A szakértők szerint legelső őseink nem Kelet-Afrikából vágtak neki a nagy utazásnak – ahogy azt eddig hittük –, hanem a kontinens déli partvidékéről, a mai Dél-Afrika területéről. Mintegy 70 ezer évvel ezelőtt indultak el a keleti part mentén, és nagyjából 50-40 ezer éve hagyták el Afrikát.
Egy nemzetközi régészcsoport számos bizonyítékkal támasztja alá ezt az elméletet. A legfontosabbak ezek közül a Pinnacle Point barlangrendszerben és a dél-afrikai partvidék más helyszínein talált egyedülálló leletek, amelyek ma már az UNESCO világörökség részét képezik. Ezek a barlangok őrzik a modern emberi viselkedés kialakulásának legősibb és legsokszínűbb, 162 ezer éves emlékeit.
Éppen itt bukkantak rá a legkorábbi bizonyítékokra arról, hogy az emberek rendszeresen fogyasztottak tengeri élelmet – kagylókat és a tenger más gyümölcseit. Ez hatalmas előnyt jelentett számukra azokkal szemben, akik a kontinens belsejében kizárólag vadászatra és gyűjtögetésre voltak utalva, különösen a hideg és aszályos időszakokban. A déli partvidék lakói voltak az elsők, akik elsajátították az íj- és nyílhasználatot is, aminek köszönhetően sokkal sikeresebb vadászokká váltak.
A régészeti leletek meglepően fejlett emberek képét vetítik elénk. Már 162 ezer évvel ezelőtt használták a vörös okkert festékanyagként, 100–85 ezer éve véseteket készítettek okkerdarabokba, 73 ezer éve pedig okkerkréta-rajzokat alkottak. Csonteszközöket gyártottak – valószínűleg összetett ruházat és lábbeli készítéséhez –, ékszereket hordtak, és ismerték a kő hőkezelésének technikáját is, hogy még precízebb szerszámokat állíthassanak elő.
A szakértők szerint a part menti vándorlási útvonalnak egyértelmű előnyei voltak a szárazföldivel szemben. A part mentén mindig rendelkezésre állt tengeri élelem és édesvíz, a terep sík volt, az éghajlat meleg, és kevesebb veszélyes ragadozó fenyegetett. Ráadásul Afrika keleti partvidékén nem találták nyomát hasonló, korabeli tengeri kultúrának, így az út szabad volt.
De miért döntöttek úgy az emberek, hogy vándorútra kelnek? Valószínűleg a csoportok közötti növekvő versengés, az éghajlatváltozás és a lakhatásra alkalmas barlangok korlátozott száma késztetett néhány klánt arra, hogy kelet, majd később északkelet felé induljon. Körülbelül 65 ezer évvel ezelőtt a Vörös-tenger szintje 100 méterrel alacsonyabb volt a mostaninál, ami megkönnyítette az átkelést Afrika szarváról az Arab-félszigetre.
„Az ebben a régióban élő emberek 70 ezer évvel ezelőtt tökéletesen fel voltak készülve a gyors és hatékony kivándorlásra Afrikából, hogy aztán benépesítsék az egész világot” – összegzik a tanulmány szerzői, azt javasolva, hogy gondoljuk újra az emberiség bölcsőjével kapcsolatos berögzült elképzeléseinket.
