, egy hely, ahol négyszer annyi tehén van, mint ember, és ez az az állam, amely megnyerte a történelem legelső foci-világbajnokságát.
Uruguay olyan, mint egy latin-amerikai Svájc: nyugodt, progresszív, gazdag (a régió mércéjével mérve) és meglepően liberális. Itt az energia 95%-át megújuló forrásokból nyerik, az azonos neműek házasságát hamarabb legalizálták, mint az USA-ban, a korábbi elnök pedig egy öreg Volkswagennel járt, és a fizetése 90%-át jótékonysági célokra ajánlotta fel. Túl szépnek hangzik, hogy igaz legyen? Nézzük meg, milyen is valójában ez a csodálatos ország.
1. A karácsonyt eltörölték – mostantól ez a „Család napja”
Itt hivatalosan átnevezték az összes vallási ünnepet világi ünneppé. Komolyan! A karácsonyt „Család napjának” hívják, a Vízkeresztet „Gyerekek napjának”, a nagyhetet pedig „Turizmus hetének”.
Ez még a 20. század elején kezdődött, amikor Uruguay – a világon az elsők között – teljesen szétválasztotta az egyházat az államtól. 1918-ban fogadták el az új alkotmányt, amely minden utalást törölt Istenre a hivatalos dokumentumokból. A vallás mindenki magánügye lett, az állam pedig szigorúan világi.
Az eredmény? Ma az uruguayiak mintegy 40-50%-a ateistának vagy agnosztikusnak vallja magát – ez a legmagasabb arány Latin-Amerikában, egy olyan régióban, ahol a katolikus egyház hagyományosan nagyon befolyásos. A szomszédos Argentínában vagy Brazíliában ilyesmit nehéz elképzelni, itt viszont ez a norma.
Vannak templomok, dolgoznak a papok, a hívők járnak misére – de a vallás nem folyik bele a politikába, az oktatásba vagy a törvényhozásba. Lehetsz katolikus, protestáns, zsidó, muszlim, vagy éppen hívő sem – az államnak mindegy. Számomra ez egy érett társadalom jele: amikor a személyes meggyőződés személyes marad, a törvényeket pedig az ész, nem pedig ősi szövegek alapján írják. Talán ezért fogadott el Uruguay olyan könnyedén progresszív törvényeket, mint az azonos neműek házassága vagy az abortusz? Amikor nem az egyház diktálja a játékszabályokat, a döntéseket is egyszerűbb meghozni.
2. Több a tehén, mint az ember – méghozzá négyszer
Uruguayban körülbelül 3,5 millió ember és nagyjából 12 millió tehén él. Az arány majdnem 1 a 4-hez! Az állattenyésztés és a marhahúsexport a gazdaság egyik alapja. Az uruguayi marhahúst a világ legjobbjai között tartják számon: a tehenek természetes legelőkön legelésznek, füvet esznek (nem tápot), így a hús természetes, márványos és hormonmentes lesz.
Az ország exportál húst Kínába, Európába és az USA-ba is. Eközben maguk az uruguayiak is a világ legnagyobb marhahúsfogyasztói közé tartoznak (fejenként kb. 50 kg évente). Képzeld el: mész az uruguayi pampákon, és körülötted végtelen zöld mezők tehenekkel. Kilométereken át üres tér, egyetlen ember sem, csak a jószág. Egyfajta pasztorális idill. Igaz, a vegetáriánusoknak Uruguay nem a legegyszerűbb hely: a helyiek nagyjából úgy néznek a húsmegtagadásra, mint mi arra, ha valaki nem eszik kenyeret.
3. A történelem legliberálisabb elnöke – José Mujica
2010 és 2015 között az országot José Mujica irányította, akit „a világ legszegényebb elnökének” neveztek. Miért? Mert fizetése 90%-át (kb. havi 12 ezer dollárt) jótékonyságra és hajléktalanokat segítő programokra ajánlotta fel. Egy szerény tanyasi házban élt (nem az elnöki palotában), egy öreg, 1987-es Volkswagen Bogárral járt, virágokat termesztett és elutasította a luxust.
Mujica egykori partizán-gerilla, fiatalkorában 14 évet ült börtönben a „Tupamaros” szélsőbaloldali mozgalomban való részvétele miatt. Kétszer megsebesült, megszökött a börtönből (bár újra elkapták), és mindez formálta a nézeteit.
Amikor elnök lett, legalizálta a marihuánát, az azonos neműek házasságát, az abortuszt, és szociális reformokat hajtott végre. Idézetei bejárták a világot: „Nem az a szegény, akinek kevés van, hanem az, akinek sokra van szüksége”, „Nem vagyok szegény, csak szerény”. Valaki populistának tartotta, valaki szentnek. De tény, ami tény: ilyen politikus nincs még egy sehol.
