Mivel majdnem pontosan északra tájolták, az eltérés mindössze 3,6 fok, így még a greenwichi Királyi Obszervatóriumnál is pontosabban van beállítva.
De vajon milyen technológiával rendelkeztek az ókori egyiptomiak, hogy ilyen rendkívüli pontossággal építsenek piramisokat? Hogyan tudott egy ókori civilizáció modern eszközök nélkül gigantikus kőtömböket hatalmas távolságokra mozgatni? Hogyan sikerült az egyiptomiaknak olyan pontosan összeilleszteniük a lapokat, hogy még ma sem lehet közéjük dugni egy papírlapot sem?
A „történelem atyja”, Hérodotosz volt az első, aki megpróbálta megfejteni az egyiptomi piramisok építésének titkait. Ő állt elő az egyik első elmélettel arról, hogyan is épült a világ e csodája. Hérodotosz azt írta, hogy Keopsz az egész egyiptomi népet munkára kényszerítette, két részre osztva őket.
Az első csoportnak megparancsolta, hogy az Arab-hegységben lévő kőbányákból szállítsák a kőtömböket a Nílus partjára. A többiek pedig a Líbiai-hegység lábához szállították azokat. Az építkezésen folyamatosan mintegy 100 000 ember dolgozott, akik 3 havonta váltották egymást.
A 10 évnyi megfeszített munka során megépült az út is, amelyen a tömböket a folyóhoz szállították. Hérodotosz arról írt, hogy az egyiptomiak bölcsőre emlékeztető faemelőkkel emelték fel a tömböket. Csakhogy Hérodotosz mindezt görög telepesek elmondása alapján jegyezte le. Ráadásul arról, hogyan épültek a nagy piramisok 2000 évvel korábban, valószínűleg már maguk az egyiptomiak sem tudtak sokat.
A legbonyolultabb rejtély, amelyen a tudósok a mai napig törik a fejüket: hogyan tudták az egyiptomiak ilyen pontossággal és tiszta vonalakkal kivágni a köveket, és gyakorlatilag hézagok nélkül egymásra helyezni őket? Hiszen a két kő közötti illesztésbe még egy papírlapot sem lehet bedugni! Egy elmélet szerint a gigantikus tömböket úgynevezett egyiptomi betonból készítették, fokozatosan emelve a zsaluzatot és kiöntve azt.
Innen ered az illesztés pontossága. Ezt a hipotézist Joseph Davidovits francia vegyészprofesszor vetette fel. Állítólag még a beton receptjét is megtalálta egy ősi sztélé feliratán. A későbbi vizsgálatok azonban megcáfolták ezt az elméletet. Geológusok és paleontológusok többször is megállapították, hogy a tömbök természetes, egy darabból álló, de megmunkált kőtömbök voltak.
Egy másik verzió szerint ilyen pontos illesztéshez egyáltalán nem volt szükség speciális szerszámokra. Elég volt például némi leleményesség és két, vékony kötéllel összekötött rúd. Ha a kötél valahol hozzáért a tömb felületéhez, azt a helyet vörös okkerrel megjelölték, majd egy kovakő kaparóval eltávolították az egyenetlenséget.
De ami a mai napig nem hagyja nyugodni a kutatókat, az az, hogy hogyan kerültek a hatalmas, 2,5-től 15 tonnáig terjedő kőtömbök a távoli bányákból az építkezés helyszínére? Ezt a titkot 2013-ban fedte fel a Keopsz-piramis építésén dolgozó egyik építésvezető naplója. A megtalált dokumentumok többsége munkanapló volt, amelyet egy Merer (vagy Marid) nevű férfi vezetett.
Szóval, ő részletesen leírta a munka menetét, és feltárta az egyik legfőbb titkot. Kiderült, hogy a tömböket vízi úton, hajókon szállították egészen az épülő piramis alapjáig, speciális csatornákon keresztül.
Egy ilyen föld alatti csatornát, amelyen keresztül a vizet a piramishoz vezették, Mark Lehner, a neves amerikai régész és egyiptológus fedezett fel. Egyébként az egyiptomi építésvezető naplói azt az elméletet is megcáfolták, miszerint a piramisok tömbjei valamiféle egyiptomi betonból készültek volna. Világosan le van írva bennük: bányászták (kivágták) őket.
Azonban ez a lelet sem adott választ minden kérdésre. Sok esetben nem találták meg a kőbányák és a piramisok közötti csatornák nyomait. Ráadásul a folyó is nagyon messze volt. Az építésvezető nem árulta el a fő titkot sem: hogyan rakták be a kivágott mészkő- és gránittömböket a piramisba. Hogyan emelték fel őket ilyen magasra?
„A gigantikus tömböket speciális szánokon mozgatták” – ebben biztosak a tudósok. Egy 12. dinasztia korabeli freskón 122 ember látható, amint szánkótalpakon húznak egy alabástrom szobrot. A munkások pedig vizet locsoltak a homokra az útvonalon, ami megkönnyítette a csúszást. Nos, az Amszterdami Egyetem holland fizikusai 2014-ben kísérleti úton is igazolták ezt az elméletet.
Kiderült, hogy egy több mint 16 tonnás tömböt 45 ember tudott húzni, egy 2,5 tonnást pedig mindössze 8. De egy dolog egyszer elhúzni egy szobrot, és más dolog megszervezni a kőtömbök tömeges szállítását, amelyek száma meghaladta az egymilliót. És minden egyes átszállított tömb után javítani kellett az utat a teljes hosszában. És mi a helyzet azokkal a tömbökkel, amelyek súlya elérte a 70 vagy akár a 90 tonnát is?
„A piramisépítés titka egyszerűbbnek bizonyult, mint képzeltük” – jelentették ki nemrég francia és brit régészek. Felfedeztek egy szerkezetet, amellyel az ókori egyiptomiak a hatalmas mészkőtömböket mozgatták és emelték: ez pedig egy rámpa volt a kőbányában.
A rámpát 4500 évvel ezelőtt emelték, amikor az egyiptomiak a nagy Keopsz-piramist építették. Ezen a rámpán a tömböket szánokon mozgatták, függőleges faoszlopokon átvetett kötelekkel húzva őket. A tudósok szerint éppen a rámpa ad választ a másik rejtélyre is: hogyan emelték fel a súlyos tömböket a piramisra.
Yannis Gourdon régész szerint a rámpa lehetővé tette a tömbök felhúzását a magasba is. Vagyis nem volt semmilyen különleges titok, a kőtömböket egyszerűen ferde síkokon emelték fel. Mi lehetne ennél egyszerűbb?!
Jean-Pierre Houdin francia építész viszont kidolgozott egy saját elméletet, amely szerint a nagy piramist két különálló spirális feljáró segítségével építették.
Az első egy külső spirális rámpa volt, amely körülbelül 30%-os magasságig emelkedett, a második pedig egy belső spirális rámpa, amelyen a nehéz köveket egészen a végéig húzták.
A legmeglepőbb az, hogy a piramis szkennelésekor spirális alakzatokat mutattak ki, és ezek könnyen lehettek a belső rámpa maradványai. Ma ez a verzió az egyik legnépszerűbb magyarázat arra, hogyan épültek a piramisok.
Köszönöm a figyelmet, és remélem, hogy érdekesnek találtad a cikket!
