„Mind meghalunk!”, „Sürgősen meneküljünk!”. A padlót pánikba esve törölték fel, az ablakokat leragasztották fóliával, a macskát meg kivitték az erkélyre.
Most egy kis statisztika: a 2024-es évben az USA-ban 1965 olyan esetet regisztráltak, ahol valaki higannyal érintkezett. Ebből súlyos – 24. Halálozás: nulla.
A cseppek látványosak, de önmagukban nem halálosak. Csak a gőzök veszélyesek, amelyek hő hatására szabadulnak fel.
A folyékony higany pedig szinte egyáltalán nem szívódik fel sem a bőrön, sem a gyomron keresztül.
Egyébként egy óvodában a gyerekek „táncpartit” rendeztek – járkáltak a padlón a higanygolyók között, „űrmissziót” játszva. Jó móka volt, amíg az óvónő észre nem vette, és ki nem hívta a katasztrófavédelmet.
Tévhitek, amikkel ijesztgettek minket (és miért működött a dolog)
A higany körüli pánik nem a semmiből jött, a Szovjetunió idején gyakorta hangoztatták a higany mérgező hatását.
Hiszen ha nem ijesztesz rá az emberekre, nem fognak reagálni, és elkezdik megmérgezni magukat. Ezért a vegyi anyagokról és veszélyeikről gyakran beszéltek az ismeretterjesztő műsorokban. Így aztán bármilyen szivárgást „életveszélyesnek” fogtak fel.
Szintén a Szovjetunióban szerették felidézni a középkori higanymérgezéses történeteket. És nem ok nélkül – a higany ugyanis tényleg mérgező, és évszázadokon át elég aktívan mérgeztek is vele.
A valóságban azonban minden sokkal unalmasabb. A hőmérőben mindössze 0,5–0,6 gramm higany van. Ez egy babszemnél is kisebb csepp. Még ha össze is töröd a lázmérőt egy meleg szobában, a gőzök koncentrációja messze lesz a veszélyestől.
A folyékony higany nem szívódik be a bőrbe, lenyeléskor pedig következmények nélkül halad át a szervezeten. Veszély akkor keletkezik, ha a fém sokáig ott hever és párolog 20–25 °C-on. A gőzök észrevétlenek, de pont ezek a mérgezők: a tüdőn keresztül szívódik fel a higany 80%-a. Ezért a fő védelem a levegő és a szellőztetés, nem a pánik.
Ahhoz, hogy megmérgeződj, hetekig kellene belélegezni a gőzöket szellőztetés nélkül.
Halálos adag? Ehhez nem egy lázmérő kell, hanem több tucat, és lehetőleg egy légmentes, ablak nélküli helyiségben. Minden rögzített haláleset ipari balesetekhez kötődik, nem pedig háztartási esetekhez.
A higany nem azonnali hatású méreg, hanem lassú toxin, aminek rossz szellőzés és sok idő kell ahhoz, hogy ártson.
Mit tegyél, ha a higanyos lázmérő összetört?
Képzeljük el, hogy a lázmérő mégis eltört. A golyók szétszóródtak, a gyerek pánikban, a nagymama keresztet vet.
A lényeg, hogy ne kapkodj. Ezt tanácsolják a toxikológusok:
1. lépés: Szellőztetünk. Nyisd ki az ablakokat, kapcsold ki a fűtőtesteket és a légkondit. Hadd dolgozzon a levegő helyetted.
2. lépés: Mindenkit kiküldünk a szobából. Gyerekek, várandósok, macskák – irány a szobán kívülre.
3. lépés: Összeszedjük a higanyt. Fogunk egy kartont, tű nélküli fecskendőt, celluxot és zseblámpát. Világíts alacsony szögben – a golyók csillognak, mint a miniatűr csillagok. Tereld őket középre, szívd fel a fecskendővel, a ragasztószalaggal pedig szedd fel a mikrocseppeket. Mindezt gyűjtsd egy fedeles üvegbe.
4. lépés: Újra szellőztetünk. Minimum egy napig. Ideális esetben egy kifelé irányított ventilátorral.
5. lépés: Leadjuk a higanyt. Nem szabad kidobni a mérgező anyagot a sima kukába. A veszélyeshulladék-gyűjtő pontokon a helyük.
Most arról, hogy mit nem szabad tenni:
- Porszívó. Az nem „összeszedi”, hanem aeroszollá alakítja a higanyt. A párolgás tízszeresére nő, a porszívó pedig mérgező pokolgéppé válik.
- Seprű. Apró porrá zúzza a cseppeket. Aztán keresheted őket a szegélyléc alatt évekig.
- WC. Lehúztad? Gratulálok – most van egy higanygőz-generátorod a fürdőszobában.
A higany csak egy emlékeztető arra, milyen könnyű minket megijeszteni a tudománnyal, ha nem ismerjük a tényeket. De a legjobb, ha lecseréled a higanyos lázmérőt elektronikusra.