4. Az energia 95%-a megújuló forrásokból származik
Uruguay mindössze 10 év alatt energetikai forradalmat hajtott végre. A 2000-es évek elején az ország még olaj- és gázimporttól függött, az árak nőttek, a gazdaság szenvedett. Ekkor a kormány úgy döntött: elég volt, a szélre, a napra és a vízre teszünk. Szélfarmokat és naperőműveket építettek, korszerűsítették a vízerőműveket. Most az elektromos áram 95%-a megújuló forrásokból származik.
Uruguay világelső lett a „zöld energiában” – méghozzá a gazdag országok hatalmas befektetései és olajdollárok nélkül. Csupán politikai akarat, hozzáértő tervezés és a természeti erőforrások kihasználása (szélből a pampákon van bőven) kellett hozzá. A villanyszámlák stabilak, az importfüggőség szinte nulla. És valaki azt monda, hogy a megújulókra való átállás lehetetlen a szegény országokban? Az uruguayiak bebizonyították az ellenkezőjét. Talán nem a pénzen múlik, hanem az akaraton?
5. Az azonos neműek házasságát hamarabb legalizálták, mint az USA-ban
2013-ban, két évvel az USA Legfelsőbb Bíróságának döntése előtt, Uruguay legalizálta az azonos neműek házasságát. Ráadásul nem hosszú bírósági csaták után, hanem egyszerűen elfogadtak egy törvényt a parlamentben. Az LMBT-közösség teljes jogokat kapott: házasság, örökbefogadás, öröklés. A katolikus, konzervatív Latin-Amerikában ez sokk volt.
Hogy történhetett ez? Uruguay a régió egyik legszekularizáltabb országa. A lakosság kb. 40%-a ateistának vagy agnosztikusnak vallja magát – ez több, mint a legtöbb európai országban! Az egyháznak itt nincs akkora befolyása, mint a szomszédos Argentínában vagy Brazíliában.
Az uruguayiak pragmatikusak: ha valami nem árt másoknak, miért ne engedélyeznék? Egyébként az abortusz 2012 óta legális, és az eutanáziáról is folyik a vita. Skandinávia szintű szociális liberalizmus, csak jobb az időjárás.
6. Apró ország két vb-címmel
Uruguay nyerte a történelem legelső foci-világbajnokságát 1930-ban – amit egyébként Montevideóban rendeztek. Aztán 1950-ben még egyszer elhozták az aranyat, legyőzve Brazíliát a legendás riói döntőben, amit a brazilok a mai napig „Maracanazóként” emlegetnek – nemzeti tragédiaként. A 3,5 milliós lakossághoz képest Uruguaynak két világbajnoki címe van. Összehasonlításképpen: Angliának (56 millió lakos) egy, Spanyolországnak (47 millió lakos) szintén egy van.
A foci itt vallás. A Peñarol és a Nacional klubok Dél-Amerika legsikeresebb csapatai közé tartoznak. Diego Forlán, Luis Suárez, Edinson Cavani – mind innen származnak. Hogyan termel ki egy ilyen kis ország ennyi futballtehetséget? Kultúra, szenvedély, infrastruktúra. És talán a genetika azoktól a bizonyos tehenektől – csak viccelek, persze. De komolyan: az uruguayiak bizonyítják, hogy a sportban nem az ország mérete dönt. A jellem dönt.
7. A tangó nem Argentínában született, hanem… nos, talán itt is
Az argentinok a mai napig vitatkoznak az uruguayiakkal azon, hol született a tangó. Argentína azt mondja: „Buenos Airesben!” Uruguay azt feleli: „Nem, Montevideóban!” Az igazság, mint általában, valahol középen van. A tangó a két országot elválasztó La Plata folyó partjainál született, a kikötőnegyedekben, ahol az európai bevándorlók, az afrikai ritmusok és a helyi kultúra keveredett.
Carlos Gardel, a tangó legendája vagy Franciaországban, vagy Uruguayban született (a dokumentumok ellentmondásosak), de Argentínában nőtt fel. A vita értelmetlen, de szenvedélyes – akárcsak maga a tangó. Az uruguayiak megsértődtek, hogy az argentinok „kisajátították” a tangót, az argentinok meg vonogatják a vállukat: „Na és ki tette népszerűvé?” Mindenesetre, ha Montevideóban jársz, feltétlenül menj el egy tangóklubba. A hangulat van olyan jó, mint Buenos Airesben, az árak viszont alacsonyabbak. Ráadásul kevesebb a turista – ami szintén kellemes.
